Összes oldalmegjelenítés

2013. december 28., szombat

Ünnepek

Az idei téli szünet maratoni hosszúnak ígérkezett. Jogosan érezhettük, mindenre lesz majd idő, nem kell rohanni, idegeskedni....mert valljuk be őszintén, az ünnepi előkészületek valahogy sokszor így sikerülnek. A nagy bevásárlások, takarítás, és egyebek elveszik a figyelmet egy nagyon fontos dologról, az egymásra figyeléstől.
Találtam erről nem rég egy idézetet:
 "A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz arra akit szeretsz. "
(Antoine de Saint-Exupéry)
Madarász szemmel nem sok érdekeset hozott eddig az idei tél . Az etető hoz némi változatosságot, zömmel zöldikék, mezei verebek és széncinkék látogatják. Nem túl gyakran, szóval igazán jó képet nem sikerült még készíteni, de érzem eljön majd a pillanat. Legjobb, mikor végre madárnyüzsi van odakinn, én rohanok fényképezőért, ami persze gondosan el lett pakolva. Mire minden a helyén, objektív beszerelve, iso, wb...stb beállítva, a madarak már régen tovarebbennek és azt is elfelejtették, mit ettek.
Az év utolsó gyűrűzéséről hiányoztam, de igazolt távozásom van, hiszen évzáró bulira voltam hivatalos mosogató lányként. ( is)!
 Gondolatban azért ott voltam,mikor egy szép karvaly belerepült a nádasnál lévő hálóba és rákerült a szépen csillogó jelzőgyűrű. ( Elraboltam a képet Milántól, remélem nem lesz mérges)
Rövid beszámolót sikerült kikönyörögni a kubik őrétől, aki ezekkel a szavakkal írta le a jelenséget, amit tapasztalt aznap:
Hát igen jó volt kint lenni a karvaly volt a csúcs.
Fogtunk több madarat is de főként cinkéket, zöldikét, Fekete rigót stb.
Kint voltak Sz. Petiék is meg utánam nem sokkal érkezett Endre.
Beszélték, hogy valaki hiányzik mire rájöttek, hogy te nem vagy ott! :)
A tavon volt rengeteg tőkés réce, Barát récék, Kerce récék 2 db, 1 cigány réce stb.
Voltak Kis kormoránok is. Nagyon szép volt a naplemente mint egy óriási hold lett volna csak
kicsit narancs sárga. Egyik körbe nem volt egyáltalán madár.
Ja lett volna egy ökörszem is . Füles bagoly csattogott röptében a fejünk fölött. Kint volt Anita Lédával most is nagyon reklamált Léda de mikor a telefonomon elindítottam a Héja hangot nagyon figyelt. Az etető már föl van töltve eleinte ott volt több madár majd a nádban. A legkékebb az lehet, hogy Gábornak a biciklije volt.
Ja, ez a mondat a Mi volt a legkékebb? kérdésre volt válasz :) Köszi Ádám !
A karácsonyi vendégségek után egy 6km körüli túrát sikerült tenni a Körtvélyesi területen. Kimentünk a rakodóig egy elég hosszú úton, aminek persze a kutyák örültek leginkább. Igazán multikulturálisra sikerült a túra egy magyar vizsla ( Füge) egy olasz keverék ( Charlie) és egy labrador ( Zsömi) társaságában. 
Szegény Charlie a római rendezett parkok után teli lett bogánccsal:
Persze a fotózás elmaradhatatlan volt, leginkább a mozgó célpontokat, lemenő napot, makroképeket próbálgattam. Meglepetésként elhúzott felettünk egy k. 50 fős daru csapat :) 
Boldog Ünnepeket mindenkinek!


2013. december 8., vasárnap

A bűvös motiváció


Fantasztikus, miként változik az ember néha. Képes bizonyos időszakokban teljesen passzívvá válni, képtelen bármihez hozzáfogni, ami kreativitást, gondolkodást, vagy egyáltalán bármilyen érdemi tevékenységet igényelne. Elmerül a saját kis világában napokig, rossz esetben hetekig és csak a napi rutin jut, legyünk túl ezen is, azon is. ( Biztos van, akinek ez ismerős!)
 ÉS AKKOR csupa nagy betűvel jön valami, valami a semmiből, egy szikra! Ami lehet akár egy találkozás valakivel, vagy csak egy kép, amiről beugrik valami, vagy egy olyan feladat, amire éppen várt és szüksége van. No és ez egy pillanat alatt elsöpör minden rosszat, nehézséget és ahelyett, hogy fáradttá tenne, hihetetlen energiákat képes megmozgatni az emberben. Jó lenne megfejteni a titkát a dolognak, hiszen ha beindul ez a fajta pörgés, észre sem lehet venni, hogy egyébként napi rutinszerű feladatainkat feleannyi idő alatt elvégezzük és akár jobban is! ( pl. nyúl szeretgetés)
Motiváció? Hogy lehetne magunkban kifejleszteni ezt a dolgot, hogy bármikor elővehessük? Na persze mindenkinek megvannak azok a pontok, ami bármikor jöhet. Pl. madarászás, csoki evés, olvasás, festés, fotózás.....de akkor is kell a megújulás és néha a pihenés, amit ha nem is vallunk be, mindenki igényelne.
Szóval a fotózás, mostanában leginkább ez utóbbi foglalkoztat. Sikerült beszerezni egy fényképezőt, ami talán közelebb hoz a profi fotózás megismeréséhez, mert látom, hogy ez egy egészen más világ, mint csak úgy kattogtatni a világban egy egyszerű géppel. Nagyon nem mindegy mit szeretnék fotózni, milyen napszakban, vagy fényviszonyok között. Mennyi időm lesz a dologra, honnan érkezik a fény. Egy kicsit komolyabb gépen rengeteg beállítási lehetőségből kell eldönteni mindezeket. De pont ezért szép!
Első vörösbegy, alig fényben, magas ISO-val!

Még az elején vagyok, de remélem sikerül a bénázások után valami tisztességes képpel is előrukkolni. Mire pedig megjön a várva várt tavasz a madarászásokkal, már rutinosan állítom a fehéregyensúlyt, a mélységélességet és az ISO-t, mert enélkül nem kép a kép.
Lelkesítő lehet néhány szuper kép a Természettudományi Múzeumban, gratula még egyszer Gódor Miklósnak is!

Motiváló volt még a héten ez a ló, hogy megrajzoljam valakinek , akit húztam az osztályban a Mikulásra. Edmond biztosan fantasztikus mezőgazdász lesz pár év múlva és lehet, hogy lesz egy másik lova is, de az eredetiben . Remélem szól majd, ha megvette :)
Készül a mű:
Aktív hetet kívánok mindenkinek :)



2013. november 1., péntek

Siklósi kiruccanás


Hazánk legdélebbi borvidéke a Villányi-hegységet öleli körül. Erre a környékre sikerült odacsöppenni egy pár napra. Kissé ködös volt a reggel, mikor elindultunk. De ragyogó napban érkeztünk.
A szállásunk Siklós-Máriagyűdön volt, a Mennyei Vendégház,
http://www.szallasinfo.hu/szallas/galeria.php?d=mennyei_vendeghaz_mariagyud&n=2#galeria
ami kicsit magaslaton fekszik Siklós mellett és gyönyörű panorámája van. Szívesen ajánlom bárkinek. Szuper kényelmes,( wifi akinek kell) romantikusan berendezett és Judit, egy volt tanító néni vezeti. Családias, házias, és mindenben rugalmas. Olyan rétesei és harcsapaprikása van, amit szuper íze miatt meg lehet emlegetni.A szállás egyik ablakából éppen rálátni a Siklósi várra. Gyönyörű volt, egyik reggel, még éppen csak előbújt a nap, mikor ébresztett a telefonom úgy rendesen 6.00-kor. Gondoltam, legalább kinézek, ha már felébredtem. A vár kontúrja látszott, egy két magasabb épülettel és néhány magas fával a közelben. A többi részlet, mintha a reggeli ködpaplanban aludnának még, nem is látszottak ki. Romantikus hajnali élményemet reggelinél meséltem a többieknek, akik az egészből csak a telefon jelzését hallották, két szobán keresztül is. :)
Első kirándulás a környékben lévő Kopasz hegyre vezetett. A kb. másfél órás túra célja a tetőn lévő kilátó. Séta közben sok szép növénybe botlottunk, bár tavasszal lenne érdemes visszajönni, gyönyörű orchideafajok vannak errefelé. Szerencsére gyönyörű napfény volt, amiben szépen látszottak a lekopott mészkőformák, az egerész ölyvek, cinkék. Szajkónak itt csak a hangját hallottuk, de még útközben láttunk párat,a Gemenci erdő közelében.
Harkányra mentünk innen, az idei vélhetően utolsó fagyi elfogyasztására, ( nagyon jó az itteni fagyi is, bár nekem a Szőke cukinál nem kell jobb! Főleg mióta besegít nekik a mezítlábas madarász)


Drávaszabolcson meg akartuk nézni a Drávát, nem is gondoltuk, mekkora kalandba keveredünk közben. Első körben egy itteni bácsi igazított útba minket, de kissé félre magyarázta, mire a Horvát határállomáson találtuk magunkat. No, de nem adtuk fel, irány újra Magyarország, egészen egy hűtőház udvara, majd egy fura lakó telep, emberekkel, akik azt ajánlották, jobb lesz, ha visszafordulunk és máshol nézzük meg a Drávát. Szóval harmadikra csak sikerült és megérte. Ezen a folyószakaszon sok a sziget, van egy kormorános is, de oda hajóval lehetne menni. ( Legközelebb!) Sétáltunk egy nagyot, őszt játszottunk, fákat öleltünk, mert állítólag az levezeti a stresszt az emberből a gyökerein át. Tényleg lehet szeretni őket!



Este még egy borkóstoló túra is várt ránk, Riczu Tamás pincéjében, kivéve a sofőrökre. De nekünk jutott a sajt, dió, mogyoró, amit mellé kínálnak.
Villány elsősorban nem fehérborairól vált híressé. Siklós környéki területeken telepítik a fehér szőlőt, így az innen származó borokhoz párosul ez a név. Az innen származó fehérborok fő tulajdonságai, hogy sokkal több napfényt kapnak a más borvidékek szőlőjénél, és megfelelő borászati ismeretekkel nagyon tartalmas, szép fehérborokat lehet készíteni. ( pl. olasz rizling)
A Villányi terület leghíresebb borai a vörösborok. Az első telepesek által behozott kékoportó (Blauportugieser) szőlőkből sehol másutt meg nem található vörösbort állítanak elő.( portugieser, kékfrankos és a cabarnet sauvignon.
A többiek állításai alapján mondom, ennek a fajtának csodás íze van, van benne valami mangó, menta, erdei gyümölcsös aroma.
Borászunk rengeteg történetet, szakmai információt megosztott velünk a borkóstolás közben. Kiderült, a mi városunkban 2013 év bora az ő pincészetéből származó merlot lett. Ez azt jelenti, hogy a Vásárhelyre érkező illusztris vendégek ebből kapnak majd kóstolót, illetve ajándékként vihetik majd haza.
Az időjárás ezen a területen igen kedvező a minőségi vörösborok termesztésének. Persze a jó bor alapja a jó szőlő, aminek rendkívül fontos a szüretelési idő meghatározása. A legszuperebb bor szőlője még a tőkéken van ezért nagyon izgul a borász, hogy még legyen egy jó hét ilyen gyönyörű napos, akkor reménykedhetnek, a 2013-as évjáratú bor kiemelkedően jónak fog számítani.



A bor rengeteg szűrővizsgán megy át, amíg minősítik, van olyan év, mikor az időjárás egészen kedvezőtlen, ezért nem is adnak ki prémium minősítést. Ez a legmagasabb fokozat. Persze élő kóstolás is van, minden héten 30 borászból 10-et sorsolnak ki, akik azon a héten minősíthetnek. Végre egy dolog, amiben nincs politika, hiszen eltakarják a címkéket és csak úgy kóstolás után mindenki kiválaszt 1-et, ami a legjobb. A borászok persze nagy gyakorlattal rendelkeznek ebben és sokszor a sajátjukat felismerik. Ezért a hazaira szavazást kizárják.
Tetők az utcára: ( Máriagyűdön)

Madarász szemmel persze nem maradhatott ki a kérdés, vajon szeretik-e errefelé a seregélyeket...stb. Idén állítólag nincsenek efféle csapatok a közelben, de hanggal, puskalövésekkel, sőt vadászattal is szoktak ellenük menni. ( Na-na!)
Máriagyűdi bazilika környéke




Amúgy egy borásznak gyakran a vadászat a hobby-ja, ha van neki egyáltalán ideje a sok szőlő és bor körüli tennivaló után.
Furcsa világ ez a borászoké. Amellett, hogy manapság hihetetlenül sokat jelent a technológia, egyik oldalon bemegy a szőlő, másikon kijön a palackokban a bor, biztosan lehet nagyon szeretni. Apáról fiúra a régi technika szállhat, de manapság ezt a profizmus kell, hogy áthassa. No és nem árt, ha több lábon állnak a pincék tulajdonosai, sok földön kell termelni,( ki gondolná, egy politikus a borvidék legtöbb szőlőültetvényének tulajdonosa) időnként kóstolókat tartanak, sőt még látvány disznóvágást is. Járják az országot a termékeikkel, borfesztiválokon népszerűsítik boraikat.


Másnap Pécs következett, ami azt hiszem még hagyott máskorra is látnivalót, de a székesegyház, a lakatfal, a mecset, és leginkább a Csontváry múzeum teljesen lenyűgözött.


Este a Siklósi fürdőben lazítottunk a sok séta után. Jó kis kirándulás volt :)