Összes oldalmegjelenítés

2012. december 22., szombat

Madarászás: 1-es

Biztosan ismerős az érzés,  mikor a karácsony előtti vásárlási forgatagban előszeretettel használják a személyes zónádat ismeretlen emberek.Oldalba löknek véletlenül és persze észre sem veszik, mert annyira sietniük kell a bevásárló kosarukkal. Ha meg akarsz nézni a polcon valamit, először várnod kell! De legjobb,ha inkább segítesz szegény  bácsinak eligazodni a szárnyas fűszerkeverékek birodalmában, mert így mindenkinek jobb lesz. Egészen be lehet szédülni egy ilyen hosszas bolt járásba, nem is értem, még hogy a nők szeretnek vásárolni? Vagy velem van valami baj már megint.
Szóval ezek után a lehető legjobban azt a pár szabad órát vártam, melyek kissé zúzmarásan, de annál kellemesebben teltek. Az egész területen csak pár ember, azok sem tolnak maguk előtt semmit, nem akarnak a lábamra lépni. (Legalábbis remélem!)
 A hálóállítás ma nem volt túl nehéz, a fagyosnak hitt talaj nem is volt olyan kemény, a vasak és botok egész jól megálltak benne. A téli etetés is megkezdődött. Gréta rengeteg sütivel érkezett. Garantált  a 8-as zsír a madarászok körében! De a tízes hálónál is igen nagy volt a cinke és zöldike forgalom.Gábor minden héten kimegy és 15 almát elhelyez a hálóhelyek közelében.Persze ez a beetetés kicsit a hálóknak is szól, de szerintem ez a  rigókat nem zavarja, sőt még biztosan hálásak is érte.
 Az első kör igazán sok madarat hozott. Erdei pinty is jött. Mindegyik háló kitett magáért, mintha csak ezzel köszöntené a rég látott  gyűrűzőket. Egész jó volt a fajok összetétele is, hiszen a nagy mennyiségű kék cinege mellett szénc., zöldike, mezei veréb, őszapó, meggyvágó is megjelent. Olyan jó volt őket újra látni, és hallani a kubikban. A hangja egy csonttollúnak is bejött, ehhez persze kellet a segítség!
Madárszedés, írás, amíg lehet kesztyűben:


A madarászás 1-es a hangoskodóknak szól, mindenki vegye magára, akinek kell! Amúgy az osztályozás téli szünet miatt elmarad. Mindenki gyakoroljon szorgalmasan, házi feladat:  madáretetés, terepmadarászat, aki beszámolót készít, szívecskés piros pontot kap!
 Köszönöm szépen ezt a szép meggyvágót :)

Kellemes Ünnepeket!

2012. november 29., csütörtök

Függők a kubiknál

Furcsa dolog a madarászat. Képes annyira megszerettetni magát az emberekkel, hogy szinte részévé válik az életüknek. Csendesen, mint egy éjjeli tolvaj, beoson a szívekbe és ott maradandó nyomokat hagy. Innentől elég, ha csak 5 percre megy ki valaki az udvarra, első pillantásával a madárhelyzetet igyekszik felmérni, vajon van-e valami újdonság a kertben, a bolt előtt, a tornyon, a suliudvaron. Nagyjából minden helyszínen, ahol előfordul egy nap, tudja, hol, milyen fajokra lehet számítani. Sok új élménye lesz, hiszen út közben, ha valahol egy vörösbegy énekelt a bokron, onnantól az a hely megváltozhatatlanul arról lesz híres és ahányszor elmegy arra, eszébe jut, milyen szép is volt ez a pillanat.
Persze ezt a szívbe költözést mások is észre veszik, hiszen nehéz kibírni, ha valami madaras élmény van, azt ne mondjuk el valakinek. Vigyázat! Van, aki ezt nagyon furcsán veszi. Esetleg zavarja, ha mondjuk beszélgetés közben a felettünk elhúzó darucsapatot vizsgáljuk ahelyett, hogy okosan bólogatva őt hallgatnánk. Ajánlott ilyenkor elnézést kérni és felhívni a figyelmét, hogy épp most vonulnak a darvak, úgy látom, szám szerint 354-en. Ez általában bejön. Lelkesedésünk hátha több madarászt is előcsalogat az amúgy átlagembernek gondolt valakiből.
Amúgy szabályok nem nagyon léteznek, kiből lehet madarász és kiből nem, mert ismerek barna, és kék szeműt is. Láttam már nőt, férfit és gyereket is....biológust és nem biológust........méhészt, és nem méhészt.....fültágítóst és a nélkülit  :)........robogóst és biciklist.......barkácsprofesszort és másokat....szóval szabály, hogy nincs szabály.
Lehet ezt abbahagyni Pista bácsi? Dehogyis!!!

Ami talán egyértelműen mutatja, hogy valami megváltozott, hogy az illető képes minden más dolgát félretéve a kubikba rohanni, ha azt az üzenetet kapja: "Jegesréce a fás tónál!" :)
Egy igazi különlegesség. Ádámtól kölcsönözve pár információt:  Ez a sarkvidéki elterjedésű  récefaj szórványos téli vendég hazánkban, és ilyenkor is különösképp a Dunát és a Balatont keresi fel, a Dél-Alföldön egyenesen ritkának mondható. No és pont nálunk időzik!!!!
----------------:)-----------------:)-----------------:)------------------:)-------------------------:)                                                                     
Remélem marad még itt egy ideig és ha a hímet is magával hozná, az lenne ám az igazi.
Köszi a képeket :) a távcsövet :) a spektívet :) .....az üzenetet :)

2012. november 17., szombat

Hattyúgyűrűzés több felvonásban

Aki hattyúkat szándékozik gyűrűzni, sok mindennel rendelkeznie kell. Először is : nagy türelemmel, kitartással, sok száraz kenyérrel, kampós végű bottal. Kell még egy erős kéz, vagy több, aki majd elkapja azt a nagy fehér madarat, és amíg el nem feledem, kell hattyú is!!
Első alkalommal kellemes délutánt töltöttünk a kubiknál, mikor a hattyú gyűrűzésre mentünk.Vagy húszan megjelentünk, ki-ki vérmérséklete szerint nagy elszántsággal, vagy izgalommal teli várakozással, vajon mi történik majd. Hát! Sok minden, de gyűrűzés az éppen nem, mert a jól előre idecsalogatott, beetetett, kézhez szokott hattyúk éppen másfelé voltak. Jó volt nézni azt a sok embert, ahogy a tavak között bóklászott, és tulajdonképpen jól érezte magát így is.Bevallom én cseppet sem bántam, hogy most nem jött össze, féltettem volna őket.
Izgalmas a  várakozás:

Második felvonás, már izgalmasabb volt, a fás tónál, rögtön az elején hattyúetetésre érkeztem meg. Mind a négyen, két szülő és két fiatal madár egészen közel jöttek alkalmanként Gáborékhoz, meg a kampós bothoz, de elkapni nem sikerült őket. Még jó, hogy volt egy pót hattyú, akin Erna azért gyakorolhatott egy kicsit. Igazán finom volt a Márton napra sütött liba-hattyú alakú mézes, Edina anyukája jóvoltából mi is alaposan be lettünk etetve. Szóval ismét jó volt a hangulat, bár most egy kicsit már én is vártam, hátha sikerülne elkapni legalább az egyiket.
Harmadik felvonás: ezt csak az elmesélések és videók alapján tudom, mert éppen rajz szakköröztem a gyerekekkel, mikor üzenet érkezett: megfogtuk a kicsit is!

Ugyanis előbb a gúnárt, majd az egyik kicsit sikerült meggyűrűzni, végre! A kitartás meghozta gyümölcsét, még ha nélkülem is.
Vízre bocsátás, végre sikerült:
Az egyik gyerek a szakkörön bölcsen megkérdezte, Tanárnénit nem szeretik ezek a hattyúk?
Erre most nem válaszolok!!!! :)

2012. november 6., kedd

Csaj tavi kalandozás

Csaj tavi kalandozásunkat nagy reményekkel kezdtük, hiszen a hírek mindig megelőzik a madarászást és most éppen a közelben fel-fel bukkanó csüllőről szóltak. Persze ez az időszak remek az átvonulóban lévő fajokra, ragadozókra,  ludakra, récékre, vagy bármire.
Tapasztalt madarászok körében már csak azért is jó, mert valahogy a szemük is máshogy működik. Szerintem a spektíven túl valami szuper érzékelő lehet beültetve nekik, amivel simán észrevesznek egy új fajt, esetleg egy olyan ludat a több száz közt, ami nyakgyűrűvel van ellátva.

A Mindszenti kompon mentünk át, ahol a fekete harkály és a kékes rétihéja került a látótérbe. Ha jól emlékszem még a karvaly is itt volt. A komposok bizonyosan sokat madarásznak, legalábbis madár az van bőven.
A túloldalon Csanytelek felé vettük az irányt, majd a Csongrád felé táblánál bekanyarodtunk és nem sokára meg is érkeztünk a célhoz. Igazán jó tanuló terep a Csaj tó, mert a tavak mellett elhaladva kisebb nyiladékok  adnak lehetőséget a megfigyelésre. Befelé menetben zöld küllő szólt többször is, liba csapatok húztak el felettünk, kis és nagy kárókatonák igen szép számban. Kb. 7,5 km-t gyalogoltunk a tavak körül. Nagy lilik, az egyik nyakgyűrűs leolvasva. Peti tényleg megszállottan keresi a gyűrűsöket, szerintem órákig el tudná nézegetni a libacsapatot. Úgy hívja őket, hogy nyaki. (már amelyik gyűrűs) van egy adatbázis, amibe ha felteszi, rögtön küldik neki, hogy hol lett meggyűrűzve. Ez nagyon tetszik nekem. Mint utólag kiderült, ez a bizonyos leolvasott:
Oroszország északi részén gyűrűzték, több mint 10 ezer km-re innen
27-07-2008  Pyasina delta, Taimyr, Russia
Volt egy csomó sirály, köztük figyeltük a csüllőt, de az nem jött be. Rétisas, egy öreg körözött a második tó fölött. Daru, pár csapat repült át, kb 30-40. Bütykös ásólúd, 15 db, ezek nagyon látványosak, és miután a spektívvel megnéztük őket, már szinte szabad szemmel is ki lehetett őket szúrni. Nyári lúd, jó sok.Erdei cankó, egész közel repült el. Rozsdás csuk, ez egy pár. Szürke cankó, az egyik szárazulaton. Kanalas gém 1db, átrepült.
Séta közben számos libacsapat húzott el felettünk, mikor Ádám felkiáltott, hogy vörösnyakú. Távcső nélkül is észrevette, mi meg éppen nézelődtünk és távcsővel gyönyörűen látszott közelről. Volt még 4 gulipán, Fütyülőréce hím, cigányréce, üstökösréce tojó, szürke gém, tőkések, őszapók, nádi sármány, kis kárókatona, nagy kárókatona, egerészölyv, vetési varjú, kék cinege, nádi sármány, bütykös hattyú, függők szóltak a nádban.
A büdösszéki kilátó szuper, de ide csak engedéllyel lehet jönni. A legközelebbi kocsmába betértünk némi komfortérzet javítás céljából. Igen tanulságos beszédbe elegyedtünk a helyi bácsikkal, akik először is megjegyezték, hogy a madarászok elvették a földjüket, majd nem értették, miből van ennyi pénzük, hogy 6-7 milliós kocsikkal járnak. Még jó, hogy Ádámmal volt egy közös ismerősük, különben lehet, még most is ott lennénk bezárva. Jól esett továbbmenni a kilátó felé. Madarászok voltak fenn éppen, a birdingről ismerősen csengett a nevük. Három szintes, jó masszív az itteni magasles, nem láttam még ilyen erőset és magasat. Sokszor a lábáig kiér a tó. Most majdnem ki volt teljesen száradva.Vörös ásólúd volt ami nem csak nekem  újdonság, de újabban nem számítják ezt a fajt csak szökevénynek, mert sokan tartják hobbiból. Minden esetre nagyon látványos volt.A varjak meg nem szimpatizáltak vele, folyton piszkálták.

Miközben mi terep madarásztunk, a kubikban Ernáék befogták a szajkót! Egyszerűen gyönyörű! Ezt még látni kell :)




2012. október 31., szerda

Én ilyennek szeretlek, Vásárhely!

Van egy cikksorozat a delmagyar.hu oldalon, melyben ismert emberek vallanak arról, nekik mi tetszik a városból, mely részét kedvelik, vagy egyszerűen miért szeretnek itt lakni. Eljátszottam a gondolattal, mit is válaszolnék, ha valaki egyszer tőlem kérdezné ugyanezt.
 Na persze rutinos blogolvasók máris a kubik nevét mondanák, talán csukott szemmel is, és valószínű igazuk is lenne, de várjunk csak!
Egy város hangulatában rengeteg  minden beletartozik. Mindszenti születésű lévén régen csak ritkán jártam erre, de már akkor is szimpatikusabb volt sok környékbeli városnál. Mikor Szegeden jártunk, gondolom a benzinszag miatt, szinte mindig belefájdult a fejem, mire hazaértünk. Túl nagy volt a nyüzsgés. Vásárhely pont jó méretű és kellően pörgős is tud lenni, programokkal, élményekkel, üzletekkel, piaccal, iskolákkal. De ha vágyik az ember a nyugalomra, azt is megtalálhatja benne. Fontos, hogy az itt élők hogyan fogadják be az újonnan érkezőket és ebben sincs hiba szerintem. Alapvetően sok ember kedves és segítőkész ebben a városban. 
Kedvenc helyek/1.:
                            Szeretem a kőfalat. Egyszer végigmennék a tetején, már amennyire lehet. Máshol végigsétálnék mellette teljes hosszában.  Milyen is lehetett, mikor alul a víz mosta és hajókkal kötöttek ki nála? Az 56-os emlékműnél láthatók még a falban egykori kikötő helyek. A tájház felé venném az irányt, ahol van egy geoláda, az ottani kapu mellett a falban.
"A kőfalon négy kocsi és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót vágtak anno. A gyalogos kapukból csak a Csillag, Száraz, Királyszék és Árpád utcáknál lévők maradtak fenn. Az utóbbit a Szerelmesek Kapujának nevezi a népnyelv, garantálva azok boldogságát, akik alatta .....  :)"
Szép része a népkerttel szemben a Bethlennél, innen a kórházig. Jó lenne itt ücsörögni néha és nézni a forgalmat.
Érdemes beleolvasni:
 http://geocaching.hu/caches.geo?id=2323

Legközelebb másik kedves helyet választok, de legyen egy kis madarászás is a végén, a kék vizű Kubik tenger partján.
Unokatesókkal megerősített csapat gyűjtötte a madarakat a két napon.
Elkelt a segítség kedden, a kék cinkékből a hetes hálóban harminc körüli akadt bele egyszerre. Ritkán lehet Ernától ezt a mondatot hallani madárszedésre: " Jó lenne, ha segítenétek!" Inkább fordítva szokott ez lenni.Vörösbegyek, őszapó, ökörszem, barátposzáta, függőcinkék tarkították még a sort. Ez az ökörszemes kép a Rozikáé, de olyan szép, hogy be kell tennem:
Meglepő látni ilyenkor Nádirigót, nullás zsírral, lehet, szegény elpusztul a télen, ha itt marad.A tél már jelzi érkezését, majdnem végig lefagyott kézzel, szedtük a madarakat. Persze reggel a napsütésben minden hideg barátságosabb egy kicsit.

Kedvenc barkóscinegéktől hangos volt a nádas, sikerült is egy gyűrűs hímet visszafogni és lefotózni.
 Szép volt ez a nap a legkedvesebb helyen, ami valószínűleg sok embernek kedves, de mindenkinek másért. Láttunk ma erre is pár meglepő példát. A "cinkegácsér", aki már régen volt erre, a futásért szereti. A fotós a különleges háttér miatt. A horgászok a vizet vallatják. A bús emberek a cipőjüket igazgatják órákig a pad tetején, lógó orral.Közben a félős madarászokat ijesztgetik. Vannak, akik egészen közelről nézik egymást. A színesfém tolvajok a lemenő napot nézik szívesen. :) vagy valami ilyesmi.
Ja és a madarászok ? Madarásznak.





2012. október 24., szerda

Meggyvágók és fényképezőlemerítő a kubikban


A hosszú hétvége alkalmat adott, hogy rendezzük sorainkat, ültessünk fát, látogassuk rokonainkat, vegyünk ki a vízből pár halat, verseny kíséretében. ( Győzött Nóri, sokkal!!!)
Végül sikerült kétszer is madarakat fogni és gyűrűzni, egész nagy társaság kíséretében.
Milyen nehéz is egy ilyen gyűrűzés? 
Hálóállítás, ez még csupa könnyed dolog, Gáborral elég csak félállásba kapcsolni, hiszen ő elvégzi a feladat jó részét, mire észreveszi, hogy hálót állítunk. ( Tőle idéztem!) Szóval már akár álmában is sikerülne neki. Beszélni sem muszáj, belőle áradnak a gondolatok, közben megtanulja az ember, hogyan kell elpakolni a kőművesek előtt, milyen nagy por száll fel, ha flexeli valaki a téglát.
A madarak befogása már nehezebb feladat: hiszen titkon bízunk egy-két faj megjelenésében, ami persze koránt sem biztos, hogy be is jön. A bokorból időnként királykákat lehet hallani, zöld küllőt és két szajkót, akiknek valami égedelem ronda rikácsoló hangjuk van. Nekem már ezt meghallani is élmény volt és persze lehet, szerencsésebb is, hogy  nem jöttek be a hálóba, mert félek, ellenállhatatlan vágy támadt volna bennem a kék-fekete mintás tollaiból begyűjteni.
További nehezítés:ha az ember beígéri, hogy biztosan lesz madár ebben a körben. Miután mindig szokott lenni, nem tűnt ez olyan nagy ígéretnek, de vannak egyes madarászok, akik büntetéseket akarnak kiszabni, ha mégsem lesz. Rögtön elkezdtem izgulni.Egy körből kimaradni? Bele se merek gondolni! Ott kellene ülni az asztalnál, miközben lehet éppen az év madarát szedi ki valaki.( vagyis Gábor) Na neeeeeee! Még sírnék is. Micsoda kegyetlenség! Szóval megörültem az egy szem madarunknak és Ramónnak, aki végre kijutott a kubikba. Igaz, hogy lemerítette a fényképezőmet, de pont időben! Ja, nem Ő az a lenti képen, hanem a fentin, kissé takarásban.
Ez itt Meggyvágó Márton:
A két nap alatt rengeteg vörösbegy, rigó (fekete, énekes), foltos nádiposzáta, barátposzáta, zöldike, kék cinke kapott gyűrűt, érdekes volt újra látni meggyvágót, nádi sármányt, erdei szürkebegyet.
Miért van az, hogy akinek madár van a kezében, mosolyogni kezd?
Második nap reggel a köd sokáig ült a kubik felett. Elég zordnak tűnt már a látványa is a kesztyűmnek, ami a kubikig kiérve a hajammal együtt csupa víz lett. A kubik őre elaludt kissé, majd megjelent párás szemüvegében inkább egy autóhoz hasonlított, amiben elromlott a ventilátor és a szélvédőn át nem látni ki vezet.
Már-már lemondtam a szép napos madarászásról, mikor végre legyőzte a nap a ködöt és vidám délelőttöt varázsolt nekünk, hattyúetetéssel, gyűrűzéssel, bicajozással, madármegfigyeléssel együtt.

 Talán a mai pólóválasztás lehetett az oka. Ebben a pólóban nem lehet az ember szomorú, nem???
Szép ez az ősz. Jó lenne még elcsípni ezt a Vándort.....