Összes oldalmegjelenítés

2016. augusztus 10., szerda

Hely, melyet a Jóisten bizonyosan jókedvében teremtett...I.

A családi kirándulások azt hiszem leginkább arról szólnak, mindegy hova, de mozduljunk ki együtt, most! Otthon már megfigyeltem, a szabadságnak mondott idő alatt is találunk olyan elfoglaltságot, ami külön szólít bennünket. Gyerekek a szobában, vagy épp valami fontos találkozón. Anya a konyhában, vagy a kertben, vagy madarászni, apa a TV előtt, vagy horgászbottal a kezében a Tiszán sodródva ,és sorolhatnám... No, de ha kirándulunk, töményen kell "elviselni "egymást, néha talán újra megismerni, kik is laknak együtt velünk.
Idén elindultunk egy régen vágyott ország irányába, sok tervvel, és némi önkontrollal, hiszen Olaszország a maga változatos természeti formáival, csodás művészeti értékeivel akár egy hónapra is simán lekötné bárki figyelmét. No és akkor még nem is beszéltem a programokról, a kávéházakról, az éttermekről, emberekről.....
Az első szállásunk a Comói tó partján volt, de útközben szerettünk volna valamivel megtörni a gumikerekek monoton suhogását, így Veronát céloztuk be némi sétára. Ötletadó a Levelek Júliának című film, melyben a főhősnő rátalál egy aprócska kis utcára, melyben vagy egy régi kis erkély.
A legenda szerint ezen a helyen Júlia az éj sötétjében rátalált az igaz szerelemre, valami Rómeó nevű srácra. Meg van a sztori? Szóval emiatt rengeteg névtelen és megnevezett levelet rejtenek el a turisták a fal repedéseibe. A filmben a lány kilesi, hogy a leveleket este egy csapat tapasztalt olasz hölgy összegyűjti, majd megválaszolják őket, mintha ők lennének Júlia. Segítő szándékukhoz csatlakozik persze hősnőnk is, aki egy kimozgósodott tégla mögül előkerít egy 50 éve megbúvó levelet......no, nem lövöm le a poént, persze a lány is rátalál majd az igazira, ahogy kell!
Láttuk a filmet,ami  figyelem, egyértelműen alapmű romantika kedvelőknek! Azóta feltett szándékunkká vált lányommal, hogy erre a helyre egyszer el kell jönni! Azt hiszem nem csalódtunk. Igazi különlegesség Veronában ez a kicsi utcácska, a Casa di Giulietta.
Furcsa érzés ragadja magával az ideérkezőket. Már a közelben fokozódik a tömeg, de senki sem siet, hanem inkább kíváncsian nézelődik. Egyre sűrűbbek a falfeliratok: szerelmes üzenetek, fiú-lány nevek a világ minden tájáról. Több ezer felírat egymás hegyén hátán. Olyan is akad, aki rágógumival leragasztja az alul lévőt és a rágóba írja bele kedvese és  a maga nevét. Mások hely hiányában a felfutó növények levelét használják. No és lelakatolják amit csak lehet.
A kis udvarban egyből magával ragad az erkély látványa, ahol kettesével fotózkodnak az emberek. Meglepő volt, egy fiú-fiú páros, akik előbb csak selfie-ztek, majd egy csók közben hasonlóan. Lentről azért volt némi felhördülés. Két Rómeó? Hova megy ez a világ?
Lent Júlia szobrának másolata van az udvaron, mert az eredetinek fényesre simították a cicijeit, majd bevitték a múzeumba. A másolat persze most is ott áll, fényes keblekkel, hiszen azt gondolják, hogy ha megérinti őket valaki, az megtalálja az igazit. Persze ez előtt is tömött sor áll legalább napi 10 órában. Ha sikerül elvonatkoztatni a környező boltok turistacsalogató gagyi szívecskés cuccaitól, egész jó kis hely ez. Fent a házban kiállítás van, ami persze a híres sztorival kapcsolatos. Gyönyörű a kazettás festett fa mennyezet, és az olaszosan emberközpontú, élhető, és ízlésesen díszített belső terek sora. 


A városban sétálva a Colosseumot sem szabad kihagyni, de egyszerűen csak sétálgatni az épületek között, csodálva a dúsan burjánzó erkélyek és patinás homlokzatok sorát igazi varázslat.




A piac egy Piazza delle Erbe nevű téren van, sok olaszos ajándék ötlettel, amiből a színes és furcsa formájú tészták, a képeslapok és a velencei maszkok talán a legszembetűnőbbek. Innen nyílik egy utca, melynek az elején egy cápa bordája van felfüggesztve csodás klasszicista épületeket rejt. A nyüzsgő tömegben jólesik egy kis szökőkút, ami alatt a kutyák is hűsölhetnek. Azt hiszem ide még vissza lehet jönni, mert van miért.....(folyt. köv.)