Ha valaki megkérdezné, mit csinál már ez a blogszerkesztő, hogy nem képes hétről hétre újabb bejegyzéssel előállni? Talán nem történik vele semmi? Nagy tévedés! Néha túl sok minden is egybe szalad és megírni már nem jut idő. Most összegyűjtöttem pár jó pillanatot, ezekből biztosan kikerekedik valami!
Egyik délután különleges helyszínre költözött a gyűrűző központ. Meghívást kaptam, többek között én is egy családi ház vadasparkba, ahol kikeltek a kihelyezett odúba a széncinke fiókák. Zajlik az élet cinkééknél, szerencsés odútelepítők pedig jutalmukat most vehetik át, hiszen megfoghatják és nézegethetik féltve őrzött kincseiket. Nem sokon múlott, hogy épp időben érkeztem és láthattam a kicsit még szürkés színű szárnypróbálgatókat.
Látszott, hogy a mini vadaspark lakói igen jól érzik magukat, hiszen minden arról tanúskodik, hogy itt szeretik az állatokat. S, hogy kik élnek itt egy fedél alatt? Az udvar őre a pöttyes nyelvű Berci. Ő a legnagyobb információs központ. Nála futnak össze a szálak, az illatminták, mindig mindenről tudnia kell. Persze szeretne benne is lenni a dolgokban, de erre azért nem kap mindig engedélyt a gazdájától, aki sok mindenre megtanította már. Akadályt ugrik, leül, lefekszik és nem eszi meg a cinkéket, mert őket is szeretni kell! No és,ha odaül a párkány elé a vigyél már el sétálni szemekkel, azt hiszem kevesen tudnának neki ellenállni!
Annyira édes ez a kép: Köszönet érte a gazdinak! :)
Vannak még nyuszik az udvarban, ők hárman képviselik fajukat a sarokban, nagy barátságban egy "festett hajú " tengeri malaccal. Ő kicsit olyan köztük, mintha csak egy cirkuszból tévedt volna ide, biztosan régen mindenféle produkciókat tudott, be volt fonva a frizurája és csillogó ruhákban lépett fel. Mára azonban megérdemelt pihenését tölti a nyuszikat szórakoztatva.
Beljebb sétálva teknős, kakas, előrébb zebrapintyek,
minden, ami látnivaló egy nyüzsgő udvaron, bár még egy ló elférne, ha
jól értettem. Akkor már belépő jegyet kell majd szedni az
idelátogatóktól.
Pár nappal később felbuzdulva Bercin, aki békében meg van a nyuszikkal, gondoltam betanítom Zsömit a nyúl szeretésre. Leszámítva, hogy miután az udvaron elkerítettem egy kis helyet Puszinak, és kitettem, Ő folyamatosan ugatott, és irigykedve figyelte, miért is foglalkozom vele, egész jó volt a helyzet.
A kubikban a hétvégén ismét zajlott az élet, a jól benőtt ösvényeken. A rovarvilág képviseletében szúnyogok, kullancsok is megjelentek sajnos, de mi felfegyverkezve érkeztünk.
Jó lett volna madárból ennyi, érdekesebbek a karvaly poszáta, tövisszúró gébics hím, aki alaposan belecsípett a méhész íródeákba.
A túl nagy madárbőség elmaradása miatt volt idő néhány madarászkutyás játékra. pl. Macsi ül a fűben......, küzdelem a csontért, ...stb. Kár, hogy sötétben nem láthattam, de csodás nyakörvvel érkezett, villogó és világítós. Így biztosan nem fog elveszni.
Jó volt kinn!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése