Összes oldalmegjelenítés

2011. március 26., szombat

Madarak, napsütés, sok-sok víz


A hétvégi gyűrűzés ismét feltöltött energiával. A napsütés, a madarak, a hangok jó pár napig bennem vannak és képesek felvidítani, ha szomorkodnék. Mindenkinek ajánlom ezt a technikát!

A hálók közötti közlekedés a belvíz miatt felér egy csónakázással. Olyan, mintha nem is a tavalyi területen lennénk. Szerencsére ez a madarakat nem zavarja különösebben. A pénteki délutánon Vörösbegy, Zöldikék, Énekesrigók, Feketerigók, Erdei szürkebegyek voltak a vendégeink.
Szombaton a legek versenyében a  legaranyosabb címet nálam egy háromfős Csilpcsalp füzike csapat kaphatná.
  A legtisztább szem versenyben egy Vörösbegy a nyerő.
A legfürgébb címet Imi, Edmond és egy ovis kisfiú kapná, ezért:

“Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.” (Wass Albert)

2011. március 14., hétfő

Gyűrűzés indul....

A mai nappal hivatalosan is elkezdődött a 2011-es év gyűrűzési szezonja. Karók leszúrva, hálók kifeszítve, az első befogott madarak meggyűrűzve. Egy éve még ez a hír nem sokat jelentett volna számomra. Azt hiszem, kevesebb lennék most, ha nem csöppenek véletlenül egy lelkes társaságba, akiknek  nem lehetek eléggé hálás mindezért!

No meg a madaraknak, a tónak, a nádasnak, akik azóta is várnak, ugyanúgy, mint akkor. Emlékszem a korai kelés egy kissé elbizonytalanított, biztosan akarok menni? Nem lenne más egyéb, sokkal fontosabb dolgom? De mivel megígértem, és kíváncsi is voltam, erőt vettem magamon. Miután kiértünk az egész nap olyan volt, mint egy mese. Nekem az első gyűrűzésen Nyaktekercs, Barna rétihéja, sőt még egy igen ritkának számító Bajszos poszáta is bejött. Magával ragadott a lelkesedés és úgy éreztem, mintha mindig is ide tartoztam volna.

Most már tudom, hogy a fontos feladatok is jobban haladnak, ha a fejemben rend van, ha tudom, mi a fontos. Ha unalmas dolgok vannak körülöttem, két perc múlva a kubikban járok gondolatban. Mások azt hiszik figyelek, de lehet, hogy éppen azon töröm a fejem, milyen jó gyönyörködni a tájban, jó helyük lenne-e a parti fecskéknek a löszfalnál? Milyen lehet egy bíbic ülve? Van, aki összekeveri a dolmányos varjakat valamivel? Mikor látok meg véletlenül egy bölömbikát, egy lappantyúval az oldalán? Miért szeretem ennyire a Barkósokat? A süvöltők kinek süvítenek, vagy miért olyan jó körbe sétálni a tavat, csak úgy?

Csupa fontos dolog, amiből olyan sokan nem értenek semmit.
Pedig jó minden pillanatát átélni!