Összes oldalmegjelenítés

2012. július 29., vasárnap

Szarvasi képek

Szarvas nagyon kellemes kirándulási célpont. Mindenkinek javaslom, aki vágyik a nyugalomra, fürdőzésre, horgászatra, nagy sétákra, gyönyörű és hatalmas fákra, ami mellett közvetlenül érezhető, milyen kicsinyek is vagyunk.Sikerült ebből ezen a héten mindent kipróbálni szerencsére.
Különleges formák, vannak bőven errefelé, persze madarak is, rigók, fakopáncsok, kis kócsag a Körösnél,rengeteg az örvös galamb és ennyi sárgarigót még soha nem láttam, mint Szarvason.
Az arborétum minden évszakban elvarázsolja az idelátogatókat, talán a nyár a színek szempontjából nem a legnyerőbb, de most volt egy alkotó tábor, amelyhez minden nap csatlakoztam egy kicsit.Megismertem egy két fogást a " nagyoktól". Személyesen a tévémaci és mirr-múr a kandúr megalkotója vezette a tábort, Szabó László, akivel jó volt beszélgetni,és tőle tanulni, mert szívesen mesél és rengeteg története van. Rá kellett jönnöm, nem vagyok egyedül, akinek a festés örömet okoz, de mindenki más és más indíttatásból kezdte el.
Az volt a célom, hogy a madarak festéséhez a háttérben ügyesedjek. Persze az erdő, mint téma alapvető ezen a  helyen, gondoltam én. Meg is lepődtem, hogy a vendégházba lépve első nap nem kint találtam az alkotókat, hanem egy teremben, ahol hat nagy asztal körül festegettek, rajzoltak, és egyikük sem a fákat, hanem minden egyebet, aminek köze nem volt a helyhez. Na, gondoltam, ez nem az, amire számítottam, de megnyugtattak, mindenki azt csinálja itt, amit akar. Erre fogtam magam, és egy nagy sétával kezdtem a napot. Jó volt ráismerni egy-két helyre, ami kedves nekem, Végül  egy nagy tölgyfánál kötöttem ki, leültem elé rajzolni kezdtem.

A látogatók pillantását és megjegyzéseit kicsit furcsa volt először tapasztalni. Egy gyereknek azt mondták a szülei, látod, itt festeni is lehet. De rengeteget kell érte fizetni. Jót mosolyogtam magamban, hiszen ingyenes volt az egész még a belépés is, pedig ki be jártam mint aki itt dolgozik.
A hét végén berendeztük a festményeimből a kiállítást a vendégházban. Aki teheti, nézze meg! Ilyen távol még soha nem voltak tőlem! Októberig nem látom őket! Kénytelen leszek újakat festeni :)

2012. július 17., kedd

Túl a 100-on

 A hétvégi gyűrűzés nem csak a minőségről, hanem a mennyiségről is szólt. Viszonylag kevés olyan hétvége van, mikor a gyűrűzött madarak száma eléri a százat, sőt meg is haladja. Bocs, de a végeredményt nem tudom pontosan. Pénteken délután végre kicsit enyhült az idő és a felhők is megjelentek. A hátsó tóhoz sétálva 27 Nagy kócsag és 6 Szürke gém repült fel.
A hattyúk a fás tavon időztek, a kicsik is valahogy előre totyogtak. Rengeteg volt a Kis kormorán és a Bakcsó. Persze a búbos család is a szemétkupacra sem hederítve vidáman úszkált.
A  hálóállításon hihetetlen ügyetlenséggel fogtam hozzá a munkához. Persze ez a nap azt hiszem nem az enyém volt. Leégettem a szám, rossz sorrendben tettem fel a hálók gumigyűrűit, utána még a kikötöző zsinórt is újra kellett kötni miattam. Kétszer is. Na, de utána nagyon figyeltem és behoztuk a lemaradást.
Ez a tövisszúró, meg mintha kacsatalpakon járna.

A héten még egy szike bevágást és egy klasszikusnak mondható gereblyés esetet tudnék felsorolni, mikor az ember először nagy hirtelenséggel leteszi valahová azt a bizonyos kerti szerszámot, majd megfeledkezve róla kicsit később arra sétál, rálép a fokaira nagy lendülettel, mire a nyele alaposan halántékon vágja. :)))
Szeretem ezt a látványt a hosszú árnyékokkal.Ez meg már a reggel:

Szóval lassan nincs rajtam olyan pont, ami nem emlékeztetne valamire.Még szerencse, hogy a madarak a kubikban nem törődtek velem, csak úgy szálldostak be a hálóba.Barátposzáta, kis Fülemüle, Tövisszúró gébics, Rigók (fekete), Tücsökmadár, rengeteg Zöldike a nádban, Széncinkék, legnagyobb meglepetés két hím Kis fakopáncs, a kilences hálóban, majdnem egymás mellett. Gondolkodtunk, szóljunk-e Ernának, vagy meglepetés legyen a zsákban, de csak elmondtuk, ha valaki szeretné megnézni, ki tudjon még jönni. Kivételesen fantasztikus csapatot alkottunk gyermekeimmel, akik koránkelés ide vagy oda eljöttek velem madarászni. Nóri már egészen ügyes a madárszedésben. Szabi szerint a madarak olyan puhák, mint a nyúl, mármint az otthoni. Akinek folyton változik a neve, jelen állás szerint, mivel fiú, ezért egyszerűen BAK-nak hívjuk, vagy teljes neve Johann Sebastian Bak.Néha eljátssza neki a paraszt kantátát és  erre a nyúl rendkívül megelégedetten néz.
A tücsökmadár jellemzője, hogy az alsó farokfedők nagyon hosszúak.Ezen egész jól látszik.
 Jó lenne, ha a szemét ügyben sikerülne valamit előre lépni, megpróbáltam az önkormányzatot újabb irányból támadni, talán sikerül, de nekik ilyenre külön pénz nincs. De próbálják!

Kedves szemetelő, nem is gondolnád, milyen sokszor eszembe jutsz!!! Szívesen kihívnálak egy ping-pong meccsre, aki veszít, az takarít!

2012. július 12., csütörtök

Zöld pólósok a Fertőn

 Rengeteg madárral várt ma bennünket a Fertő . Az Algyői körforgalomnál, már rutinosan fordultunk jobbra, át a síneken és nem sokára már a távcsövekkel és teleszkópokkal pásztáztuk azt a talán több ezres madárcsapatot, akik az éppen felengedés alatt álló tavon időztek.
A rendkívüli hőség ellenére sütkéreztek a vízen, a sirályok, köztük jó pár szerecsen is, a fekete fejével és a napon megcsillanó fehéres körrel a szemük körül. Talán ezt megpillantva lehet legbiztosabb az ember, hogy őt látja. Meg persze a kutyaugatás szerű hangról, de ez most azért távol volt.Voltak köztük igen nagy testűek is, sárgalábú is például. A tömeg legtávolabbi pontján nyári ludak csapata, a szárazulatokon cankók nyüzsögtek. Rétiek zömmel, de volt erdei, billegető is. A sirályok között meghúzódott egy gulipán csapat, akiket 13-nak számoltunk az első nagy rétihéja bezavarás után.

 Hihetetlen látvány, ahogy ez a hatalmas tömeg fölrebben és kavarogva keresi a menedéket a támadó elől. A távcsövön át nézve, szinte szédítő ez a jelenet. A héja is biztosan szereti villogtatni előttük tudományát, mert lecsapni nem igazán lehetett látni. Csak egy kis izgalomra vágyott?

A kisebb tavon a madarak igen változatos példányait lehetett közvetlen egymás mellett meglesni. Nem rossz kép, mikor a teleszkópban egyszerre egy kanalas gém, gulipán , gólyatöcs, majd kicsit mozdítva nagy kócsag, fehér gólya látható. Volt a sáros tó túl felén egy kisebb víz, ott eszegettek, keresgéltek mindannyian. A zöld pólósok nagy biztonsággal kereseték meg a látszólag egyforma seregben a különleges fajokat. Lehet, hogy ezen múlik?
 Nászruhában még nem láttam Pajzsos cankókat és Ezüst lilét. Jó volt a függőcinkét látni, miközben ki be járt a szűk bejáraton. Szélben ez a kis lakás elég hintázó lehet. A séta végén jól esett a lemenő nap erőtlen fénye és a búcsúzó Bakcsók és Gólyák sziluettje.
Ezen a helyen volt egy újabb méretes patkány! Minden napra jut belőlük újabban :)


2012. július 7., szombat

Ezek a hattyúk tényleg léteznek!!!

 Hajnali 5-kor indult ma a gyűrűzés. A tóhoz vezető útra kanyarodva megpillantottam a felkelő napot, ami gyönyörű színeivel ma is elvarázsolt és feledtette velem a koránkelés nehézségeit. Legszebben talán a tavon visszacsillogva látszik, milyen színe is volt. A Napba nézve valami furcsa halacska forma van a képen, lehet, hogy nem is izzó gömb, hanem hal? Most lebukott! ( na nem úgy!)

Már a háló ellenőrzés közben sikerült csatlakozni a kis társasághoz, akik leginkább velem együtt azokhoz hasonlítanak, akik a postaláda szűk résén át át szeretnének kinézni az utcára. Na nem tart ez sokáig, ha egyébként remek madárkákat sikerül begyűjteni a zsákokba.
Talán a nádasból sikerült ma a legtöbb madarat fogni, bár érdekesség volt bőven mindenütt. Sok madár ma a kopott ruházatát mutatta, mert a nagy út előtt teljes tollcserét hajtanak végre. Elég sok 1+-os madár volt, ami az egy évnél idősebbeket jelzi, de a Barkóscinege, amit a végén sikerült megfogni, fiatal volt.
Na de ne a végén kezdjem, néhány előforduló faj: Karvaly poszáta, a sárga szemeivel
Barátposzáta, aki ma a viselkedésével hívta magára a figyelmet, ugyanis először a nyelvét, majd a nyakát tekerte be , persze "gyakorlott madárszedők" előtt nincs akadály!!!! Na ezt inkább gyorsan visszavonom.
Nádirigó( szintén nyelves beakadás) azt hiszem a legcsúnyább madár jelzőt kaphatná ma.
Igen változatos fajok között két kis fácán csibe is hálóba akadt, de őket nem gyűrűztük, csak a befogás után megnézegettük és visszavittük a talált helyre. Nagyon aranyosak voltak.
Néhány vendég is megjelent a gyűrűzésen, köztük a múlt heti kék tó fesztiválon részt vevő egyik család. Olyan jó látni, mikor a gyerekeknek szeretik a természetet, a madarakat.
Volt még tücsökmadár énekes-, cserregő nádi poszáta, feketerigó, énekesrigó, tövisszúró gébics tojó és hím, akiket Rozika egyedül gyűjtött be hátul. Nem tudom, de náluk a tojó lenne az agresszívebb? Nagyon izgága volt!Íme a kis barkós:

Nagy örömömre megláttuk végre a hattyú családot, három gyerekestől két szülőstől. Olyan régen vágytam rá hiába, hogy igazán nem is számítottam a találkozásra. Úgy ránk fújt az egyik, majdnem futásnak eredtünk. Persze leginkább a fényképezőért, amivel ezt a különleges pillanatot meg kellene örökíteni, de miért nincs ilyenkor nálam? Inkább úgy döntöttünk, nézzük még őket egy kicsit, hiszen nem távolodtak el túlságosan, talán 3-4 m-re tőlük a fűben ülve maradtunk.
A mai napon ők voltak a legcukibbak, biztosan nagyon puhák lehetnek.....:)