A blog írásról

Azt gondolom a blogok írása alapvetően mindenkinek más és más alapötletből indul ki, de bizonyára van benne egy olyan közös szál, ami kicsit a naplóírást juttatja eszünkbe. Kinek is írunk naplót? Leginkább magunknak, hogy ne feledjük el a velünk történő pillanatokat. Jókat és rosszakat egyaránt. Persze nem baj, ha a leírásban  több a jó, mert később visszaolvasva sokkal jobban esik ezekre emlékezni. Ha egy eseményt, ami történt velünk azonnal leírnánk, biztosan részletesebb az emlék, de ha később tesszük, az sem baj, mert kis idő elteltével végigjárja bennünk a szűrési folyamatot, amely során már csal k a legfontosabb részek maradnak meg.

Nézzük, mi a helyzet a bloggal? Avagy tanácsok olyan kedves embertársainknak, akik kedvet kapnak az efféle íráshoz:
1. Nem kell minden nap írni, csak ha történik valami igazán érdekes, hiszen a napi átlag dolgainkra csak valami reklámcég lenne kíváncsi, vajon számunkra mit adhatna el könnyedén, olcsón. ( pl. ma a kubik felé tekertem a kis piros bicajommal és nagyon kiszáradt a szélben a bőr a kezemen= szóval ennek a nőnek sürgősen egy zsírosító krémre van szüksége!)

2. Itt egyértelmű, hogy titkaink, ha lennének is egyáltalán, nem írhatjuk meg, vagy csak abszolút kódolt formában, hiszen akkor már nem lennének azok. Volna értelme közölni a világgal, hahó világ, éppen körömgomba van a lábunk ujján, vagy valami hasonló csúf történet.Ilyenkor alkalmazzuk a kódolást, pl. nem értem, ma sokszor eszembe jutott a lábam.
Ez itt egy ugyancsak titkos és ronda eset illusztrációja, csak úgy! :) Mindenkit megnyugtatnék, semmi közöm az ügyhöz!

3. Ha madarászok vagyunk, igen könnyű a dolgunk, hiszen sokszor teli vagyunk élményekkel, ami feszít belülről és egész egyszerűen ki akar jönni. Ekkor csak várjuk meg a kedvező pillanatot, vagy köszönjük meg legkedvesebb barátainknak, hogy figyelmeztetnek rá, régen olvasták már a blogot, hol az új bejegyzés?
( hálás vagyok érte..... :)

4. A fotókról sem lehet elfeledkezni! Jó lenne minél profibb géppel minél jobb fotókat készíteni! Ha ez nem jöhet össze, személyiségünk varázsával próbáljuk meg elfedni a képek apró hibáit. ( pl. nem látszik rajta a lényeg, rondák a fények, bemozdult a madár.)

5. Kifejezetten fotós blogíróknak szól: nektek a legbénább képetek is ezerszer jobb, mint amit az olvasóitok többsége valaha is készíteni tud, szóval ne szégyenkezzetek folyton, nekünk tetszenek azok is és értékeljük a  cél érdekében tett küzdelmet! Persze nagyon jó kicsit beleélni magunkat a problémába, sokat tanulunk már csak abból is, amit elmeséltek! Köszi! 

6. Végül: miért is jó a blog írás? Ha valaki ennyiből nem jött rá, annak elég nehéz lenne megmagyarázni, szóval: CSAK!-os választ elfogadtok, remélem!
 Törpegém is volt a nyári táborban:

Több kubikos madaras nap is volt azóta a nyáron, de Miki szavaihoz igazodva azt gondolom, kedvenc időszak azért nem a forróság a madarászathoz. Sokkal inkább a most következő, mikor a madarak már vonulóban vannak és nem kell a gyűrűzésre 2 liter jeges vízzel érkezni kiszáradás ellen a 40 fokos hőségben. A hálóállítás ilyenkor kissé nehezebben megy, és a karók leszúrása olyan, mintha az aszfalt tetejét szurkálnánk egy fogpiszkálóval.  Legemlékezetesebb, mikor egy kör ellenőrzésnél egy új társasággal mentem és feljött egy karó a 10-es hálónál. Hátra maradtam, mondván ó majd megigazítom menjenek csak nyugodtan tovább. Ekkor vettem észre, a háló éppen egy vadrózsa közepén landolt, fél óra bogozás után egy laza kis leszúrás jöhetett volna, de a karó derékszögben megadta magát. Nem értem őket utol egy ideig, de megérte, mert fogtunk benne.

Időnként fantasztikus gépekkel érkeztek a kubikba, nagyon jó lehet próbálgatni a fényeket, az elengedés pillanatait. Gébics:

Vannak, akik telefonos segítséget kérnek a halvány sarlósfecske egyedi bélyegeiről a vonal túl oldalán lévő szakértőtől.( vagy mégsem?)

Legutóbb már megjelentek a vonulóban lévő fajok a kubikban, a gezék, füzikék, a poszáták( mezei, kerti, kis, barát), volt még fülemüle, szürke légykapó és másnap reggel a füsti fecske és először idén a nádban a gyönyörű jégmadár.

A hálóállítás most könnyebben ment, bár gyűrűző kisasszonyunk majdnem leütötte párját egy hosszú rúddal, de ez még belefér madarász körökben. Legalább van miért békülni :)

Jó lenne most jönni nyári szünetre, hiszen olyan gyorsan vége lett, akár kinn is aludnék a kubikban. Hiszen most, hosszú idő óta először bátorságpróba volt, koromeste is bent ragadtam a tónál, félve kibicajozni egyedül. Szóval mentünk a sötétben, nagy bátran és senki sem látta, de csak egyszer fordultam hátra! Meggyőződtem, oké, ha lenne is itt valaki, nem látnék belőle semmit. Jó volt kinn lenni újra, élvezni a nyár végi estét, és az élet nagy dolgait megtapasztalni együtt.

Vannak helyek.....

Na, igen, vannak az ember életében olyan helyek,és persze pillanatok,amik bevésődnek a fejébe, bebújnak a bőre alá és nem hagyják el. Hiába nem gondol rájuk nap mint nap, mégis, akár évek múlva is, ha becsukja a szemét, egészen pontosan maga előtt látja azt a helyet. Ezek sokszor erőt adnak, ha éppen fogyóban van valamiért.
Bütykös hattyús képem, a legújabb, azóta már fölmönt Pestre, van aki könnyedén elpasszolta :)

Ebben a blogban sokszor a kubik van kitárgyalva, de azért van még pár egyéb különleges hely nekem is. Nagyon kedvelem a Tiszát, annak is leginkább a Mindszent közeli részeit. Furcsa ez a folyó, hiszen minden évben az áradások miatt képes egészen átalakítani a partját. Minden évben, mikor a tavaszi nagy árvíz levonul, izgatottan megyünk ki a strandra, vajon idén milyen partot rakott le a víz. Van, mikor egészen laposat, máskor olyan meredeket, hogy fölfelé menetben komoly izommunka a jégkrémért felmenni.

A tiszai sátrazás előtt persze a kézművesek is beindultak: A túra neve Tisaund ( a Balaton saund után szabadon) Bence karját még inkább leterhelve!

Manapság, van egy csónak, amivel közlekedünk rajta és ez egészen új perspektívákat rejt magában. Aki nem próbálta, nem is tudja, milyen fantasztikusan szép a víz felől látni a hatalmas part menti fákat, a rájuk tekeredő vadszőlővel, ami helyenként olyan áthatolhatatlan, mint egy őserdő. A madarak is ott, ahol már nem járnak sűrűn az emberek, valahogy kevésbé félősek. Barna kányák laknak a part menti erdősorban, éppen sikerült elkapni, amint egy nagy keszeget követett, egyre közelebbről a víz felett, majd rácsapott és már vitte is erős karmaival. Van erre jégmadár, partifecske, sirályok persze, láttunk 13 db Fekete gólyát keringeni egyszerre, igazán lenyűgöző a látvány. Bakcsók, Kis kócsagok, Gémek, a táborral szemben a parton Gyurgyalagok hangja,Sárgarigó, és mindig a víz közelében mozgó Billegető cankók kisebb csapata.
Fogások: Kősüllő 1 db, Keszegek, 6 db, Fogassüllő méretes 2 db, Szürke harcsa 74 cm.3 kg körüli, 1 db.

 A csónakból néha sikerül a madarakat egészen közelről látni repülés közben is, ez is olyan, mikor elindulsz, nem tudod még mi vár rád, csak azt, hogy biztosan nem fogod megbánni, hogy eljöttél. Ha másért nem, a nyári meleg egy pillanat alatt kellemes hűs szellővé válik, és lobogtatja a hajad, a szabadság ellenállhatatlan érzését keltve magadban.

Na, persze lehetne itt is a mai világ kicsinyes rendőri büntetésvágyáról beszélni, hiszen a víziek még inkább szeretnék a napi betevő büntetésösszegeket bekérni ezért néha az az érzésed, ha van sapka azért, ha nincs, azért kapod a csekket. Legutóbb, mikor szokásos köreiket bejárták, természetesen rögtön ránk startoltak, ahogy elindultunk a partról. Nem is gondolná sok ember mi mindennel kell rendelkeznie egy kis hajónak, bizonyos motor cm3 felett. Csak ízelítő: nekünk 5 személyes ez a kis hajó, kell menet közben vinni: 5 mentőmellényt, amit nem kell felvenni, csak az úszni nem tudóknak. Két vasmacska ( dög nehéz). Evező, összesen 4-féle kötél, orvosi doboz, kürt, mentő öv, vagy mentő lap, vagy mi a neve ( hatalmas helyet foglal),  és persze ezeket be kell mutatni, mikor kaján mosollyal az arcán megállít Ő! Vagány vízi rendőr cucc, sapka, napszemcsi, mert gondolom ez így stílusos. Szóval, mindezek bemutatása után rettegve hallgattam a következő kérdést: poroltó készülék? Már már éreztem, most itt a vég, hogy is lenne nekünk ilyen, és kérem van, mindenre fel vagyunk készülve! Utolsó kérdés, kb. a 23-dik. : 360-fokban világító lámpa? Persze, hogy este a Boing 157-es járata is lássa, mi bizony csónakázunk a Tiszán. És bizony, ez kint maradt a horgász cuccban. Na, végre, valami fogás, gondolta emberünk, de végül egy kisebbfajta kioktató program után, hogy ennek is benne kellene lenni a csónakban ( mellesleg rekkenő hőség, tűző napfény, biztosan szükség lenne a lámpára) Szóval csekk nélkül engedett tovább, kissé csalódottan, de éreztetve, jöttök ti még az én utcámba!
A homok a parton olyan puha, jól lehet benne aludni sátorállítás után.

A Tisza minden évszakban más és más arcát mutatja és persze nyáron a strandolás, pecázás örömeivel. Amit a legjobb baráti vagy családi körben egy magányos kis parton eltölteni. A pontos hely titok, mert addig jó, amíg nincsenek rajta sok ezren :)
Csónakkal húzatva lenni nem olyan rossz, csak kicsit borulós:

Volt minden, fantasztikus tesómnak( profi Mc Gyver) köszönhetően, aki előtt nincs akadály, mobil WC, amit oda viszel, ahova éppen jól esik, hatalmas árnyékoló a sátrak elé, főzősarok, szóval pár óra alatt otthonos lett a magányos part.
Szabadalmaztatni kellene:

Itt van még a nyár,  gyűjtögessük csak ezeket a pillanatokat, mint a barackbefőtteket a polcon! Legyen mihez nyúlni rossz időkben. Mindeközben zajlik a héten a gyűrűzőtábor a kubikban, persze ott is kellene lenni minél többet! De erről majd legközelebb :)