Összes oldalmegjelenítés

2015. május 16., szombat

Fények és árnyékok

A madarászatnak igen sokféle változata létezik. Van, aki könyvekből búvárkodva tanulja a fajokat, lehet, hogy éppen távoli tájakét, ahová nem juthatna el soha. (Ez inkább csak rajongás)
A bíbicek azonnal riadót fújnak, ha valaki közelít:
Sokkal jobb az a változat, ha a természetben történik ez a tanulás.:)Van, aki gyűrűzésekre szeret járni, ahol egészen közvetlen a kapcsolat a madarak és emberek között. Itt meg lehet tanulni, hogy is kell helyesen megfogni egy madarat, le lehet kézből fotózni, meg lehet nézegetni a pontos faji bélyegeket. Különbséget lehet találni fiatal és többéves egyed, tojó vagy hím között.
No és van a terepmadarászat, ami általában egy adott területet körbejárva az ott előforduló madárfajok feltérképezésére megy ki. Jó levegő, ha szerencsés vagy, jó társaság :) lehetőleg minél érdekesebb madarak. Lehet gyűjteni a látott fajokat, listát készíteni róluk, mondjuk egy éven belül hány fajt sikerült látni, esetleg fotózni. Sokat segíthet ebben a madarászok által kedvelt birding.hu:
 http://birding.hu/megfigyelesek/erdekes_megfigyelesek_az_elmult_14_napban.html

pl. Hol, milyen madarat láttak az elmúlt hetekben. Ha te is látni szeretnéd, fogod magad és odarohansz. Nagy eséllyel még a területen van a madár, ha szerencsés vagy épp költ, vagy fészket rak, szóval nem megy el egy ideig. (persze ez a tavaszi időszakra értendő!) Ha ismered a hangját, nagyobb a valószínűsége, hogy meglátod.
Ezek a madarászok a twicherek, akik küzdenek a minél több faj begyűjtéséért, ha lehet fotózzák is őket. Ez a terepmadarászat és annak a megszállottabb fajtája.
Fiatal gólyatöcs, piszkosfehér a tolla és a lába sem piros még.
A terepmadarászás valahogy a fiúkhoz szerintem közelebb áll, mint a gyűrűzés. Nem tudom, mi lehet a háttérben, de ez kezd ténnyé válni számomra. Ha valahova besorolnám magam, akkor mindezek kombinációjával próbálkozom, mert annál érdekesebb, minél többféle dolgot próbál ki az ember. Kicsit ebből is és abból is, persze csak úgy félős madarász módjára, nem egyedül bóklászva. Fűszerezve, ha lehet a látott fajok rajzolásával, vagy épp festésével.
Jó lenne, ha minél több idő lenne rá, de az egész hobbiban az a jó, ha van 5 szabad perced és megnézed valamelyik madaras oldalt ( pl. birding), máris elrepülsz egy olyan világba, ami tuti jó, soha nem csapna be, azt adja, amire számítottál, vagy néha még többet is.
Tövisszúró gébics tojó, köszönet érte Nórinak és a mozaikos madarásznak:)
Remélem sikerül minél többet megtudni a fotózás részből, mert a képek később is felidézik ezeket a jó kis sétákat, a fényeket, az érdekes árnyékokat és néha 200 fotóból talán sikerül egy olyan jól, amire büszke lehet az ember. A szerencséseknek, vagy profiknak talán nem is kell ennyi.
A képek  kezdő madarászok és a hírek szerint madárfotós pályafutásuk elején járó fotósok társaságában készültek, valahol. :) Köszönet a közreműködésért a gólyatöcsöknek.

2015. május 3., vasárnap

Mákos tészta, avagy mit tegyünk, ha többen is kedvelünk valamit....?

A mai nap csúcsa természetesen egy madarászás volt újra, hiszen az erdőben sétálni jó, főleg, ha szakértő szemekkel, fülekkel jár ott az ember. Igazi boldogság, ha már néhány olyan gondolat támad közben, ami nem butaság, sőt már valami madarászféle ötlete.
No és, hogy is jön ide Ő, a mákos tészta? Hát úgy, hogy vannak akik kedvelik. De mi van akkor, ha többen is szeretnek valamit? Az van, hogy még nagyobb öröm, ha közösen teszik együtt. Lehet, hogy kevesebb maradna? Kizárt, hiszen a szeretet megnő, ha többen is átélik egyszerre. Na, ilyen a madarászás, vagy egy Kása erdei séta a VTE vel.
A túra bevezető szakasza a csatorna mellett húzódott, nagy örömünkre majdnem minden mesterségesen kihelyezett odúban megtörtént a foglalás. 6-12 kis széncinke fióka volt bennük, befelé haladva egyre tollasabban, mintha megbeszélték volna a sorrendet. A madarak a közhiedelemmel ellentétben nem viselik rosszul a zavarást, de természetesen minél rövidebb időt szabad levéve lenni az odúnak ilyenkor. Ellenőrzik a fiókák számát, ami bekerül egy adatbázisba, ez már a mi madarunk, hiszen mi tettük ki nekik a lakásokat.





Volt egy kis Turdus merula(feketerigó) aki már kiugorva a fészekből egy ágvillában várta a szülőket. Senki ne vegyen fel utcán botorkáló kismadarat, mert őt is etetik a szülei és ez a fejlődésének normális része. Lehet, hogy megeszi a macska, de legalább nem a kezeink közt pusztul el éhesen.


Hallottunk közben széncinkét, fülemülét, zöldküllőt szólni, bejjebb pedig sárgarigó, sisegő füzike, csilpcsalp füzike énekelt. Nekem újdonság a sisegő hang és persze a fekete harkály. Köszi Ádám!

Elhaladtunk a fokozottan védett feketególya pótfészke mellett, ők biztonságból többet is készítenek, de az egyikben költenek, reméljük idén is. Utána meg sétálgatnak a tesco előtt nagy peckesen, mint tavaly. Szürke gém, jó messziről:




A túra végi meglepetés egy baranta bemutató volt, karikás ostorokkal, műkardokkal, és igazi küzdelemmel. Remélem mindenkinek sikerült megúszni a végén, erről már el kellett rohannom.

Mindenkinek jó madarászást, mákos tésztázást , vagy akármit, azzal közösen akivel a legjobban szeretné! :)