Fantasztikus, miként változik az ember néha. Képes bizonyos időszakokban teljesen passzívvá válni, képtelen bármihez hozzáfogni, ami kreativitást, gondolkodást, vagy egyáltalán bármilyen érdemi tevékenységet igényelne. Elmerül a saját kis világában napokig, rossz esetben hetekig és csak a napi rutin jut, legyünk túl ezen is, azon is. ( Biztos van, akinek ez ismerős!)
ÉS AKKOR csupa nagy betűvel jön valami, valami a semmiből, egy szikra! Ami lehet akár egy találkozás valakivel, vagy csak egy kép, amiről beugrik valami, vagy egy olyan feladat, amire éppen várt és szüksége van. No és ez egy pillanat alatt elsöpör minden rosszat, nehézséget és ahelyett, hogy fáradttá tenne, hihetetlen energiákat képes megmozgatni az emberben. Jó lenne megfejteni a titkát a dolognak, hiszen ha beindul ez a fajta pörgés, észre sem lehet venni, hogy egyébként napi rutinszerű feladatainkat feleannyi idő alatt elvégezzük és akár jobban is! ( pl. nyúl szeretgetés)
Motiváció? Hogy lehetne magunkban kifejleszteni ezt a dolgot, hogy bármikor elővehessük? Na persze mindenkinek megvannak azok a pontok, ami bármikor jöhet. Pl. madarászás, csoki evés, olvasás, festés, fotózás.....de akkor is kell a megújulás és néha a pihenés, amit ha nem is vallunk be, mindenki igényelne.
Szóval a fotózás, mostanában leginkább ez utóbbi foglalkoztat. Sikerült beszerezni egy fényképezőt, ami talán közelebb hoz a profi fotózás megismeréséhez, mert látom, hogy ez egy egészen más világ, mint csak úgy kattogtatni a világban egy egyszerű géppel. Nagyon nem mindegy mit szeretnék fotózni, milyen napszakban, vagy fényviszonyok között. Mennyi időm lesz a dologra, honnan érkezik a fény. Egy kicsit komolyabb gépen rengeteg beállítási lehetőségből kell eldönteni mindezeket. De pont ezért szép!
Első vörösbegy, alig fényben, magas ISO-val!
Még az elején vagyok, de remélem sikerül a bénázások után valami tisztességes képpel is előrukkolni. Mire pedig megjön a várva várt tavasz a madarászásokkal, már rutinosan állítom a fehéregyensúlyt, a mélységélességet és az ISO-t, mert enélkül nem kép a kép.
Lelkesítő lehet néhány szuper kép a Természettudományi Múzeumban, gratula még egyszer Gódor Miklósnak is!
Motiváló volt még a héten ez a ló, hogy megrajzoljam valakinek , akit húztam az osztályban a Mikulásra. Edmond biztosan fantasztikus mezőgazdász lesz pár év múlva és lehet, hogy lesz egy másik lova is, de az eredetiben . Remélem szól majd, ha megvette :)
Készül a mű:
Aktív hetet kívánok mindenkinek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése