Összes oldalmegjelenítés

2012. január 28., szombat

Nyílfarkú réce, mi más?

Hosszas nézelődésből állt a mai madarászás a kubikban. Nehezítő körülményként egy darab lihegő, zsömle színű mitugrász kutyával, aki vérbeli vadkacsás hangulatban volt. Nem is értette, miért nem ugorhat egyből a vízbe, hiszen neki ott most rengeteg dolga lenne. Volt is Tőkésréce, Barát rendesen, de én a Nyílfarkút kerestem, ha már itt van a hírek szerint, szeretném is látni.

Sajnos lefotózni nem tudtam, de egy negyedórás kitartó vizsgálódás után a tőkés fiúk között szemem elé került egy előröl feltűnően fehér nyakú példány, sötét háttal. Talán ő lehet az, gondoltam, de csak itthon bizonyosodtam meg felőle.
Körtvélyes felé vettük az irányt a kubikból, gondoltuk, teszünk az ártéren egy kis túrát. A fények nem a legjobbak, de jól esett az egész hetes síma terepen való járkálás után egy kis tereptúra, roppanó gallyak között, utunkat sűrűn keresztező kidöntött fák közt. Állatoknak inkább csak nyomait láthattuk, egy Fekete harkály repült el felettünk.
Ahogy egyre beljebb haladtunk a sűrűben, Zsömi úgy lett egyre izgatottabb. Mint egy igazi erdei vad, megtalálta az ösvényeket és gyakorlatilag néha itt, néha ott felvillanó fejét lehetett csak látni.
A kubikok tavasszal biztosan megtelnek majd, most csak egy kis jeges víz volt, amibe a mi kutyánk Sirilla Zsömle megmártózhatott, feltörve a vékony jeges részt.
Némi zöld a sok szürke és barna közt.
Érdekes formák, színek.
Luxus lakások.
Ebédlő:
Tapogató, halkereső, drótból, gondolom tavasszal használják, mikor a halak kijönnek ívni, de utána minek is kellene elvinni? Na ebből nem sok látszik!
Dr. Fekete kidolgozott rendelője:
Végül a tiszta levegő bizonyítéka, egy kis zuzmó:
Jó lenne tavasszal is visszajönni! Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!
Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz!
 :):):):):):):).):):):):)
Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!Tavasz! Tavasz! Tavasz! Tavasz!
:)

2012. január 21., szombat

2012 első gyűrűzése

A mai nap kellemesen indult, bár igen igen hidegben kellet még elbiciklizni reggel a boltba, kikanyarodva a kerékpárútra vettem csak észre, hogy teljesen lefagyott. Nem lenne jó ezt az évet egy lábtöréssel indítani, ezért inkább visszavettem a tempóból és figyeltem az ébredező kertvárost, találgattam, vajon ki merre mehet ilyenkor. Biztosan nem sokan terveztek mára madárgyűrűzést, de nekem erre volt most szükségem, nem részletezem az okokat, de volt rá több is és eléggé nyomósak.
A kubikhoz érve nem lettem túl vidám a látványtól, ami fogadott. Az egyetlen valamirevaló facsoportot okos emberek eltávolították, nem is tudva talán, hogy itt számos alkalommal telepedtek le ragadozó madarak zsákmányra lesve. Na, nem is láttunk egyet sem egész idő alatt. Mint megtudtam, ide terveztek vércseodúkat felszerelni, de ez már csak álom. A tóhoz érve enyhült a harag, a sok réce és Kis kormorán láttán, akik nagy robajjal meneteltek odébb.
Beljebb haladva egy színesfémmel bíbelődő újabb okos emberbe futottunk. Szép ez a világ!
 Makacsul hiszem, hogy tényleg szép! Szép, ahogy a tavon a fagy vékony jégréteget fúj a nádszálak közé.Még jó, hogy ide is húzunk hálót, mert így megláthattam. Szép a sok színes madártól, akik valószínűleg jól érezték magukat ezen a napfényes téli napon.
Sokan kaptak ma is fényes gyűrűt, zömmel cinkék, és mezei verebek.
Volt aki el is fáradt eközben.
Aranyosak, csípősek, és gyönyörűek.
Őszapó sorozat, a hófehérke, a csíkosfejű és a durcás.
Így indult ez az év, de teli vagyok reménnyel, jó lenne idén sok szép napot eltölteni ezek között a fák közt, a tónál, persze minél több madárral, emberrel, akik szeretik a kubikot és nem csak ki akarják használni.

No és persze szeretnék pár ilyen különlegesen szép lemenő napot, mint ami ez volt:



2012. január 7., szombat

Zsömivel a gáton


Íme a mai bejegyzés hőse, aki újabban joggal érezheti kicsit mellőzöttnek magát. "Mindig csak az a ronda lógófülű kisnyúl!" Gondolja bizonyosan, ha benéz a terasz ajtaján és szembe találja magát Puszedlivel, aki benn a jó meleg szobában éli világát a gazdik között.
 Ebben a szép napsütéses időben gondoltuk, szerzünk neki egy kis élményt. A Bodzási úton haladtunk a gát felé. Zsömi nagy izgalommal figyelte a tájat, mintha csak meg akarta volna jegyezni az utat, ha eltévednénk.
 Közben több ragadozó madárral is összefutottunk, akik az utat szegélyező fákon ücsörögtek. Főleg Egerészölyvek.
A gáthoz érve egy legalább húsz fős madárcsapat fogadott, azt gondolom, Sordélyok lehettek. Cinkéket,fakopáncsot, láttunk, mialatt a rakodó felé sétáltunk. Jó néhány túrázó társasággal futottunk össze, kicsábította őket is ez a csalóka januári napsütés. Mindenesetre Zsömi a vízhez érve, dacolva a hideggel meg is mártózott a Tiszában csak úgy, mint rendesen, bár inkább csak derékig.
Az oszlopok mindig érdekesek, Zsömi az alját én meg a tetejét figyeltem.
Tavaly ilyenkor szánkóval jöttünk ki, de most nem volt rá szükség!
Fura ez a tél!