Összes oldalmegjelenítés

2013. december 28., szombat

Ünnepek

Az idei téli szünet maratoni hosszúnak ígérkezett. Jogosan érezhettük, mindenre lesz majd idő, nem kell rohanni, idegeskedni....mert valljuk be őszintén, az ünnepi előkészületek valahogy sokszor így sikerülnek. A nagy bevásárlások, takarítás, és egyebek elveszik a figyelmet egy nagyon fontos dologról, az egymásra figyeléstől.
Találtam erről nem rég egy idézetet:
 "A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz arra akit szeretsz. "
(Antoine de Saint-Exupéry)
Madarász szemmel nem sok érdekeset hozott eddig az idei tél . Az etető hoz némi változatosságot, zömmel zöldikék, mezei verebek és széncinkék látogatják. Nem túl gyakran, szóval igazán jó képet nem sikerült még készíteni, de érzem eljön majd a pillanat. Legjobb, mikor végre madárnyüzsi van odakinn, én rohanok fényképezőért, ami persze gondosan el lett pakolva. Mire minden a helyén, objektív beszerelve, iso, wb...stb beállítva, a madarak már régen tovarebbennek és azt is elfelejtették, mit ettek.
Az év utolsó gyűrűzéséről hiányoztam, de igazolt távozásom van, hiszen évzáró bulira voltam hivatalos mosogató lányként. ( is)!
 Gondolatban azért ott voltam,mikor egy szép karvaly belerepült a nádasnál lévő hálóba és rákerült a szépen csillogó jelzőgyűrű. ( Elraboltam a képet Milántól, remélem nem lesz mérges)
Rövid beszámolót sikerült kikönyörögni a kubik őrétől, aki ezekkel a szavakkal írta le a jelenséget, amit tapasztalt aznap:
Hát igen jó volt kint lenni a karvaly volt a csúcs.
Fogtunk több madarat is de főként cinkéket, zöldikét, Fekete rigót stb.
Kint voltak Sz. Petiék is meg utánam nem sokkal érkezett Endre.
Beszélték, hogy valaki hiányzik mire rájöttek, hogy te nem vagy ott! :)
A tavon volt rengeteg tőkés réce, Barát récék, Kerce récék 2 db, 1 cigány réce stb.
Voltak Kis kormoránok is. Nagyon szép volt a naplemente mint egy óriási hold lett volna csak
kicsit narancs sárga. Egyik körbe nem volt egyáltalán madár.
Ja lett volna egy ökörszem is . Füles bagoly csattogott röptében a fejünk fölött. Kint volt Anita Lédával most is nagyon reklamált Léda de mikor a telefonomon elindítottam a Héja hangot nagyon figyelt. Az etető már föl van töltve eleinte ott volt több madár majd a nádban. A legkékebb az lehet, hogy Gábornak a biciklije volt.
Ja, ez a mondat a Mi volt a legkékebb? kérdésre volt válasz :) Köszi Ádám !
A karácsonyi vendégségek után egy 6km körüli túrát sikerült tenni a Körtvélyesi területen. Kimentünk a rakodóig egy elég hosszú úton, aminek persze a kutyák örültek leginkább. Igazán multikulturálisra sikerült a túra egy magyar vizsla ( Füge) egy olasz keverék ( Charlie) és egy labrador ( Zsömi) társaságában. 
Szegény Charlie a római rendezett parkok után teli lett bogánccsal:
Persze a fotózás elmaradhatatlan volt, leginkább a mozgó célpontokat, lemenő napot, makroképeket próbálgattam. Meglepetésként elhúzott felettünk egy k. 50 fős daru csapat :) 
Boldog Ünnepeket mindenkinek!


2013. december 8., vasárnap

A bűvös motiváció


Fantasztikus, miként változik az ember néha. Képes bizonyos időszakokban teljesen passzívvá válni, képtelen bármihez hozzáfogni, ami kreativitást, gondolkodást, vagy egyáltalán bármilyen érdemi tevékenységet igényelne. Elmerül a saját kis világában napokig, rossz esetben hetekig és csak a napi rutin jut, legyünk túl ezen is, azon is. ( Biztos van, akinek ez ismerős!)
 ÉS AKKOR csupa nagy betűvel jön valami, valami a semmiből, egy szikra! Ami lehet akár egy találkozás valakivel, vagy csak egy kép, amiről beugrik valami, vagy egy olyan feladat, amire éppen várt és szüksége van. No és ez egy pillanat alatt elsöpör minden rosszat, nehézséget és ahelyett, hogy fáradttá tenne, hihetetlen energiákat képes megmozgatni az emberben. Jó lenne megfejteni a titkát a dolognak, hiszen ha beindul ez a fajta pörgés, észre sem lehet venni, hogy egyébként napi rutinszerű feladatainkat feleannyi idő alatt elvégezzük és akár jobban is! ( pl. nyúl szeretgetés)
Motiváció? Hogy lehetne magunkban kifejleszteni ezt a dolgot, hogy bármikor elővehessük? Na persze mindenkinek megvannak azok a pontok, ami bármikor jöhet. Pl. madarászás, csoki evés, olvasás, festés, fotózás.....de akkor is kell a megújulás és néha a pihenés, amit ha nem is vallunk be, mindenki igényelne.
Szóval a fotózás, mostanában leginkább ez utóbbi foglalkoztat. Sikerült beszerezni egy fényképezőt, ami talán közelebb hoz a profi fotózás megismeréséhez, mert látom, hogy ez egy egészen más világ, mint csak úgy kattogtatni a világban egy egyszerű géppel. Nagyon nem mindegy mit szeretnék fotózni, milyen napszakban, vagy fényviszonyok között. Mennyi időm lesz a dologra, honnan érkezik a fény. Egy kicsit komolyabb gépen rengeteg beállítási lehetőségből kell eldönteni mindezeket. De pont ezért szép!
Első vörösbegy, alig fényben, magas ISO-val!

Még az elején vagyok, de remélem sikerül a bénázások után valami tisztességes képpel is előrukkolni. Mire pedig megjön a várva várt tavasz a madarászásokkal, már rutinosan állítom a fehéregyensúlyt, a mélységélességet és az ISO-t, mert enélkül nem kép a kép.
Lelkesítő lehet néhány szuper kép a Természettudományi Múzeumban, gratula még egyszer Gódor Miklósnak is!

Motiváló volt még a héten ez a ló, hogy megrajzoljam valakinek , akit húztam az osztályban a Mikulásra. Edmond biztosan fantasztikus mezőgazdász lesz pár év múlva és lehet, hogy lesz egy másik lova is, de az eredetiben . Remélem szól majd, ha megvette :)
Készül a mű:
Aktív hetet kívánok mindenkinek :)