Összes oldalmegjelenítés

2018. június 10., vasárnap

Hiányzik az írás


Valamikor régen, mikor ennek a blognak az indításán dolgoztam, eldöntöttem, hogy csak akkor írok bele, ha jó kedvem van. Hiszen az életemben sok minden történik, jó is, meg nem is, de ki a csuda akar szomorú beírásokat olvasgatni szabadidejében. Ráadásul itt vagyok én, aki nem mellesleg írom ezt a kis naplót, és évekkel később, ha meg akarnám érteni akkori önmagam, a jókedvű oldalammal szeretnék szembe nézni. Idén fejlesztem a suli mellett kis üzletemet, amit nagyon élvezek. Nem lehet csak egy dolgot csinálni .....
No, lássuk csak. A madaras élmények kissé elmaradtak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne az eget kémlelve járnám az utat, de valóban kissé elvittek a gondolatok más irányokba is. Néhány említésre méltó adat: Igen hamar hallottam idén kakukkot, akit látni is volt szerencsém egy villanydróton. Rengeteg tövisszúró gébiccsel hozott össze a sors és egy szalakóta pár is színesíti a listámat.

Kutyás élményekkel is gazdagabb lettem idén, Máté kollégám anno a Tappancs Alapítványnál dolgozott és egy csapattal ellátogattunk az árva kutyusokhoz. Azt hiszem ez a Szeged melletti tanya megérdemel minden forint támogatást, hiszen a profizmus, a szeretet és a tisztaság hatja át az egész telepet. Van egy idősek otthona rész, ahol már név szerint ismer mindenki mindenkit. Persze ezekből a kutyákból már nem visznek ki családokhoz, hiszen ki akar manapság idős kutyát? No és a szokások is megvannak rendesen. Van, aki nem szereti, ha hozzáérnek, van aki egész nap csak a füle tövét vakartatná valakivel. De jóóó is lenne....

Az egyetemisták szívesen kijárnak ide hétvégente és óránkénti váltásban sétálni viszik az ebeket. Imádom ezeket az embereket. Nem otthon sajnáltatják magukat, vagy nyomogatják az idétlen virtuális valóságos kütyüiket, hanem itt, ezen az igazán segítségre szoruló helyen TESZNEK valamit. Csupa nagy betűvel. Ja, egy cinke berepült a suliba:

A telep vezetője profi kutyakiképző, nekünk két segítő kutyát hozott bemutatni. Nem minden kutya képes erre, igazán jó szemmel kell kiválasztani az ideillő egyedeket. Szuper érzékeny ebek képesek akár egy nappal előre jelezni, ha a beteg gazdijának epilepsziás rohama lesz. Nem véletlenül ezeket a kutyákat., ha vizsgáztatják, akkor egy forgalmas, zajos, plázába viszik egy epilepsziás emberrel, akinek nagy biztonsággal rövid időn belül jelentkeznek is a tünetei. Megfogja a gazdi kezét, és leülteti. Ülve már nem olyan veszélyes a roham. No és addig nem tágít mellőle, amíg az véget nem ér.

Persze mi, a gyerekekkel inkább csak ámultunk és szívesen játszottunk velük, amikor már nem voltak szolgálatban. Ha virslikarikákat teszel egy ilyen kutya orrára és két mancsára, majd a kezedet magasban tartod, addig nem eszi meg, amíg azt nem mondod neki: Tiéd! Erre persze hatalmas lendülettel lecsúszik az a virsli neki is, mint minden átlagos kutyának. Itthon megpróbáltam Zsömivel a trükköd, deee......mondanom kell mi lett? Két virsli és egy értetlen kutyatekintet lett a jutalmam. Mit is akarok? Most akkor adom, vagy nem adom azt a guszta kis karikát?

Erdei iskolában is voltunk idén, ahol megtanultam, hogy igen, bármi áron, de érdemes kivinni a kölyköket a természetbe, mert amúgy nagyon is szeretnek odakint, és képesek letenni hosszabb rövidebb időre a telefonokat és Wifi-jelszó nélkül is tudnak létezni. Csak be kell nekik bizonyítani, no és persze kell valami érdekes, ami eltereli erről a figyelmüket.

A tanévből a sok tanulság levonása előtt van még egy fontos kötelesség, a nyolcadikos osztályom szárnyra bocsátása. Fura érzés ez, mikor 4 évig együtt vagy egy közösséggel, majd, mint akik jól végezték dolgukat kilépnek az életünkből. Persze találkozunk még, de ez már soha nem lesz ugyan az.

Emlékszem, mikor először beléptek a felsőbe, kissé még hozták magukkal a Nádor utca játszóteres, bújócskázós porát, amiből mára talán az maradt csak meg, hogy négy év után is kedvenc helyük az udvar túlsó végében lévő kis beugró. Itt mondják el egymásnak ügyes-bajos dolgaikat és persze ha kicsúszik egy-két keresetlen szó, könnyebb elintézni az ügyeket.

Jó látni, hogy páran komoly, felelősségteljes vizsgázókká értek ezen az úton, persze van aki nem, de ők is előbb vagy utóbb rájönnek, semmi sem ellenük volt, hanem épp ellenkezőleg, értük dolgozunk, még ha ők ezt nem is mindig akarták. Fura, hogy az elválás mellett idén az iskola kiürítése is a feladat, mert felújítják ezt a 140 éves épületet, amire ez persze nagyon is ráfér. Minden dobozokban, feje tetején a ház, amibe idén 141-edszer is felcsendül majd a "Gaudeamus igitur...."