Összes oldalmegjelenítés

2014. december 12., péntek

Holnap szombat és suli

Van néhány elképzelésem a munkanapok áthelyezésének fontosságáról, de csak egyet szeretnék megosztani mindenkivel: Nincs semmi értelme! Aki egyetért, nyugodtan olvashat tovább, mert a barátomnak tekintem :)
Kubik átadó ünnepség, szintén egy szombat, de kicsit másként.
 Egyszerűen nem értem és nem is fogom megérteni, minek az egész? Ki akarja elhitetni valakivel, hogy hasznos? Tudna olyan gyereket mutatni valaki, aki tanulni akar, vagy tud a hétvégén az iskolában? ( Képeket a szerkesztőségbe kérnék!)
Egy  holnapinál sokkal jobban sikerült szombati programra ugranék, ami hogy, hogy nem, kötődik a madarakhoz. Hiába a szünet a blogban, a madarász kedv azért nem lanyhul. Első alkalommal jött ki a kubikba néhány, azóta már vérbeli madarásszá változott gyerkőc. A junior madarász csapat.
Öröm volt látni, ahogy kezdenek beletanulni a munkába és hangot is adtak a rácsodálkozásnak, amit szerintem első alkalommal mindenki megtapasztal, aki fogékony a témára. Furcsamód, másodszorra, mint valami tapasztalt tudományág művelője jön már ki az ember, sokadjára járva a rácsodálkozás már inkább annak szól, milyen jó is idekinn, és miért nem jövünk többször,de ez gondolom így természetes.
Egészen remek fogás volt, hiszen szeptember lévén az átvonulóban lévő fajokból is sikerült fogni, de volt itt kékcinke, igen csípős képviselője, feketerigó, vörösbegy, zöldike, és egy későn beérkező szajkó, aki bevonzotta a baglyokat is a sötétben a hangjával. Gyönyörű ez a madár.
Szóval új kis tagokkal bővült a csapat, lelkesedésük remélem sokáig tart majd. Ja és úgy tűnik fontos, hogy ne csak a madarász, hanem a kedvese is szeresse a madarakat, mert ha ez nem jön be, akkor bizony hamar eltérül a figyelem kedvenc időtöltésünkről. ( Szia Imi:)
Jó látni az új arcokat és az új kilátót a kubikban, ugye nem viszi haza senki !!!
Üdvözlet a legkisebb madarásznak, aki már az anyuci pocakjában kirándult a kubikban, most ellenőrizte a Vásárhelyi Természetvédelmi Egyesület munkáját és a héjával is megismerkedett :)




2014. december 9., kedd

Na, jóóóóóóóóó........


Ma valami nagyon furcsa dolog történt. Újságíró szakkört vezetek a suliban, és az egyik gyerek cikket ír a vándorsólyomról. Mondhatom, jó kis csapat gyűlt körém idén, hiszen egyre többen járnak ki a madárgyűrűzésekre és bármilyen rosszcsontok is, a madarászás kezesbáránnyá szelídíti őket is. Nem is akartam elhinni, mikor egyre többen madártollgyűjteményt kezdtek hozni a suliba. Egészen addig fejlődött az iparág, hogy órák között mennek a cserék, kinek van újabb tolla, melyik az értékesebb...stb. Olyan jó látni, hogy komoly madaras témákról osztoznak a kicsik, néha persze kikérik a véleményem a dolgokról.


 Ja, az újságíró szakkörre visszatérve beütötte a keresőbe a vándorsólyom nevet a legkisebb madarász, és ni csak, ki virít egy képen? Hát bizony én, ahogy épp a Tatai vadlúd sokadalmon a templomtornyot fogom éppen. No és beugrott elhanyagolt blogom, ami csak árválkodik itt nekem.


Szóval jelentem igen is, lesz rá időm, írok a dolgaimról, hiszen vannak, jó bőven, remélem lesz, aki elolvassa :)

Madaras szép estét mindenkinek :) folyatás rövidesen......


2014. május 11., vasárnap

Kombé és egyebek

Hihetetlen fordulatokat vesz időnkét az ember élete. Ami eddig fontos volt, azt félre kell tenni, vagy olyan dolgokat kell előtérbe helyezni, amire nem is gondolt. Persze jó, ha van egy fő csapásirány és ez manapság leginkább az érettségi, a felvételi, a ballagás, az év végi hajrá a suliban. Szóval eddig a kifogások, amelyek a blogírástól kissé távol szakítottak. Ja, meg a kertészkedés, ami nagy öröm számomra. Íme egyik kedvencem, egy lilaakác, amit már pár éve kis fává nevelgetek, összetekerve a lenti hajtásokat, mintha a törzse lenne,majd a föntieket koronává metszem:


Fontos, hogy majdnem érett ismerőseinket ne bosszantsuk fel, keressük a kedvüket, ha lehet etessük őket mindenféle finomsággal, hogy legyen erejük a tanuláshoz. Erre egy jó kis recept, ami számomra újdonság volt. Nagyon tartalmas, és finom. Nem éppen könnyű vacsora! Íme, a remekmű: 
A receptet ezen a blogon el lehet érni sok más finomsággal együtt.
http://gabicsek.blogspot.hu/2014/01/kombe.html

Madárszedés méhész módra:
Néhány kellemes madaras képpel folytatnám, mert azért, ha hálót állítani sokszor nem is sikerül segíteni, de azért egy-két órára néha kimegyek gyűrűzni. 
Gombszedés profi módon:
Próbálgatom a fényképezőt, időnként a madárelengedésnél érdekes képek születnek. Gréta tényleg háááá-romra engedte el :)
Macsi és az egerek:
Az esti baglyozáshoz két egérke segíti a csapatot. Ők is önkéntesek, akik azóta már önkéntesen családot is alapítottak Ernáéknál. A fiú a sötét, ő Fagor, ( mint a hűtőgépmárka), a lány nevére sajnos nem emlékszem, de lehetne hófehérke is.  Mocorgásukkal odacsalogatják a fülesbaglyokat és mi meg jól meggyűrűzzük őket. Idén, ha jól emlékszem már a 12. gyűrű került fel bagolylábra. 

Következő gyűrűzésen sok kis látogató lepte el a kubikot, hiszen meg lett hirdetve a gyűrűzés után a fülemülék éjszakája program, melyhez szerencsére hozzájárultak a fülemülék aktívan, mert szépen énekelgettek a bokorban. Itt minden este megy ez a bemutató, jó lenne erre a hangra elaludni néha. Persze bátran a kubikban :)
Közben megszületett egy terv a kubikban lévő szigethez, a kubik őrével közösen: ( EGYSZER úgy is megcsináljuk!)
Jó volt újra kimenni és gyönyörködni a tájban, a sok szép kismadárban ( őszapó, karvalyposzáta, széncinke, nádirigó, feketerigó), száz fölötti számban repültek bele a hálóba.
 Hangmérnökünk munkában:

Elég nagy átalakítás zajlik ismét a területen, remélem nem zavarja meg nagyon az életüket az itt fészkelő apróságoknak és nagyoknak. Még a várost elkerülő út is erre viharzik el nem sokára. Jajj nekünk!
Itt van végre a karvalyposzáta a szép sárga szemével:
 Fülemüle:
 Csani tücsköt fogott, kettőt!

Kubikos, madaras álmokat mindenkinek :)

2014. április 4., péntek

Néhány szép pillanat

Talán ez lehetne a legtalálóbb cím mára, hiszen valóban csak egy-egy villanásra sikerült a kubikba kimenni madarászni és a másik téma is olyan gyorsan meg volt, hogy a hosszú rákészülés után szinte el sem hiszem.
Az otthoni körtefa virágait csipkedik a zöldikék. Ő éppen lebukott!
Na, de kezdjük az elején. Igazán gyorsan tört be idén is a tavasz a természetbe, villámsebesen bontva ki rügyeket, virágokat. Fogalmam sincs, hogy nekem miért nem sikerül felmelegednem a szokásos, tavaszi üzemi hőmérsékletre? Van az úgy, hogy reggel tekerek a suliba és úgy érzem, ráfagyok a csodás kétkerekű, piros járgányomra és el sem hiszem, hogy szemben az emberek kesztyű nélkül fogják a kormányt!
Lehet, hogy a tél csak bennem maradt meg ennyire? A madarak is rendesen énekelnek a kubikban, megjöttek a barátkák, csilpcsalp füzikék. Szuper fogás volt már többször is szajkóból, akik idén talán költenek is itt, hiszen kettőt sikerült meggyűrűzni Ernának eddig. Bagoly is akadt a hálóba párszor, de nem véletlen ám!
Barátka énekel:
Szajkó:

 Barkóscinege hím:
Nagy szemű baglyos hálóval felszerelkezve érkezett a madarász csapat, a háló alatt csalétek egérrel. Milyen jó, hogy van belőle elég a területen, még az egyik odúba is befészkeltek. Mondjuk igen szomorú látvány volt, mikor 4 éhes kisegér az elpusztult anya mellett volt benne. Lehet, hogy mérget evett. 
Másik odúban két nagyon álmos pelegyerek szundikált, mikor ellenőriztük őket.
Nászruhás nádi sármány hím:


Régi álmom teljesült a hétvégén. El sem tudom mondani, mennyit gondolkodtam már egy régi kedves morzsoló sorsán, ami végre talán betölti azt a szerepet, amire egykor megálmodtam.
 Igaz, hogy kukoricák megkínzására találták ki,  de nekem nincs mit dolgozni vele. Mikor megtekeri az ember, szépen lassan begyorsul, fémes hangok jönnek belőle, szinte zenél, mikor forog a kerék. Közben elfog az az érzés, ami talán egykor a vele dolgozó ember is átélt. Nem kell sietni, minden úgyis elkészül rajta. Talán már arra az állatra gondolt, akinek adni fogja. Vajon kik használták egykor? De jó lenne megnézni! Miket beszélgettek közben? Biztos nem az internet lassúságára panaszkodtak, vagy a mobiltelefon magas havidíjaira.
Íme az átalakulás fázisai, miután többször is átgondoltam, konzultáltam nálam sokkal profibb átalakító mesterekkel. ( Köszönöm Juditnak :)
Először lecsiszoltam.Ezután világos foltokat festettem rá akrillal.
A kedvenc levendulás mintát választottam rá. A decopage technika: előbb szétszedjük a szalvétát, majd a legfelső réteget használjuk fel.
Alá ás fölé ragasztólakk kerül.
A réseknél oda kellett ügyeskedni.
Néhány ecsetvonás még akrillal, és íme kész, morzsolást vállalok :)