Összes oldalmegjelenítés

2011. december 31., szombat

2011. utolsó gyűrűzése

Íme a fás tó. Nem tudom, mióta próbálom lefesteni már, de valahogy nem akar tetszeni a végeredmény. Az év utolsó gyűrűzésén megpróbáltam alaposan megnézni, több fotót készítettem róla, de nem az igazi.
 Még szerencse, hogy a madarak látványa feledtette a bosszúságomat. Sok rigót láttunk, hímet, tojót, fiatalt időset, válogathattunk bőven.
A kék cinkék most is gyönyörűek voltak, sajnos az egyiknek valami leszakított a az egyik szárnyából egy jókora darabot. Az etetőnél lévő hálóban volt, mire odaértünk egészen véres lett. Erna haza is vitte, mert itt hagyva bizonyosan elpusztulna.
A nádi sármány Imi kezében jól érezte magát, még pózolt is nekünk.
A nap csúcsa azért mégis a meggyvágó, aki ismét az ötös hálóba akadt, mint kb. egy hónapja, jó alaposan össze csipkedte a hős madarászokat, akik persze kesztyű nélkül fogták meg!
Szépek voltak a zöldikék, akikből szintén egész sok akadt a hálóba.
Volt még mezei veréb, nálunk ez az etetőn az egyik leggyakoribb faj.
Vörösbegy:
 A fények nem voltak a legjobbak, de a gyűrűzés másnap reggel folytatódott, egészen szép napsütésben. Legutolsó madarunk idén egy gyűrűs cinke, akit leges legelőször gyűrűzött meg itt Erna.
De ugye jól tudom, hogy memóriakártya nélkül nem lehet fényképezni???
Van. aki otthon felejti!!!
:)






2011. december 25., vasárnap

Boldog Ünnepeket Mindenkinek!


http://www.youtube.com/watch?v=3DEhH7lsues&feature=related
Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
 Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
 Amit csak én adhatok, amiről te is tudod
 hogy igazán én vagyok.
Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!
Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.

2011. december 18., vasárnap

Baglyok a főtéren

A főtér forgatagába kisebb feltűnést okozott csapatunk, távcsövekkel, biciklikkel, jegyzetfüzettel a kézben. Célunk az Erdei fülesbaglyok éjszakázó helyeinek feltérképezése Vásárhelyen, kapcsolódva egy országos kezdeményezéshez.. Általában ezek a madarak télire behúzódnak a város központokba, nagyobb fenyők, nyírfák rejtekébe, ezen helyek pontos megjelölése és a madarak számlálása a feladat .
 Ezen a fán éppen hetet számoltunk meg, az előtte lévő fenyőn kilenc ült. Jellemzően egy csoportban alszanak a fákon, ami alatt a bagolyköpetek árulkodóak.
Olyanok a fákon, mint egy-egy hatalmasra nőtt toboz. Távcsövet érdemes vinni, mert nagyon el tudnak bújni a kíváncsi szemek elől.
Zsömit is be akartuk tanítani bagoly kutatásra, de ő inkább az egyéb illatokkal volt elfoglalva. A város legelegánsabb szállodája előtt pedig a mai túra emlékére elhelyezte egyedi szagmintáját, amit kénytelen kelletlen mi gyűjtöttünk be.
Szerencséje, hogy imádjuk.
A népkerti részhez sétálva még a házasságkötő teremnél találtunk baglyokat.A sarkon van két tuja, azon volt három. A játszótéren nem találtunk, bár ekkorra eléggé beesteledett.




Ha valaki ismer még ezeken kívül bagolyszállásokat, szóljon!





2011. december 4., vasárnap

Nagy bukó a fás tavon


Sokaknak ez az információ azt jelenti, ki kell menni a kubikba, ha lehet minél előbb. Én sem bírtam ki, hogy ne nézzem meg ezt a számomra új fajt, főleg, hogy még a nap is kisütött, jó fényeket teremtve a madármegfigyeléshez. Szerencsére társakat is találtam.
Egy kis nézelődés után megtaláltuk ezt a szép madarat, a kárókatonától balra, fent, távcsővel egészen jól kivehetően.
A nagyobb tó elég üres volt, de jót sétáltunk az etető felé.
Egész nagy csapat őszapó repült el felettünk, ez persze nem látszik.
Élő szobrok a dombtetőn.
Végül egy kis halszerelés, Nóri módra. Újabb faj a listán, a nagy bukó.






2011. november 27., vasárnap

XI. Tatai vadlúd sokadalom

Idén már 11. alkalommal rendezik meg a tataiak a vadlúd sokadalmat. Számomra ez volt az első, és nagy élmény volt! Jó példa ez a rendezvény arra, hogyan kell a természetvédelmet, a madarászatot úgy tálalni, hogy közben a laikus nagyközönség is jól érezze magát.

Fő látványosság a Tata központjában található Öreg tó, ami mesterségesen lett létrehozva egy mocsár lecsapolása után. Ez hazánk első mesterségesen létrehozott halastava.Csörgőréce a hidegben:

1989-óta a ramsari egyezmény védelmét élvezi, hiszen a tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, ritka madárfajok a vonulási időszakban tömegesen megtalálhatók a tó környezetében. Rendszeresen 20 000 egyednél is több madár tartózkodik itt. A vetési lúd telelő állományának 12%-a található meg a környéken. A nagy lilik jelentős állománya telel a tavon. A ludak közül még a nyári lúd, rövidcsőrű lúd, apácalúd,örvös és vörösnyakú lúd figyelhető meg. A sokadalom két kóbor ebe is igen igen fázott:

Tavaly, az elmesélések szerint mindegyik fajt meg tudták figyelni, idén a reggeli köd miatt a tömeges kivonulás helyett 60-80 fős csapatokban indulgattak a ludak, majd ugyanígy érkeztek is vissza délután négy óra felé. Láttunk a kihelyezett teleszkópokkal csörgő récéket, nagy liliket, sirályokat és egy rétisast, aki időnként berepült a tó fölé. Van egy vándorsólyom a tó körül, aki rendszerint a barokk templom tornyai között figyeli az eseményeket. 
Innen:


Érdekes volt még, hogy körkapcsolással a jelentősebb vonulásban érintett területekről pl. Kardoskút, szegedi Fehér tó értesítették a nagyközönséget, hol van valami különleges faj.
Ezek itt igen aranyos fajták:


Több jónak ígérkező előadás is volt, amiből a Rákosi vipera védelméről szólót hallgattuk meg, ez a faj ismert történelmi tények miatt sokáig a Parlagi vipera nevet viselte, "rossz áthallása" miatt, de ma már újra ezt a nevet kapta vissza. Mérges kígyó, de mérge nem halálos, csúnya duzzanat keletkezik, ha megtörténik a baj. Egy LIFE program keretén belül száma a korábbi becsült 500-ról kb. 1500-ra nőtt. A program része a nagyközönség tájékoztatása, a kígyók közel az igazi élőhelyhez hasonló körülményben történő szaporítása és visszatelepítése.

Közben zajlott a gyűrűzés is:


Tetszett még a műholdas jeladókkal felszerelt Kékvércsékről szóló beszámoló, öt madarat szereltek fel ezzel a kb 5gr-os napelemes készülékkel, majd figyelték a mozgásukat. Nevet is adnak a madaraknak, pl.az egyik Bihari Csalán. Érdekesség: a leggyorsabb madár 17 nap alatt tette meg a kb 70000km-es utat. A vonulás előtt az ötből három még előbb Ukrajnában portyázgatott, majd onnan indult délnek. A sivatag fölött viszonylag egyhuzamban repültek és az egyenlítői esőerdőkhöz érve azt gondolnánk, biztosan megállnak táplálkozni. Ehelyett itt egy igen keskeny sávot választva a lehető leggyorsabban vonulnak tovább. Valószínű, hogy a kiszámíthatatlan időjárás számukra nem kockáztatni való tény.


Nagy élmény volt a solymász bemutatója. Ez egy harris héja, ami kitenyésztett, sokszor vadászatra kiképzett faj, de ez nem tipikus vadász, csak a bemutatókra szokta használni a gazdája. Ha elküldi, majd feldob egy húsdarabot, röptében elkapja. Itt éppen nem akart visszajönni, felrepült a fára és csak sokára volt hajlandó reagálni a hívásra. 


Közben hoztak egy Ázsiai baglyot, aki állítólag elég butácska, megcáfolva az emberek tudósságukkal kapcsolatos elképzeléseit.


Volt egy vörös farkú ölyv, aki a legjobb vadász a csapatban.Ez a Dél-Amerikai faj hallatszik a western filmekben, mikor néma csend van, az indiánok sátrait lemészárolják és a nagyközönség csak egy ragadozó madár sikolyát hallja.


Érdekesek voltak a bengáli uhuk, akik a födről indulnak repülni, nekiszaladnak, mint egy utasszállító repülő és lendületet véve szállnak fel.


Mindenki kedveli a zsebben lapuló naposcsibéket.


Ezek a kis kuvikok pókokat fogyasztanak, közönség kedvencek voltak.


Végül egy szirti sas, aki lenyűgöző méreteivel a környékben lévő, addig igen élénken érdeklődő kutyákat is valahogy távolabb kényszerítette. Ez a példány már őzet is fogott, úgyhogy nem is volt a sisak sokáig lenn a fejéről, mert még azt hinné vadászni fogunk.

Volt gyűrűzés is, sok érdeklődővel, a fajok között nekem a csuszka volt új, de széncinege, zöldike, vörösbegy is volt.


Gyerekeknek nagyon sok program volt, kézműves foglalkozás, madáretető készítés, tollvizsgálat mikroszkóppal, természet festés, ahol Kókay Szabolcs és Zsoldos Márton segédkeztek. Sikerült egy néhány jó tanáccsal gazdagodni általa :)

Mindenkinek ajánlom ezt a programot jövőre, rengeteg ott az ismert és kevésbé ismert jó madarász!!!




2011. november 19., szombat

Csillogó szemek.... :)






Valóban ezt látni az igazi madarászok szemében, ha egy új madárfaj, vagy valami régen látott ritkaság látogat el a kubikba, vagy akad be a hálóba. Ma mindkét eset kipipálva, hiszen az idei majdnem záró gyűrűzésen a nagyobb tó mellé érve négy Bütykös ásólúdon akadt meg a tekintetem. Mivel egyedül voltam, távcső meg sehol, a fehér alapon barnás sávos gyönyörűségeket csak óvatosan azonosítottam be ásólúdként, hiszen tudtommal volt már a kubikban, de igen régen. Nagyon megörültem, mikor Erna már határozottan kérdezte, láttam a Bütykös ásóludakat?



Sajnos a képek nem a legjobbak, de az élmény és az öröm, hogy mégsem repültek el teljesen, csak egy nagy kört tettek és így mindenki láthatta, akinek fontos volt.


Ezután egy régen vágyott faj repült a hálóba, egy hím Süvöltő. Csőre, szeme, fejtetőn a tollai olyan gyönyörű feketék, mintha szurokból lennének. Nem csipkedős fajta, nyugodtan tűrte a kíváncsi tekinteteket és fényképezést.Akár csak ez az Őszapó, aki nagyon tehetséges a tarkótollak felborzolásában.

Tudom, hogy még csak a tél jön és sok szépséggel vár bennünket akkor is a természet, sok dolog is akad a fűtött szobában. De én már a tavaszt várom,  a sok vidám rüggyel, és madárcsicsergéssel.