Összes oldalmegjelenítés

2013. május 23., csütörtök

Vadaspark a kert végében


Ha valaki megkérdezné, mit csinál már ez a blogszerkesztő, hogy nem képes hétről hétre újabb bejegyzéssel előállni? Talán nem történik vele semmi? Nagy tévedés! Néha túl sok minden is egybe szalad és megírni már nem jut idő. Most összegyűjtöttem pár jó pillanatot, ezekből biztosan kikerekedik valami!
Egyik délután különleges helyszínre költözött a gyűrűző központ. Meghívást kaptam, többek között én is egy családi ház vadasparkba, ahol kikeltek a kihelyezett odúba a széncinke fiókák. Zajlik az élet cinkééknél, szerencsés odútelepítők pedig jutalmukat most vehetik át, hiszen megfoghatják és nézegethetik féltve őrzött kincseiket. Nem sokon múlott, hogy épp időben érkeztem és láthattam a kicsit még szürkés színű szárnypróbálgatókat.
 Látszott, hogy a mini vadaspark lakói igen jól érzik magukat, hiszen minden arról tanúskodik, hogy itt szeretik az állatokat. S, hogy kik élnek itt egy fedél alatt? Az udvar őre a pöttyes nyelvű Berci. Ő a legnagyobb információs központ. Nála futnak össze a szálak, az illatminták, mindig mindenről tudnia kell. Persze szeretne benne is lenni a dolgokban, de erre azért nem kap mindig engedélyt a gazdájától, aki sok mindenre megtanította már. Akadályt ugrik, leül, lefekszik és nem eszi meg a cinkéket, mert őket is szeretni kell! No és,ha odaül a párkány elé a vigyél már el sétálni szemekkel, azt hiszem kevesen tudnának neki ellenállni!
Annyira édes ez a kép: Köszönet érte a gazdinak! :)

 
Vannak még nyuszik az udvarban, ők hárman képviselik fajukat a sarokban, nagy barátságban egy "festett hajú " tengeri malaccal. Ő kicsit olyan köztük, mintha csak egy cirkuszból tévedt volna ide, biztosan régen mindenféle produkciókat tudott, be volt fonva a frizurája és csillogó ruhákban lépett fel. Mára azonban megérdemelt pihenését tölti a nyuszikat szórakoztatva.

 
 
Beljebb sétálva teknős, kakas, előrébb zebrapintyek, minden, ami látnivaló egy nyüzsgő udvaron, bár még egy ló elférne, ha jól értettem. Akkor már belépő jegyet kell majd szedni az idelátogatóktól.
Pár nappal később felbuzdulva Bercin, aki békében meg van a nyuszikkal, gondoltam betanítom Zsömit a nyúl szeretésre. Leszámítva, hogy miután az udvaron elkerítettem egy kis helyet Puszinak, és kitettem, Ő folyamatosan ugatott, és irigykedve figyelte, miért is foglalkozom vele, egész jó volt a helyzet.
A kubikban a hétvégén ismét zajlott az élet, a jól benőtt ösvényeken. A rovarvilág képviseletében szúnyogok, kullancsok is megjelentek sajnos, de mi felfegyverkezve érkeztünk.
Jó lett volna madárból ennyi, érdekesebbek a karvaly poszáta, tövisszúró gébics hím, aki alaposan belecsípett a méhész íródeákba.
A túl nagy madárbőség elmaradása miatt volt idő néhány madarászkutyás játékra. pl. Macsi ül a fűben......, küzdelem a csontért, ...stb. Kár, hogy sötétben nem láthattam, de csodás nyakörvvel érkezett, villogó és világítós. Így biztosan nem fog elveszni.

Jó volt kinn!

2013. május 11., szombat

Blog Rozikának,avagy kell néha egy kis lazítás

Van úgy, hogy az ember csak rohan, azt sem tudja, hol áll a feje és így telnek a napok, hetek és észre sem veszi, milyen fontos dolgok maradnak el. Nem ér rá madarászni, blogot írni, beszélgetni, csak úgy ülni egy kicsit a padon és elmélkedni, milyen jó, hogy újra virág illat van.
Ha nem jut idő ilyesmire, előbb-utóbb megszólal a vészcsengő a testben és behúzza a kéziféket valami fondorlatos módszerrel. Tudja a cselt, hogy is állítsa meg a rohanó vonatot, nem kérdezi az utast, hogy akarja-e.
Aki magára ismert, csak a véletlen műve lehet!!!
Szóval, hiába a füstölgő mosógép, most megírom azt a blogot, ami elmaradt és remélem sikerül egy-két jó pillanatot hozni a pihenő expressz vonat tulajdonosának. Egy hete bizony ismét szép madarász hétvége volt, amiben a madarak mellett a kilátogatóknak is nagy szerep jutott. Furcsa találkozások, pillanatok adódnak néha. Jöjjön valaki bármilyen háttérrel, bármilyen környezetből vagy  akármilyen rossz, vagy jó hangulattal, ugyan az a jó érzés fogja el, ha bekapcsolódik a madarászatba. Itt nincsenek győztesek és vesztesek, nincs verseny, csak közös cél. Ezt nagyon lehet szeretni!



Madárdaltól hangos a kubik egy ideje, párkereső, fészekrakó időben így kell ennek lennie. Hallgatni is jó, az ember mindenféle boldog gondolatokat képzel a dalok mögé, ami persze nem is éppen így van, hiszen a területfoglalás problémája nem lehet ilyen egyszerű "madáréknál" sem. De ez bennünket, a hallgatókat cseppet sem zavar.
Gémes Lehel fotója, a madárelengedés valami ilyesmi, köszönjük:
Füzikék, fülemülék, nádiposzáták, rigók a gyűrűzőasztalon, mosolygós emberek a környékén. A közelben zajló állattenyésztési napok gazdag programjai ellenére egész sokan voltak a kubikban, és szerencsére volt, aki teli memóriakártyával a gépében érkezett, így semmiből sem volt hiány! :)

Újdonság a kubikban két juhar fácska, talán ezeken is fészkelnek egyszer a madarak, vagy alatta ülve jó lesz ezekre a madarászatokra visszagondolni. Szép dolog a faültetés, hiszen egy élő emlék a jövőnek egy fa,  sokáig él, egyre nagyobb, ki tudja milyen állatoknak nyújt majd menedéket, lakhelyet, alatta ülve sok embernek jól esik talán az árnyéka nyáron.  Így legyen, csak locsolni kellene nagyon és nem letörni senkinek!!!
Kása erdei történet:
 Menekülő madarász:
Az első odú:
Ha már a fészekrakás előjött, bemutató odúellenőrzést tartott egyesületünk a Kása erdőben. A és B típusú odúkat helyeztek ki jó pár éve már, megkönnyítve a madarak sorsát. A madaras táblától indult a program, némi ismertetéssel, majd az első odúban egy jókora lódarázs fészekkel. Még jó, hogy kirepültek a lakók.
Végig a csatorna parton haladva újabb és újabb meglepetésekkel teli volt a séta, Zöld küllő, Nagy fakopáncs, Fülemüle, Kékcinke fészkek két helyen, az egyikben egész fiatal, a másikban már idősebb fiókákkal. Szám szerint 12 kicsi várta a betevő falatot hangos csipogással, mikor megérkeztünk. Na, ezeknek a szülőknek sem lehet egyszerű! Alig várták, hogy odébb menjünk és folytathassák a kemény munkát, az etetést.


Sok segítő kéz volt az út során, a létrát két Minimentő cipelte nagy serényen :)
A program címe lehetne, kölykök a kölykökért!
Szúnyog ellen jó kis "odú", a legkisebb odú ellenőrnek:


 A túra vége az erdő széléig tartott, ahol egy szépen kitakarított alagút fut át az út alatt. Még, hogy száraz lábbal átmenni alatta? No, Peti ezt megnézném! Pókember 4 az út alatt.
Sok mindent gondoltam, de azt végképp nem, hogy egy új recept ötlettel is gazdagodunk a végén. Szóval, ha palacsinta tésztát beleöntjük a serpenyőbe, rászórunk bodza virágot, majd újra tésztát csorgatunk rá és megsütjük, nagyon finom lesz a végeredmény. Kár, hogy kóstoló nem volt, de ki lehet próbálni!