Hajnali 5-kor indult ma a gyűrűzés. A tóhoz vezető útra kanyarodva megpillantottam a felkelő napot, ami gyönyörű színeivel ma is elvarázsolt és feledtette velem a koránkelés nehézségeit. Legszebben talán a tavon visszacsillogva látszik, milyen színe is volt. A Napba nézve valami furcsa halacska forma van a képen, lehet, hogy nem is izzó gömb, hanem hal? Most lebukott! ( na nem úgy!)
Már a háló ellenőrzés közben sikerült csatlakozni a kis társasághoz, akik leginkább velem együtt azokhoz hasonlítanak, akik a postaláda szűk résén át át szeretnének kinézni az utcára. Na nem tart ez sokáig, ha egyébként remek madárkákat sikerül begyűjteni a zsákokba.
Talán a nádasból sikerült ma a legtöbb madarat fogni, bár érdekesség volt bőven mindenütt. Sok madár ma a kopott ruházatát mutatta, mert a nagy út előtt teljes tollcserét hajtanak végre. Elég sok 1+-os madár volt, ami az egy évnél idősebbeket jelzi, de a Barkóscinege, amit a végén sikerült megfogni, fiatal volt.
Na de ne a végén kezdjem, néhány előforduló faj: Karvaly poszáta, a sárga szemeivel
Barátposzáta, aki ma a viselkedésével hívta magára a figyelmet, ugyanis először a nyelvét, majd a nyakát tekerte be , persze "gyakorlott madárszedők" előtt nincs akadály!!!! Na ezt inkább gyorsan visszavonom.
Nádirigó( szintén nyelves beakadás) azt hiszem a legcsúnyább madár jelzőt kaphatná ma.
Igen változatos fajok között két kis fácán csibe is hálóba akadt, de őket nem gyűrűztük, csak a befogás után megnézegettük és visszavittük a talált helyre. Nagyon aranyosak voltak.
Néhány vendég is megjelent a gyűrűzésen, köztük a múlt heti kék tó fesztiválon részt vevő egyik család. Olyan jó látni, mikor a gyerekeknek szeretik a természetet, a madarakat.
Volt még tücsökmadár énekes-, cserregő nádi poszáta, feketerigó, énekesrigó, tövisszúró gébics tojó és hím, akiket Rozika egyedül gyűjtött be hátul. Nem tudom, de náluk a tojó lenne az agresszívebb? Nagyon izgága volt!Íme a kis barkós:
Nagy örömömre megláttuk végre a hattyú családot, három gyerekestől két szülőstől. Olyan régen vágytam rá hiába, hogy igazán nem is számítottam a találkozásra. Úgy ránk fújt az egyik, majdnem futásnak eredtünk. Persze leginkább a fényképezőért, amivel ezt a különleges pillanatot meg kellene örökíteni, de miért nincs ilyenkor nálam? Inkább úgy döntöttünk, nézzük még őket egy kicsit, hiszen nem távolodtak el túlságosan, talán 3-4 m-re tőlük a fűben ülve maradtunk.
A mai napon ők voltak a legcukibbak, biztosan nagyon puhák lehetnek.....
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése