Meglepően elhúzódott idén a meleg, de lassacskán ismét elérkezik a "most már inkább kapcsoljuk be a fűtést" időszaka. Nagyon jól esik ilyenkor még egy-egy nap, amit sikerül a természetben tölteni, átvonuló madarakkal, gyönyörű színekben pompázó fákkal, bokrokkal. Olyan ez, mint egy ajándék a tél előtt a lelkeknek, amit sokáig őrizgetni kell.
Szentesről látogattak el néhányan az egyik gyűrűzésre. Jó látni, ahogy első alkalommal hogyan lelkesednek a gyerekek és felnőttek is a madaraknak. Eszembe jut, mikor én jártam itt először, és nagy kerek szemekkel csodálkoztam rá mindenre.
Sok füzike akad újabban a hálóba, főleg Csilpcsalp, Vörösbegyek, Feketerigó, Énekesrigó, Cigánycsuk, s valahogy egyre sűrűbben "tisztelnek" meg bennünket mindenféle zöld, lila, sárga árnyalatokkal. Általában mindenkit felavatnak legalább egyszer. Lottót kellene venni azt hiszem. Hátha összejönne a pénz a szigetre, vagy egy magasabb lesre a tó körül.
Ez a füzike nagyon durcásan nézett a gépembe.
A vörösbegy szintén nagy kedvenc, színeivel tökéletesen beleillik az őszbe.
Végül egy héja, akit újabban egyre többet látunk a kubikban, ahogy a gazdája kezén ülve sétálnak. Szokott vadászni is, három éves, tojó és gyönyörű. Nem vagyok lelkes híve a fogságban tartott vadállatoknak, de nagy élmény volt ilyen közelről látni őt.
Előző hétről még egy két kép, Kardoskúton jártunk, ami a tavaszi nagy belvizek óta alaposan megváltozott. Semmi nyoma a víznek, no meg a parti madaraknak sem. Egy magányos póling, néhány Szürke gém keresgélt a területen. Rengeteg volt viszont a Vörösvércse, Egerészölyv, Kékes rétihéja. Volt Pusztai ölyv is, de eléggé távolról. Sordélyok csapatosan, és egy Citromsármány próbálkoztak ellenállni az erős szélnek. Volt pár Szalakóta az út mellett.
A távolabbi kilátónál időztünk egy kicsit, mikor egy motoros húzott el mellettünk az istállók felé. Többször gondolkoztam már, milyen is lehet itt dolgozni. A természet lágy ölén. Most kaptunk ebből egy kis ízelítőt, mikor a motoros legényünk elkanyargott mellettünk, tövig húzta a gázt és szinte lassítás nélkül hajtott neki a keresztben álló sorompónak. Régen láttam ilyen "szép" esést, biztosan vizet ihatott egész nap hős tehenészünk. Szerencsére fel tudott állni, mi mindenesetre mindannyian távcsövön át figyeltük szegényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése