Összes oldalmegjelenítés

2010. december 31., péntek

Téli gyűrűzés

 Ha a kubikba indulok, mindig ott jár a fejemben, vajon milyen madarakat látok majd?
Jóleső izgalom fogott el most is, mikor a gyűrűzésről hallottam.Télen biztosan másképp mozognak a madarak, talán jobban meg lehet őket figyelni. Az etető körül biztosan sok lesz a madár.
A hálókat előző nap ebéd után állítottuk fel. Kettőt az etető közvetlen közelébe, és még egyet-egyet a bokros részhez, meg a nádasba.Nagyon szép volt a táj.Olyan tiszta, egyértelmű, minden színes díszétől megfosztott, de mégis szép.  A bokrok között meglepett a csend, ahogy a hóval takart ágak összeborultak a fejünk felett. Ha muszáj lenne kinn éjszakázni, valószínűleg egy ilyen helyet keresnék magamnak.Persze előbb egy kis bátorságot is  gyűjteni kellene!
 
Van egy kedvenc padom , itt képes lennék órákat üldögélni! Pár embert odaengedek, de csak, ha szereti a ragadozómadarakat távcsővel nézni, jóban van velem és nem szemetel!!!

A hálók felállítása jóval több időt vett igénybe, mint év közben, mert utat kellett csinálni mellette. Sok behajló ág is volt a hó miatt. De megérte, már aznap sok cinkét fogtunk, a bokrok között meg Fenyőpinty volt a számomra legérdekesebb, eddig még nem látott faj. Függőcinkék, fenyőrigók, zöldikék csapatát láttuk még, de ezekből most nem fogtunk be.

A másnap korai kezdésből számomra csak 10 óra lett, de jól esett újra kimenni, most már inkább csak fényképezni, és jégen csúszkálni a mélyebb részeken. Megtudtuk, hogy jó egymástól távolabb lenni a jégen! Különben képes betörni! Eközben egy meglehetősen áthűlt levelibéka is előúszott a jég alól.Jó lenne minden napot itt kezdeni! Lehet, hogy megunnánk.....? (Nem hiszem!)




 Madarakban gazdag, boldog új évet mindenkinek!
Mónika


2010. december 23., csütörtök

Jégmadár


Legszívesebben most a kubikban sétálnék, ahol megjelent egy hím Kis bukó és valószínűleg alig várja már, hogy találkozzunk. De amíg ez nem jön össze, jöjjön a jégmadár.

A jégmadár (Alcedo atthis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.

Nyáron láttam először közelről ezt a  csodaszép madarat. Emlékszem, mindig akkor sikerült megfogni, mikor én éppen nem tudtam menni gyűrűzni. Természetesen képen már láttam, sőt meséltek is róla, hogy a többi madárhoz képest őket ha a tenyerünkbe fektetjük és bölcsőt formálunk neki, sokkal tovább ott maradnak. Sándorfalván láttam először és felülmúlta az elképzeléseimet. Igazi élmény volt, ahogy a fejét folyamatosan forgatta, mint valami ipari kamera.  Ahogy kézben tartva megcsodálhattam, rájöttem, hogy nagyon nehéz lenne lefesteni, ezért jó ideig vártam vele.

Tarka színe a védekezést és megtévesztést egyaránt szolgálja. A hasa olyan színű, mint valami száraz levél, a hal tehát nem gyanakszik. A háta viszont olyan, mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem veszi észre a ragadozó madár.



Ez az a kék, amit nem egyszerű kikeverni. Van benne egy kis zöldes, világosék, de a nap ahogyan játszik a tollain, szinte minden szögből mást mutat.Íme második próbálkozásom róla.Biztosan lesz még több is! Nem hagyom magam!


       

2010. december 16., csütörtök

Végre madarak

A mai nap végre egy kicsit a természetről is szólt.
Teljesen idilli  kép: Az udvaron gyerekek szánkóznak, csillog a napfény a havon. Lehet ezt még fokozni? Nem is hittem volna. Egyszer csak hangos rikoltozás fentről, és egy kb. 200 fős darucsapat egészen közel húzott el a fejünk felett. A fény gyönyörűen játszott a szürkés tollukon, és amíg felettünk repültek, mintha megállt volna az idő. Úgy meneteltek, mint akiknek fontos dolguk van , de közben beköszönnek nekünk, hirdetve a tél beköszöntét. Több gyerek is észrevette, szóltak is, mikor egy újabb csapat érkezett.Néhányan a madarak szeretetén túl egészen jól ismerik is őket. Ha nem lett volna elég a daruvonulás, egy újabb élmény következett. Éppen az etetőt töltöttük fel, mikor a szomszéd kertbe egy kis ragadozó csapott le. Egymásra néztünk és szinte egyszerre mondtuk: Karvaly!
A megszokott varjak é cinkék látványa a mai napon egészen közömbös volt ennyi szép élmény után.

Remélem sok ilyen szép nap lesz még a télen. A képek csak illusztrációk. Legközelebb távcsővel megyek ügyelni az udvarra!


2010. december 6., hétfő

Barkóscinege

Mikor először megláttam, éreztem, hogy ez nem egy egyszerű pillantás, hanem " szerelem" első látásra.
Ilyen állat pedig nincs! Gondoltam magamban. Gyönyörű és egyben vicces. Ha ránézel nem lehet kibírni, hogy ne mosolyogj!Viszonylag kis termetük ellenére a hímek tekintélyes bajuszt viselnek, hirdetve rangjukat? Hőstetteiket? Vagy mit is? Ebben a csodálatos nádi világban.

A barkóscinege (Panurus biarmicus) a madarak (Aves) osztálya verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a timáliafélék (Timaliidae) családjába és a Panurus nembe tartozó egyetlen faja.





 Brehm szerint:
A barkós cinegét életmódja a nádashoz köti s ezt csak kényszerítő szükség esetén hagyja el. Párosával, legföljebb kis családokban nagyon rejtett életet él. Szépsége és bájos viselkedése miatt a barkós cinegét gyakran tartják kalitkában, de csak párosával viseli el a fogságot. A magányos barkós cinege hamarosan elpusztul a ha a párosan tartottakból az egyik elpusztult, akkor rövid idő múlva a másik is követi. A házastársak egymásiránt való rendkívüli gyöngédsége és szeretete minden lehető alkalommal és a legkedvesebb módon szokott megnyilvánulni, különösen a szaporítás időszakában, amikor a hím valóságos szerelmi mámorba esik, valósággal dürög, szemét behunyja, fejét lehajtja, farkát kiterjeszti, majd fölemelkedik és sajátságos sirregő hangot ad, melyre a nőstény hozzája megy, hogy párjának kedveskedjék.

Lehet őket nem szeretni? De ne zárjuk őket kalitkába! A nádasban sokkal jobban érzik magukat. A Téglagyári kubikban jó párat gyűrűztünk meg idén, de minden alkalom egy élmény volt, látni őket.

2010. december 5., vasárnap

Odú kihelyezés

Az odúk kihelyezése két időpontban célszerű. Ősszel, hogy az állandó, nem vonuló kis énekeseknek legyen búvóhelyük,illetve tavasszal még a fészkelési időszak előtt (február utolsó, március első hetében legkésőbb).
 A kihelyezési magasság is különbözik odútípusonként. Az MME honlapján lehet az odútípusokról tájékozódni.  Általában zavar mentes helyen elég az 1-1,5 m, de járt helyen, vagy D típusú odúknál 3-4 m, vagy e fölötti magasság az ideális.
Egy helyen nem szabad sok odút kitenni, mert a kis énekesek revírt (táplálkozó területet) tartanak fenn.
Az odú kihelyezésnek akkor van értelme, ha azt rendszeresen ellnőrizzük és tisztítjuk, a sérülteket pótoljuk.
Az odúk nyílásának D-DK-i tájolásúaknak kell lenni, mert az uralkodó É-ÉNY-i szél irányába kitett odúkat nem foglalják el a madarak.
Figyelni kell arra is, hogy az egymás közelébe kitett odúk kirepülő nyílásainak iránya ne keresztezze egymást, illetve a berepülő nyílás előtt közvetlenül ne legyen zavaró ág.
A kihelyezés legcélszerűbb ott, ahol kert van (házi macska jelenléte, permetező szer használata a fészkelési időben kizárja az adott helyet!), vagy olyan fiatal erdőben,ahol nincs elegendő természetes odú.
 
Fontos, hogy az odúk szögeléssel, vagy függesztéssel kerülnek kihelyezésre. Az első esetben létrázva kell az ellenőrzést végezni a későbbiekben, a második esetben elegendő lesz egy hosszú, villás rúd is.

Nálunk a suliban három odút szeretnénk kihelyezni a héten, tegyen így mindenki, aki teheti.

2010. december 1., szerda

Madáretetés


Másik öröm a télben, ha beindul a madáretetés, és sok madár jár az etetőhöz. Idén egészen közel a konyhaablak elé tettem az egyik etetőt. Ez azért is jó, mert fotózni is lehet. Mellékelek néhány képet.Leggyakrabban berepülő faj a széncinke, de kék is volt már, természetesen házi veréb, eleinte házi rozsdafarkú. Jó lenne, ha a királyka is bejönne, ismerősöknél már előfordult. No és persze az egyik legjobb helyen a világon, a kubikban, gyűrűzésnél fogtunk egy tüzesfejűt meg sárgafejűt is idén.