..............szóval, miután már eléggé elültük magunkat a kocsiban, első megállónk, hogy visszafelé haladjak egy kis Bécsi városnézés volt. Óhatatlan, hogy az ember a mi "kis" Budapestünkhöz próbálja hasonlítani, melyet szintén a Duna oszt két részre. No, ezen felül a város hangulata kicsit nosztalgikusabb, nyugodtabb, sok helyen tisztább, de szégyenkeznünk azért nem kell, azt hiszem. Egy föld alatt készült, több szintes parkolóba tettük le a kocsit, ami egész jó környéken van, így a felszínre érve rögtön a belváros egyik legszebb részére értünk, 0 helyismeretünk ellenére.
Első emlékezetes épület a Burgtheater Wien, ami reneszánsz és barokk elemeivel , az egyik legszebb színház épület, amit eddig láttam. Belűről is biztosan nagyon szép, de most megelégedtünk a szobrok megcsodálásával.
Vele szemben egy hatalmas téren, mintha Vásárhelyre csöppentünk volna, egy jégpálya volt, sok gyerekkel, a különbség csupán a méret, hiszen itt egy teljes park sétálóutcáját a maga kanyargós módján jégpályává alakították, és a térre beérve egy kb. hatszor akkora téglalap jégfelület volt, mint a miénk. Na, jó, de itt sokkal többen laknak. Gondolom az itteni tesi órák egy része is itt zajlik. Háttérben a városháza szépen karbantartott gótikus tornyos, csipkés épülete.
Parlament előtt:
Szegény Tacitusnak a bal térde fáj :), biztosan a jeges pálya, no meg ebben a ruhában? Semmi dzseki? Nem csodálom!
A parlament közvetlenül a tér mellet egy újabb hatalmas területen áll, és jóval kevésbé védik, mint a miénket. Ide egészen fel lehet sétálni, megcsodálni a szobrokat, pl. a hatalmas Pallas Athénét, aki éppen ezt súgja görög szépségű, kisportolt alkatú jó ismerőse fülébe: " Te, van egy rágód?"
A szobor legtetején hatalmas aranyozott sisakban hirdeti a város és az ország erejét, gazdagságát, rendíthetetlenségét. Na ez nekem egy kicsit már sokkkkkk!
A szemben lévő park is óriási épületet rejt ( Hofburg) és végre egy kis természet, hiszen a dolmányos varjak olyan szelídek itt, hogy szinte makro fotókat lehet készíteni róluk, miközben minden szégyenkezés nélkül túrják a kukák alját.
A kutyáknak külön sétáltató helyük van, kerítéssel, kutyakaki szedő zsák automatával, szörnyen mű módon. Kicsi kutyák édesdeden futkároznak, semmi ugatás, rangsor harc. No itt Zsömi azt hiszem rendet tett volna, először egy kis sár, majd át a kerítésen és irány a varjak kergetése, vagy a Hoffburg palota, mert az sokkal érdekesebb. A császári palota egy nagy épületkomplexum, amely közel 800 év alatt épült, és bővült, így számos
stílus jegyei megfigyelhetők a különböző épületeken. Legrégebbi része a 13. századból
származik. A Hofburg 18 szárnyból, 19 udvarból, és
2600 helyiségből áll. Az évek folyamán számos rezidencia, kápolna épült a kezdetben viszonylag
kis várhoz, található itt
két múzeum, könyvtár, hihetetlen gazdagságú, és nagyságú kincstár, lovarda.
A Hofburg legérdekesebb részei a királyi szobák, és a királyi ezüstgyűjtemény, de a Sisi múzeum is itt van, amibe nem mentünk be, mert indulnunk kellett Karintiába.
Amúgy az itteni kutyák arckifejezése is valami felsőbbrendűséget sugároz, mint akik karót nyeltek és semmi szimatolás, mi mindenkinél okosabbak vagyunk nézés. Lehet, csak beképzelem, de tényleg. A városi sétakocsizás nagy divat, a lovakon díszes fülvédő, a kocsisok beöltözve múlt századbeli ruhákba, hát meg van a hangulata.
Végül egy kis csoki, amit minden utcában külön boltokban árulnak, más más stílusban, de az elmaradhatatlan Mozart csoki minden változatban meg volt.
Ja a síelés, az jó! Csak ne legyen térdkicsavarás, jeges terep, meg hasonlók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése