Összes oldalmegjelenítés

2015. április 12., vasárnap

Költészet napja, kicsit másként

Sok sok idő eltelt, mire végre újra a kubikban lehettünk a hétvégén.
Alig vártam, hogy újra érezzem, hogy a kubikban csendesen bujkáló szél a fülembe
súgjon, a madarak énekeljenek és a tavasz illatát is ezerrel lehessen érezni.
 Ezen a szakaszon főleg:
Lehet követni:

Miközben a hálókhoz sétáltunk, eszembe jutottak a régi madarász élmények és rájöttem újra, érdemes ide kijárni. Róni a köröket, egymás után, vagy mellett, összeakadva, ki hogyan szeretné, és közben nem mellesleg történik is valami :) Kicsit hasonlít ez a futáshoz, de eközben meg lehet állni, körbenézni és meglátni a természet szépségeit, megtanulni szeretni a madarakat és az embereket, akik néha kicsit sokan vannak, hangosak .....
Kerti rozsdafarkú hím, igazán szép, de sajnos csak telefonos a kép:
Edmond visszatért egy fényképezővel, és minden mozgót lefotózott:
A kubik őre és a madárszedő, próbálkozó:

Tisztelet a mai napon Vásárhelyen félmaratont futóknak és mindenkinek, aki elindult valamilyen távon. Nagyon tetszik, ahogy egymást biztatva küzdenek a futók a kilométerekkel és magukkal, persze leginkább magukért! Megható volt, ahogy mindenki megtapsolta a csapat legidősebb tagját, és a legutolsóként beérőket, akik nem adták fel és csak azért is megcsinálták!
Szentesi futók az utcánk végén :)
Nem is az a lényeg, ki mit tesz a szabadidejében, hanem inkább az, hogy találja meg mindeközben önmagát. Legyen egy olyan hely, sport, hobby, vagy nevezzük akárminek, ami közben rájön, hogy érdemes élni és vigye ez előre a szívét a hétköznapokon.

Jó madarászást, novella írást, futást, úszást, sárkány eregetést mindenkinek :)

2015. április 4., szombat

Végre tavasz :)

Sok mindenre jó a tél. Kicsit magunkba fordulni, elgondolkodni, vacogni, kiábrándulni, sötétbe burkolózni, szomorúnak lenni. Mert igen ez is kell. De mennyivel jobb, ha ezt el tudjuk hagyni!
Le tudjuk tenni a télikabáttal a szomorú estéket, mikor kimenni is kár, hiszen a szomszéd kéményéből olyan fekete füst száll, hogy a kutyát is sajnálod.
És egyszer csak, valami ébredezni kezd. Nem is érted, talán mi ez, de jó nagyon. Ok nélkül mosolyogsz, hóbortos dolgokat művelsz, és észrevétlenül átérsz a tavaszba. Lehet, csak velem van így? Nem tudom, de ha süt a nap, nem tudnak olyan dolgok történni, ami igazán feldühít. Párszor jártam már így, de most valahogy csak nevetni tudtam rajta. Szóval a kádnál keverős csaptelep van. Szépen beállítva 37 fokra, és csorog bele a kádba a víz, miközben a lazulás jegyében, nehogy már kézzel állítsam le, gondoltam, kipróbálom lábbal. Nagyon klasszul indult, de végül átbillent egy ponton, mikor is, teljes lendülettel a fejemre zúdította a tusból a vizet. Szóval hajat is mostam, bár előre nem terveztem el. :)

Jöjjön egy kis tavaszi hangulat Wass Albert módra:
Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.


A tavasz ébredezése persze együtt jár a kerti munkák beindulásával. Bár csak erre mindig lenne elegendő idő! Nagyon szeretem a virágokat, a fűnyírással pedig úgy vagyok, hogy végre valami munka, aminek az eredménye egyből látszik. Elhaladok valahol, és tessék. Már jó is! Hol van még másik ilyen dolog? Persze a sárga kis gonosz virágok mindenütt ott vannak, de nem hagyom magam!
Zsömi egyébként rengeteget segít, a fűnyíró elé az épp következő sorba helyezi a labdáját. Szóval focizni is kell közben. Cserébe ráengedtem a végén a kerti dinoszauruszt, azt hiszem tirex.

Jövőhéten madarászás, mert Erna hazatért egy időre. :)