Összes oldalmegjelenítés

2015. június 21., vasárnap

Mindszent- Szeged 1-1

Ez a cím sugallhatná valami focimeccs végeredményét is, egy képzeletbeli csata során. Vajon reális? No, hátha idecsaljuk a meccsnézők hadait az olvasáshoz! A sporthoz persze lesz köze, hisz kenutúráztunk a sulival a héten. 20 vállalkozókedvű elszánt és kevésbé elszánt ember fogadta el Robi bácsi kihívását, a 39 km-es táv lelapátolására.
 Neki szíve csücske ez a téma, hiszen szegedi és tesi tanár lévén a vizes sportok mindig is fontosak voltak. Ha úszóverseny, vagy evezés, nekem sokszor ő jut róla eszembe. Mai napig egy héten legalább 3X lent van a SÁRGÁN, ami Szeged egyik legjobb helye, mint megtudtam. Túránk végén a célnál láthattuk az edzéseket, ahol sok gyerek és felnőtt lapátol lelkesen, hogy miért is? Talán az eredmények, csillogó érmek, vagy saját kondijának megtartásáért, esetleg az ismerkedés, vagy a Tisza szeretete a motiváció (az a fránya, vagy mi)
No, de kanyarodjunk vissza az elejére, hiszen Mindszent mindig jó ötlet, a maga hatalmas puha homokos strandjával, ahol olyan jó volt gyerekként a nyári szüneteket tölteni. Fagyi, a lángos mélyen olajos, de egyben a fokhagymával csábító illata. Égető nap fentről, és forró homok a lábnak, rohanás a vízig, érettségi előtt könyvek a fej alatt, Cumi bácsi méltán híres pacalja....(jó volt!) Itt tettük vízre a kenukat, (5db) és ismertük meg a szabályos evezés technikáját a víz szélében, na, jó ez menni fog, hiszen ha kenuzni még nem is, de kajakozni már sikerült párszor a vízen. Csak nem olyan nagy a különbség! Csak az erő legyen velünk!
Ezt szem előtt tartva Robi bácsihoz és a legerősebb borshoz sikerült csatlakozni és hármasban vágtunk neki a távnak. Gondoltam, irányítok majd én, hiszen ezt meg kellene tanulni, ha valaha is el akarok kötni egy ilyen hajót :)Cuki fekete-fehér mentőmellényben csak úgy suhantunk a Tiszán, még a csajoknak sem volt kifogásuk ellene.

Az első pár km után volt pár ember, akinél már jelentkezett, a na, jó, nekem ennyi volt mára a kenuzás érzés. Valahogy az erőlködés, meg a küzdelem kihozza a jellembéli problémákat. Aki lusta, az itt is az. Aki nyafogós, az itt duplán az és persze ez kedvét szegheti másoknak. Szóval jó, ha olyannal evezel, akit el tudsz fogadni, viselni, vagy jól bírod és kész.
 Hiszen mi is az a dolog, ami küzdés nélkül meg van? Az kell valakinek egyáltalán? De ha sikerül elérni, amit akartál, az olyan nagyon jó tud lenni! :) Csak azt kell pontosan tudni, mit is akarsz és akarod-e tényleg, teljes szívedből.<3
Egy idő után rendeződtek a sorok, a lemaradókat hajó vontatta kis ideig , majd személycserés támadással egészen jól összerázódott a csapat.

Peti bácsi akrobatikus ugrásai beindították a homokzsákról induló fejes sorozatot a Vásárhelyi partnál, nem is tudom, ki élvezte leginkább? Fotózni is jó volt, főleg egy számomra új sorozatfotós alkalmazással, ami ott lapult a telefonomon és talán soha nem ismerem meg, ha nincs Zsombi :) Köszi, azóta a madaraknál is teszteltem és nagyon tetszik !
Tengelic a kubikból:
A parton hihetetlen mély iszappakolást kaptunk, cuppogott a lábunk, persze ezt lehet élvezni, belemászni, elsüppedni, hogy utána jobban lehessen értékelni a zokni cipő hangulatot. Hatalmas szaltók, vízibombák szorították egyre kijjebb a vizet, hát inkább indultunk is tovább. Soha nem láttam még vízről a 47-es utat és elmenni alatta, maga a nyugalom. Elfogott az érzés, most nem Szegedre rohanok éppen rajta, valami "hihetetlen" fontos dolog miatt, hanem túrázunk, ez a dolgunk, hogy evezzünk a Tiszán. Még mondja valaki, hogy a tanároknak rossz sorsuk van! (Ha-ha)

A táv vége felé meglepve vettük észre, milyen égető a szűrt napfény is, csalóka módon, ki sem nézett egész nap. Megfáradva, de boldogan kötöttünk ki a Sárgán, és élveztük az elismerő szavakat, hogy honnan jöttök? Mindszentről! Na, az jó!
Kissé befáradt csapat :
És tényleg! Jó dolog legyőzni magunkat, a kilométereket, és közösen megélni egy ilyen túrát! Jövőre ismétlés! És bármikor, ha tehetjük! A Mindszent-Szeged 1-1 arra akar utalni, hogy a túra végére sem sikerült eldönteni, melyik hely számomra a jobb, hiszen Mindszent remek a nyugalmával, a hatalmas parttal, Szeged pedig a sok lehetőséggel,a nyüzsgés negatívuma mellé.
Partifecskék költőüregei a falban, sajnos egyre kevesebb a Tisza mellett:
Visszafelé egy remek tiszavirágzás közben kb. másfél óra alatt értünk a motorcsónakkal, visszaforgatva az időt, a helyszíneket, beégetve a retinába az emlékeket. :)
Mert igenis kellenek az új élmények! Bár nem is értem, miért kell nekem mindenben benne lenni ? :)










2015. június 8., hétfő

Természetesen VÍZIBICIKLI

 Osztálykirándulós hosszú hétvégén jártam az egyik nyolcadikos osztállyal. A hetekben tartó rohanásban egész az indulásig nem igazán volt idő beszélni a részletekről, így azt gondoltam Gyomaendrődre megyünk, de nem! Merő fordulat, Soltvadkert a célpont, ott is egy tóparti szállás, a "büdös tó" mellett. Amúgy szívesen ajánlom, nagyon szép hely, Tókemping, Orgona u.1. http://www.szallaskiado.hu/tokemping-udulohazak-soltvadkert/

No, de mindegy is, induljunk, hisz az osztály, a főnök, a szülők alig várják, hogy a vizsgák után, az izgulós ballagás előtt legyen egy kis lazulás, amúgy utoljára közösen.
Szlovák tájházas pillanatképek.
A szervezésben láthatóan nem sok feladatom volt, inkább csak élvezetem, hogy kivételesen kicsit kevesebb felelősséggel a nyakamon indulunk neki, és részese lehetek az osztály és szeretett osztálya kirándulásának. Már a buszsofőrrel beszélgetve gondolkodtam el, milyen fura, hogy négy évig szinte minden nap találkozik az ember egy kis csapattal, mintha a családja lenne és egyszer csak útjára kell őket engedni.
Ötödikben még rengeteg a kérdésük, mikor indulunk, mikor érünk már oda, mivel megyünk.... visszautazva az időben, emlékszem, ahogy M. bácsi első osztályát megkapta. Nagyon örült, hiszen a hírek megelőzték ezt a kis csapatot, jó kis osztálynak gondolta mindenki az alsóban. Első osztálynak ilyen üzenetet kapni a legjobb :) Ifjú pedagógusként pedig bizonyára az izgalom, várakozás és a faladathoz való felnövés érzése lehet a legerősebb. Mit is kezdjek ezzel a sok gyerekkel, adminisztrációval, a szülőkkel, a problémákkal. De azt hiszem, talán a legfontosabb, mint oly sok mindenben a szakmaiságon túl szeretet, az őszinteség, az odafigyelés. Itt pedig ezekben nem volt hiány!

Jó volt látni, ahogy a kezdetben bizonytalankodó léptekből igazi vezérré válik az oszifő, (Isten? No ez azért túlzás!!!) minden gondjukat ismerő emberré és olyan társsá, akihez bizton mehet bárki az osztályból. Folyton viccel, de ha a himnusz alatt valaki nem áll vigyázzba, délután jöhet az infó terembe és ott áll majd egyedül és hallgatja you tube-on.
Petőfi szülőháza, ma : kegyetlen meleg volt.
No és a kis ötödikesek? Mostanra megértek arra, hogy továbbszálljanak a maguk útján és megértsék majd szép lassan mi miért is volt itt ebben a suliban, és megérezzék, hogy milyen, mikor már nincs mögöttük egy pótapuka, akitől mindig lehet kérdezni. No és M. bácsi? Hogy kissé párás lesz a szeme ezen a ballagáson, abban majdnem biztos vagyok, de a sok első gyerek után kapott az élettől egy sajátot, egy kicsi M-et, aki kitölti majd ezt az űrt.
Borostyán az akácon:
Az oroszok? mindenütt ott vannak :)
Fantasztikus volt a fagyi, 80 féle kínálattal Soltvadkerten azt éreztem, ezt már nem is kell megenni, elég volt végignézni. :)



Bócsán a Kukla csárda vezetőjének, Krisztinának és minden dolgozójának hálás köszönet :)
szuper hely, Magyarországon egyedülállóan egy kiszuperált repülőgép van a telken.Mint egy családtag!

Van az osztályban egy süni, aki az évek során időközben elveszítette a tüskéit és a kiránduláson nem csak a szülinapja miatt lett övé a legszebb "férfi láb" ugyanis versenyt rendeztünk ebben a témakörben, persze csak viccesen, a lányok pontozására. Íme egy elrettentő példa, a második helyezett, aki a kölcsön alkoholos filccel kissé túlzásba esett.
Van a Sanyi, aki Bogi és pár év múlva lesz a Bogi aki Sanyi volt egyszer :)
Vannak hősök, akik kiállnak önmagukért és akár a családjukért is. Van a PK-s aki nehéz lesz elfeledni, vakmerő ugrásai és kedves természete miatt.
Van a srác, aki nem bírja mozgás nélkül 45 percig, ezért a papírzsepi a legjobb barátja, minden alkalommal ki is próbálja és elviszi a kukába, csak úgy rendesen.Kívánnám az összes focistának a világon, legyen az életükben még ezen kívül is élet, mert ki tudja? Ráadásul van, akit ez a téma teljesen hidegen hagy . (Pl. én, bocsi)


Rengeteg tehetség és lehetőség van bennük és remélem kihasználják majd az életben. Orvos, asztalos, szakács, fotós, belsőépítész, talán még profi focista is. Nagyon nehéz ma tanácsot adni merre is menjenek, de az biztos, hogy szeressék, amit csinálnak majd, mert sok időt kell vele foglalkozni és ha nem szeretik, az nagy baj.
Viszlát 8b :) , rajtatok tartjuk a szemünket !