Valóban ezt látni az igazi madarászok szemében, ha egy új madárfaj, vagy valami régen látott ritkaság látogat el a kubikba, vagy akad be a hálóba. Ma mindkét eset kipipálva, hiszen az idei majdnem záró gyűrűzésen a nagyobb tó mellé érve négy Bütykös ásólúdon akadt meg a tekintetem. Mivel egyedül voltam, távcső meg sehol, a fehér alapon barnás sávos gyönyörűségeket csak óvatosan azonosítottam be ásólúdként, hiszen tudtommal volt már a kubikban, de igen régen. Nagyon megörültem, mikor Erna már határozottan kérdezte, láttam a Bütykös ásóludakat?
Sajnos a képek nem a legjobbak, de az élmény és az öröm, hogy mégsem repültek el teljesen, csak egy nagy kört tettek és így mindenki láthatta, akinek fontos volt.
Ezután egy régen vágyott faj repült a hálóba, egy hím Süvöltő. Csőre, szeme, fejtetőn a tollai olyan gyönyörű feketék, mintha szurokból lennének. Nem csipkedős fajta, nyugodtan tűrte a kíváncsi tekinteteket és fényképezést.Akár csak ez az Őszapó, aki nagyon tehetséges a tarkótollak felborzolásában.
Tudom, hogy még csak a tél jön és sok szépséggel vár bennünket akkor is a természet, sok dolog is akad a fűtött szobában. De én már a tavaszt várom, a sok vidám rüggyel, és madárcsicsergéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése