Összes oldalmegjelenítés

2012. november 29., csütörtök

Függők a kubiknál

Furcsa dolog a madarászat. Képes annyira megszerettetni magát az emberekkel, hogy szinte részévé válik az életüknek. Csendesen, mint egy éjjeli tolvaj, beoson a szívekbe és ott maradandó nyomokat hagy. Innentől elég, ha csak 5 percre megy ki valaki az udvarra, első pillantásával a madárhelyzetet igyekszik felmérni, vajon van-e valami újdonság a kertben, a bolt előtt, a tornyon, a suliudvaron. Nagyjából minden helyszínen, ahol előfordul egy nap, tudja, hol, milyen fajokra lehet számítani. Sok új élménye lesz, hiszen út közben, ha valahol egy vörösbegy énekelt a bokron, onnantól az a hely megváltozhatatlanul arról lesz híres és ahányszor elmegy arra, eszébe jut, milyen szép is volt ez a pillanat.
Persze ezt a szívbe költözést mások is észre veszik, hiszen nehéz kibírni, ha valami madaras élmény van, azt ne mondjuk el valakinek. Vigyázat! Van, aki ezt nagyon furcsán veszi. Esetleg zavarja, ha mondjuk beszélgetés közben a felettünk elhúzó darucsapatot vizsgáljuk ahelyett, hogy okosan bólogatva őt hallgatnánk. Ajánlott ilyenkor elnézést kérni és felhívni a figyelmét, hogy épp most vonulnak a darvak, úgy látom, szám szerint 354-en. Ez általában bejön. Lelkesedésünk hátha több madarászt is előcsalogat az amúgy átlagembernek gondolt valakiből.
Amúgy szabályok nem nagyon léteznek, kiből lehet madarász és kiből nem, mert ismerek barna, és kék szeműt is. Láttam már nőt, férfit és gyereket is....biológust és nem biológust........méhészt, és nem méhészt.....fültágítóst és a nélkülit  :)........robogóst és biciklist.......barkácsprofesszort és másokat....szóval szabály, hogy nincs szabály.
Lehet ezt abbahagyni Pista bácsi? Dehogyis!!!

Ami talán egyértelműen mutatja, hogy valami megváltozott, hogy az illető képes minden más dolgát félretéve a kubikba rohanni, ha azt az üzenetet kapja: "Jegesréce a fás tónál!" :)
Egy igazi különlegesség. Ádámtól kölcsönözve pár információt:  Ez a sarkvidéki elterjedésű  récefaj szórványos téli vendég hazánkban, és ilyenkor is különösképp a Dunát és a Balatont keresi fel, a Dél-Alföldön egyenesen ritkának mondható. No és pont nálunk időzik!!!!
----------------:)-----------------:)-----------------:)------------------:)-------------------------:)                                                                     
Remélem marad még itt egy ideig és ha a hímet is magával hozná, az lenne ám az igazi.
Köszi a képeket :) a távcsövet :) a spektívet :) .....az üzenetet :)

2012. november 17., szombat

Hattyúgyűrűzés több felvonásban

Aki hattyúkat szándékozik gyűrűzni, sok mindennel rendelkeznie kell. Először is : nagy türelemmel, kitartással, sok száraz kenyérrel, kampós végű bottal. Kell még egy erős kéz, vagy több, aki majd elkapja azt a nagy fehér madarat, és amíg el nem feledem, kell hattyú is!!
Első alkalommal kellemes délutánt töltöttünk a kubiknál, mikor a hattyú gyűrűzésre mentünk.Vagy húszan megjelentünk, ki-ki vérmérséklete szerint nagy elszántsággal, vagy izgalommal teli várakozással, vajon mi történik majd. Hát! Sok minden, de gyűrűzés az éppen nem, mert a jól előre idecsalogatott, beetetett, kézhez szokott hattyúk éppen másfelé voltak. Jó volt nézni azt a sok embert, ahogy a tavak között bóklászott, és tulajdonképpen jól érezte magát így is.Bevallom én cseppet sem bántam, hogy most nem jött össze, féltettem volna őket.
Izgalmas a  várakozás:

Második felvonás, már izgalmasabb volt, a fás tónál, rögtön az elején hattyúetetésre érkeztem meg. Mind a négyen, két szülő és két fiatal madár egészen közel jöttek alkalmanként Gáborékhoz, meg a kampós bothoz, de elkapni nem sikerült őket. Még jó, hogy volt egy pót hattyú, akin Erna azért gyakorolhatott egy kicsit. Igazán finom volt a Márton napra sütött liba-hattyú alakú mézes, Edina anyukája jóvoltából mi is alaposan be lettünk etetve. Szóval ismét jó volt a hangulat, bár most egy kicsit már én is vártam, hátha sikerülne elkapni legalább az egyiket.
Harmadik felvonás: ezt csak az elmesélések és videók alapján tudom, mert éppen rajz szakköröztem a gyerekekkel, mikor üzenet érkezett: megfogtuk a kicsit is!

Ugyanis előbb a gúnárt, majd az egyik kicsit sikerült meggyűrűzni, végre! A kitartás meghozta gyümölcsét, még ha nélkülem is.
Vízre bocsátás, végre sikerült:
Az egyik gyerek a szakkörön bölcsen megkérdezte, Tanárnénit nem szeretik ezek a hattyúk?
Erre most nem válaszolok!!!! :)

2012. november 6., kedd

Csaj tavi kalandozás

Csaj tavi kalandozásunkat nagy reményekkel kezdtük, hiszen a hírek mindig megelőzik a madarászást és most éppen a közelben fel-fel bukkanó csüllőről szóltak. Persze ez az időszak remek az átvonulóban lévő fajokra, ragadozókra,  ludakra, récékre, vagy bármire.
Tapasztalt madarászok körében már csak azért is jó, mert valahogy a szemük is máshogy működik. Szerintem a spektíven túl valami szuper érzékelő lehet beültetve nekik, amivel simán észrevesznek egy új fajt, esetleg egy olyan ludat a több száz közt, ami nyakgyűrűvel van ellátva.

A Mindszenti kompon mentünk át, ahol a fekete harkály és a kékes rétihéja került a látótérbe. Ha jól emlékszem még a karvaly is itt volt. A komposok bizonyosan sokat madarásznak, legalábbis madár az van bőven.
A túloldalon Csanytelek felé vettük az irányt, majd a Csongrád felé táblánál bekanyarodtunk és nem sokára meg is érkeztünk a célhoz. Igazán jó tanuló terep a Csaj tó, mert a tavak mellett elhaladva kisebb nyiladékok  adnak lehetőséget a megfigyelésre. Befelé menetben zöld küllő szólt többször is, liba csapatok húztak el felettünk, kis és nagy kárókatonák igen szép számban. Kb. 7,5 km-t gyalogoltunk a tavak körül. Nagy lilik, az egyik nyakgyűrűs leolvasva. Peti tényleg megszállottan keresi a gyűrűsöket, szerintem órákig el tudná nézegetni a libacsapatot. Úgy hívja őket, hogy nyaki. (már amelyik gyűrűs) van egy adatbázis, amibe ha felteszi, rögtön küldik neki, hogy hol lett meggyűrűzve. Ez nagyon tetszik nekem. Mint utólag kiderült, ez a bizonyos leolvasott:
Oroszország északi részén gyűrűzték, több mint 10 ezer km-re innen
27-07-2008  Pyasina delta, Taimyr, Russia
Volt egy csomó sirály, köztük figyeltük a csüllőt, de az nem jött be. Rétisas, egy öreg körözött a második tó fölött. Daru, pár csapat repült át, kb 30-40. Bütykös ásólúd, 15 db, ezek nagyon látványosak, és miután a spektívvel megnéztük őket, már szinte szabad szemmel is ki lehetett őket szúrni. Nyári lúd, jó sok.Erdei cankó, egész közel repült el. Rozsdás csuk, ez egy pár. Szürke cankó, az egyik szárazulaton. Kanalas gém 1db, átrepült.
Séta közben számos libacsapat húzott el felettünk, mikor Ádám felkiáltott, hogy vörösnyakú. Távcső nélkül is észrevette, mi meg éppen nézelődtünk és távcsővel gyönyörűen látszott közelről. Volt még 4 gulipán, Fütyülőréce hím, cigányréce, üstökösréce tojó, szürke gém, tőkések, őszapók, nádi sármány, kis kárókatona, nagy kárókatona, egerészölyv, vetési varjú, kék cinege, nádi sármány, bütykös hattyú, függők szóltak a nádban.
A büdösszéki kilátó szuper, de ide csak engedéllyel lehet jönni. A legközelebbi kocsmába betértünk némi komfortérzet javítás céljából. Igen tanulságos beszédbe elegyedtünk a helyi bácsikkal, akik először is megjegyezték, hogy a madarászok elvették a földjüket, majd nem értették, miből van ennyi pénzük, hogy 6-7 milliós kocsikkal járnak. Még jó, hogy Ádámmal volt egy közös ismerősük, különben lehet, még most is ott lennénk bezárva. Jól esett továbbmenni a kilátó felé. Madarászok voltak fenn éppen, a birdingről ismerősen csengett a nevük. Három szintes, jó masszív az itteni magasles, nem láttam még ilyen erőset és magasat. Sokszor a lábáig kiér a tó. Most majdnem ki volt teljesen száradva.Vörös ásólúd volt ami nem csak nekem  újdonság, de újabban nem számítják ezt a fajt csak szökevénynek, mert sokan tartják hobbiból. Minden esetre nagyon látványos volt.A varjak meg nem szimpatizáltak vele, folyton piszkálták.

Miközben mi terep madarásztunk, a kubikban Ernáék befogták a szajkót! Egyszerűen gyönyörű! Ezt még látni kell :)