Összes oldalmegjelenítés

2011. november 27., vasárnap

XI. Tatai vadlúd sokadalom

Idén már 11. alkalommal rendezik meg a tataiak a vadlúd sokadalmat. Számomra ez volt az első, és nagy élmény volt! Jó példa ez a rendezvény arra, hogyan kell a természetvédelmet, a madarászatot úgy tálalni, hogy közben a laikus nagyközönség is jól érezze magát.

Fő látványosság a Tata központjában található Öreg tó, ami mesterségesen lett létrehozva egy mocsár lecsapolása után. Ez hazánk első mesterségesen létrehozott halastava.Csörgőréce a hidegben:

1989-óta a ramsari egyezmény védelmét élvezi, hiszen a tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, ritka madárfajok a vonulási időszakban tömegesen megtalálhatók a tó környezetében. Rendszeresen 20 000 egyednél is több madár tartózkodik itt. A vetési lúd telelő állományának 12%-a található meg a környéken. A nagy lilik jelentős állománya telel a tavon. A ludak közül még a nyári lúd, rövidcsőrű lúd, apácalúd,örvös és vörösnyakú lúd figyelhető meg. A sokadalom két kóbor ebe is igen igen fázott:

Tavaly, az elmesélések szerint mindegyik fajt meg tudták figyelni, idén a reggeli köd miatt a tömeges kivonulás helyett 60-80 fős csapatokban indulgattak a ludak, majd ugyanígy érkeztek is vissza délután négy óra felé. Láttunk a kihelyezett teleszkópokkal csörgő récéket, nagy liliket, sirályokat és egy rétisast, aki időnként berepült a tó fölé. Van egy vándorsólyom a tó körül, aki rendszerint a barokk templom tornyai között figyeli az eseményeket. 
Innen:


Érdekes volt még, hogy körkapcsolással a jelentősebb vonulásban érintett területekről pl. Kardoskút, szegedi Fehér tó értesítették a nagyközönséget, hol van valami különleges faj.
Ezek itt igen aranyos fajták:


Több jónak ígérkező előadás is volt, amiből a Rákosi vipera védelméről szólót hallgattuk meg, ez a faj ismert történelmi tények miatt sokáig a Parlagi vipera nevet viselte, "rossz áthallása" miatt, de ma már újra ezt a nevet kapta vissza. Mérges kígyó, de mérge nem halálos, csúnya duzzanat keletkezik, ha megtörténik a baj. Egy LIFE program keretén belül száma a korábbi becsült 500-ról kb. 1500-ra nőtt. A program része a nagyközönség tájékoztatása, a kígyók közel az igazi élőhelyhez hasonló körülményben történő szaporítása és visszatelepítése.

Közben zajlott a gyűrűzés is:


Tetszett még a műholdas jeladókkal felszerelt Kékvércsékről szóló beszámoló, öt madarat szereltek fel ezzel a kb 5gr-os napelemes készülékkel, majd figyelték a mozgásukat. Nevet is adnak a madaraknak, pl.az egyik Bihari Csalán. Érdekesség: a leggyorsabb madár 17 nap alatt tette meg a kb 70000km-es utat. A vonulás előtt az ötből három még előbb Ukrajnában portyázgatott, majd onnan indult délnek. A sivatag fölött viszonylag egyhuzamban repültek és az egyenlítői esőerdőkhöz érve azt gondolnánk, biztosan megállnak táplálkozni. Ehelyett itt egy igen keskeny sávot választva a lehető leggyorsabban vonulnak tovább. Valószínű, hogy a kiszámíthatatlan időjárás számukra nem kockáztatni való tény.


Nagy élmény volt a solymász bemutatója. Ez egy harris héja, ami kitenyésztett, sokszor vadászatra kiképzett faj, de ez nem tipikus vadász, csak a bemutatókra szokta használni a gazdája. Ha elküldi, majd feldob egy húsdarabot, röptében elkapja. Itt éppen nem akart visszajönni, felrepült a fára és csak sokára volt hajlandó reagálni a hívásra. 


Közben hoztak egy Ázsiai baglyot, aki állítólag elég butácska, megcáfolva az emberek tudósságukkal kapcsolatos elképzeléseit.


Volt egy vörös farkú ölyv, aki a legjobb vadász a csapatban.Ez a Dél-Amerikai faj hallatszik a western filmekben, mikor néma csend van, az indiánok sátrait lemészárolják és a nagyközönség csak egy ragadozó madár sikolyát hallja.


Érdekesek voltak a bengáli uhuk, akik a födről indulnak repülni, nekiszaladnak, mint egy utasszállító repülő és lendületet véve szállnak fel.


Mindenki kedveli a zsebben lapuló naposcsibéket.


Ezek a kis kuvikok pókokat fogyasztanak, közönség kedvencek voltak.


Végül egy szirti sas, aki lenyűgöző méreteivel a környékben lévő, addig igen élénken érdeklődő kutyákat is valahogy távolabb kényszerítette. Ez a példány már őzet is fogott, úgyhogy nem is volt a sisak sokáig lenn a fejéről, mert még azt hinné vadászni fogunk.

Volt gyűrűzés is, sok érdeklődővel, a fajok között nekem a csuszka volt új, de széncinege, zöldike, vörösbegy is volt.


Gyerekeknek nagyon sok program volt, kézműves foglalkozás, madáretető készítés, tollvizsgálat mikroszkóppal, természet festés, ahol Kókay Szabolcs és Zsoldos Márton segédkeztek. Sikerült egy néhány jó tanáccsal gazdagodni általa :)

Mindenkinek ajánlom ezt a programot jövőre, rengeteg ott az ismert és kevésbé ismert jó madarász!!!




2011. november 19., szombat

Csillogó szemek.... :)






Valóban ezt látni az igazi madarászok szemében, ha egy új madárfaj, vagy valami régen látott ritkaság látogat el a kubikba, vagy akad be a hálóba. Ma mindkét eset kipipálva, hiszen az idei majdnem záró gyűrűzésen a nagyobb tó mellé érve négy Bütykös ásólúdon akadt meg a tekintetem. Mivel egyedül voltam, távcső meg sehol, a fehér alapon barnás sávos gyönyörűségeket csak óvatosan azonosítottam be ásólúdként, hiszen tudtommal volt már a kubikban, de igen régen. Nagyon megörültem, mikor Erna már határozottan kérdezte, láttam a Bütykös ásóludakat?



Sajnos a képek nem a legjobbak, de az élmény és az öröm, hogy mégsem repültek el teljesen, csak egy nagy kört tettek és így mindenki láthatta, akinek fontos volt.


Ezután egy régen vágyott faj repült a hálóba, egy hím Süvöltő. Csőre, szeme, fejtetőn a tollai olyan gyönyörű feketék, mintha szurokból lennének. Nem csipkedős fajta, nyugodtan tűrte a kíváncsi tekinteteket és fényképezést.Akár csak ez az Őszapó, aki nagyon tehetséges a tarkótollak felborzolásában.

Tudom, hogy még csak a tél jön és sok szépséggel vár bennünket akkor is a természet, sok dolog is akad a fűtött szobában. De én már a tavaszt várom,  a sok vidám rüggyel, és madárcsicsergéssel.
 



2011. november 12., szombat

Az ötödik


Jóból is megárt a sok, szokták mondani, de mi lehet az a sok? Hiszen gombócból pl. nekem 3-4, de bagolyból 5 még nyugodtan jöhet. Ma sikerült bizony a kubikban az ötödiket is meggyűrűzni, akiről csak annyit, hogy Erdei füles volt és tekintete meglehetősen butácska. Valószínűleg, ha ma az általam látott összes itt lenne előttünk, a mai baglyot bizonyára felismerném. Egyre inkább rá kell jönnöm, a madaraknak is van egyéniségük, sokszor még külsőleg is. Talán lesz, aki egyetért velem ebben.
A csőrének szorítását kipróbálták néhányan, állítólag nem veszélyes, de a karmai annál inkább! Még a zsákból is kibújtak.
A tollai gyönyörűek, tipikusan rejtőszínűek, puhák és jó meleg az egész madár. Egyesek nehezen váltak meg tőle! De azért sikerült.
Fel tudná emelni ezt a kis embert? Nem hiszem, remélem madarász lesz egyszer!

Végül, de nem utolsó sorban:
igenis vannak helyek, pillanatok, melyek emlékezetesek és nem felejtjük el őket. Padok, sziklák, pallók, vagy annak végei, útelágazások, dombok, lemenő napok, pl.a  mai a kubikban. Lehet, hogy van aki ezt nem érti? Nem értem! :)








2011. november 6., vasárnap

Búcsú a szünettől


Elég sok madaras élmény jutott erre az őszre, igazán nem lehet okunk panaszra. Utolsóként igen rövid időre kijutottam a kubikba és nagyon szép időt fogtam ki. A tegnapi szél teljesen elállt az elején, talán ennek is köszönhető a madárbőség.
Szeretem ezt a befelé vezető utat, mindig azon gondolkodom, vajon mi vár ma. A madárhangok a bokrok közül ráhangolnak a természetre. No és a két tavon is lehet nézelődni befelé menet.
Egészen sokan kilátogattak ma a gyűrűzésre, kis piknik hangulatot varázsolva a madarászás mellé. Nem is lenne rossz mindig ilyen sok enni-innivalóval jönni. Persze lehet, hogy a lesétálgatott kilók hamar visszajönnének!

Az első körnél 38 madarat gyűjtöttek be, zömmel Kékcinke, Vörösbegy, de 9db Ökörszem, Feketerigók, Nádi sármányok is tarkították a sort.

Ezt a kis Kékcinkét a hálóban megcsípte a közvetlenül mellette lévő, ezért kicsit megszeppent, de pár perc múlva továbbröppent a dolgára.

Nádi sármányok, két hím, de az egyik öreg, a másik fiatal. A fiatalnak kopott a faroktolla. Ez az egyik határozó bélyeg. A hímeket pedig a tarkójukon lévő egészen sok fehér és fekete tollról lehet felismerni. Föl kell fújni. Ez a tojóknál nincs.
Az ökörszemeket sikerült ügyesen kiszedni:
A vörösbegyek ma sem okoztak csalódást, mindig nagyon szépek és szelídek:
 Búcsúzóul előttem repkedve kikísért egy Kénes lepke:



2011. november 4., péntek

Barkósokkal a Fehér-tónál


A címből már sejthető, hogy vidám napom volt ma, hiszen ha Barkós cinegékkel tölthetem, búslakodni kár is lenne! Hódmezővásárhelyi csapatunkkal szálltuk meg egy délelőttre a Sándorfalvi madárvártát, ahol gyűrűztük a madarakat, természetesen Erna vezetésével. A négy ellenőrzés után igen szép egyed és elég jó fajösszetételű csoportot sikerült megfogni.
Jó hosszú karmai vannak:
Párban, a tojó kissé bátortalan volt:

Tudom, hogy kicsit önző a hozzáállásom, de már olyan régen láttam a kedvenc madaraimat, hogy legszívesebben el sem engedtem volna őket, hanem csak itthon a a kubikban, hogy bármikor meglátogathassam. Azt hiszem, ma talán rátaláltam egyetlen szövetségesemre is Barkós ügyben, aki már majdnem a hátizsákba tett egy párat, de győzött az a csúnya józan ész! Azért köszönöm, Ramón nem felejtem el neked.

Gyűrűzött fajok:  Függő cinege( sok), Ökörszem ( nagyon megdolgoztunk velük), Nádi sármány, Jégmadár(neve Péntek és kétszer is meglett!), Vörösbegyek, Kékcinege(igen sok, mínusz 1 miattam ),(Szőlőrigó? Énekes?mínusz 1 nem miattam!!!), végül, de cseppet sem utolsóként a sorban a Barkóscinegék sokan, de ami jó az jó.

Látott fajokból legtöbb a Daru volt, akik hajnalban egészen közelről nyűgöztek le bennünket repülésükkel, hangjukkal, együtt időnként vegyes csapatokban ludakkal. Volt pár Szürke gém, Egerészölyv.

Végül az összeset elengedtük:
Tetszett ez a nap, Barkóscinegéstől, buszostól, Daruvonulástól, Jégmadarastól, Ökörszemestől együtt!
Már megint egy nap, amit nem kell elfelejteni!