Összes oldalmegjelenítés

2013. február 23., szombat

Wiener walzer

..............szóval, miután már eléggé elültük magunkat a kocsiban, első megállónk, hogy visszafelé haladjak egy kis Bécsi városnézés volt. Óhatatlan, hogy az ember a mi "kis" Budapestünkhöz próbálja hasonlítani, melyet szintén a Duna oszt két részre. No, ezen felül a város hangulata kicsit nosztalgikusabb, nyugodtabb, sok helyen tisztább, de szégyenkeznünk azért nem kell, azt hiszem. Egy föld alatt készült, több szintes parkolóba tettük le a kocsit, ami egész jó környéken van, így a felszínre érve rögtön a belváros egyik legszebb részére értünk, 0 helyismeretünk ellenére.
Első emlékezetes épület a Burgtheater Wien, ami reneszánsz és barokk elemeivel , az egyik legszebb színház épület, amit eddig láttam. Belűről is biztosan nagyon szép, de most megelégedtünk a szobrok megcsodálásával.
Vele szemben egy hatalmas téren, mintha Vásárhelyre csöppentünk volna, egy jégpálya volt, sok gyerekkel, a különbség csupán a méret, hiszen itt egy teljes park sétálóutcáját a maga kanyargós módján jégpályává alakították, és a térre beérve egy kb. hatszor akkora téglalap jégfelület volt, mint a miénk. Na, jó, de itt sokkal többen laknak. Gondolom az itteni tesi órák egy része is itt zajlik. Háttérben a városháza szépen karbantartott gótikus tornyos, csipkés épülete.

Parlament előtt:
 Szegény Tacitusnak a bal térde fáj :), biztosan a jeges pálya, no meg ebben a ruhában? Semmi dzseki? Nem csodálom!
 A parlament közvetlenül a tér mellet egy újabb hatalmas területen áll, és jóval kevésbé védik, mint a miénket. Ide egészen fel lehet sétálni, megcsodálni a szobrokat, pl. a hatalmas Pallas Athénét, aki éppen ezt súgja görög szépségű, kisportolt alkatú jó ismerőse fülébe: "  Te, van egy rágód?"
 A szobor legtetején hatalmas aranyozott sisakban hirdeti a város és az ország erejét, gazdagságát, rendíthetetlenségét. Na ez nekem egy kicsit már sokkkkkk!

A szemben lévő park is óriási épületet rejt ( Hofburg) és végre egy kis természet, hiszen a dolmányos varjak olyan szelídek itt, hogy szinte makro fotókat lehet készíteni róluk, miközben minden szégyenkezés nélkül túrják a kukák alját.

A kutyáknak külön sétáltató helyük van, kerítéssel, kutyakaki szedő zsák automatával, szörnyen mű módon. Kicsi kutyák édesdeden futkároznak, semmi ugatás, rangsor harc. No itt Zsömi azt hiszem rendet tett volna, először egy kis sár, majd át a kerítésen és irány a varjak kergetése, vagy a Hoffburg palota, mert az sokkal érdekesebb. A császári palota egy nagy épületkomplexum, amely közel 800 év alatt épült, és bővült, így számos stílus jegyei megfigyelhetők a különböző épületeken. Legrégebbi része a 13. századból származik. A Hofburg 18 szárnyból, 19 udvarból, és 2600 helyiségből áll. Az évek folyamán számos rezidencia, kápolna épült a kezdetben viszonylag kis várhoz, található itt két múzeum, könyvtár, hihetetlen gazdagságú, és nagyságú kincstár, lovarda. A Hofburg legérdekesebb részei a királyi szobák, és a királyi ezüstgyűjtemény, de a Sisi múzeum is itt van, amibe nem mentünk be, mert indulnunk kellett Karintiába.



Amúgy az itteni kutyák arckifejezése is valami felsőbbrendűséget sugároz, mint akik karót nyeltek és semmi szimatolás, mi mindenkinél okosabbak vagyunk nézés. Lehet, csak beképzelem, de tényleg. A városi sétakocsizás nagy divat, a lovakon díszes fülvédő, a kocsisok beöltözve múlt századbeli ruhákba, hát meg van a hangulata.


Végül egy kis csoki, amit minden utcában külön boltokban árulnak, más más stílusban, de az elmaradhatatlan Mozart csoki minden változatban meg volt.
Ja a síelés, az jó! Csak ne legyen térdkicsavarás, jeges terep, meg hasonlók!




2013. február 22., péntek

Alföldi lények a hegyen

Vannak, akik születésüktől vonzódnak a magasságokhoz, mélységekhez no és mások, akik a sík terep ellenállhatatlanságát hirdetik. Néha jó ezt megtapasztalni, mi vajon melyik kategóriába soroljuk magunkat. Szeretünk ellátni messzire a síkon, vagy inkább óriási magasságokból több hegyet és völgyet, kopár sziklákat, meredek gerinceket átvizsgálva keressük a szépséget.
Innen indul az egyik sípálya Nassfelden, van, ami 17 km hosszú. Egész nap egyfolytában síelve sem lehetne bejárni az összeset:

Hegyvidék, vagy sík? Azt hiszem egyiket sem szabad alábecsülni, gyönyörű és páratlan a maga nemében bármelyik, de mit tegyek a : " Tán csodállak, ámde nem szeretlek, képzetem hegy völgyedet nem járja ....." sorok elég mélyen beivódtak a lelkembe. Ezért marad a csodálat és az ott lakó emberek iránti tisztelet, akik azért küzdenek rendesen az elemekkel néha, építkeznek a meredek hegyoldalra, bevetik a földet, kötélpályákat építenek, amiken a turisták kedvükre jöhetnek-mehetnek. Ez itt a Millenium expressz, ami egyszerre 15 embert visz fel egy kabinban, 3 megállóval, a csúcsra, kb. 30 perc alatt ér fel. Alatta persze mennek a sípályák, néha akár 20méteres mélységben. Gyönyörű a látvány.

 Az osztrákok zömében precíz, megbízható emberek, akik talán egész életükben munkájuk miatt a hegyekhez kötődnek és egyáltalán nem egyedi módon, akár 70 évesen is lécet csatolnak és simán leereszkednek a pályákon. Persze a levegő kristály tiszta, semmi izgulás, csak egy-két magyar csoport lökdösődik és írogat mindenféle: " Szeretlek Mari "feliratot a felvonók oldalába. Ezzel persze senki sincs beljebb a másik szívében, csak rólunk, magyarokról állít ki egy elég cikis bizonyítványt. Már megint egy dolog, ami nem kerülne pénzbe, mint a szemetelés, ha tudnánk rajta változtatni, egyesek miért nem teszik meg?

Elég sok magyar dolgozik a környéken, ezt a Dorf hotel nevű, de skanzen jellegű szállást is télen magyarok üzemeltetik, zömmel magyar vendégeknek. Nyáron is szép lehet, hátul a tóval( Faaker See). Körülötte körben hegyek, de itt elég nagy volt a köd. Most majdnem végig be volt fagyva, csak ahol a kert végi patak befolyik, ott úszkáltak a tőkések a kristálytiszta vízben.
 
Nem voltak félősek, sőt inkább zokon vették, hogy üres kézzel jöttünk.

A területen kék és széncinkék, verebek, de főleg fenyves cinegék voltak. Süvöltő is hallatszott, meg biztosan jó pár számomra ismeretlen kis daloló, de ehhez még tanulni kell.
A túra elején Bécsben is sétáltunk, síeltünk is, de erről, majd legközelebb,.....hisz a villamos is aluszik, s míg szendereg a robogás, ........máma már nem hasad tovább, aludj el szépen ....:) Kiss Mónika, mert ki az a Kiss Balázs?

2013. február 7., csütörtök

2013 ?????

Most, hogy a mínuszok sem röpködnek annyira,  és néha még a nap is ránk mosolyog, egyre többször jár a fejemben, hogy nemsokára megérkezik a TAVASZ! Néhány tipp a tavaszváróknak, hogyan is bírjuk ki ezt a kis időt: Először is, tegyük el a hólapátot a szerszámok alá, jó mélyre, ne is lássuk. Ha véletlenül megállna a hó a szomszéd ház tetején, bátran legyintsünk, ááááááááááá ez már elolvad! És közben próbáljunk mosolyt varázsolni arcunkra! Biztassuk a kutyánkat is, nyugi...................jövőhéten elviszlek sétálni!

Vegyünk fel színes zoknikat! Lehetőleg pirosat, lilát, csíkosat. .....Ezt persze nem látja senki, de mi tudjuk, és ez jó érzés.Ültessünk! Én már műanyagpoharas kertészetemben elszórtam az első korán is vethető magvakat, hatalmas virágözönre számítva a nyár elején. Ápolgatom, locsolgatom és minden reggel megnézem, kibújt-e már belőle "valami". Persze erre még esély sincs, mert 2-3 hét a csírázási idő, de hátha ennek korábban lesz kedve :).Ja, és sokkal vidámabban indul a nap, ha rájuk pillantunk.
Már csak pár hét, néhány ügyes csúszás , pár fagyos biciklizés, és már mehetünk is a kubikba pólóban.Vajon milyen lesz  ez az év? Sikerül Ernának élete madarát meggyűrűzni? Sikerül még ennél több embernek megmutatni, milyen jó is ez a dolog? Sikerül az egyesület munkáját még inkább megismertetni az emberekkel? Lesznek gólyák a fészkekben? Lesznek szalakóták az odúkban?

Csupa olyan kérdés, amire nem csak a válasz a fontos, hanem, hogy tegyünk is érte! Mert úgy fogjuk a magunkénak is érezni a sikerét. Mint a serleglonc, ami még nem hajt, de minden esélye meg van, hiszen jó kezekben van!

Kellemes várakozást mindenkinek, a télkedvelőknek csak egy jó hírem van, hogy jövőre próbálkozzanak újra, ugyanitt! :)