A mai nap kellemesen indult, bár igen igen hidegben kellet még elbiciklizni reggel a boltba, kikanyarodva a kerékpárútra vettem csak észre, hogy teljesen lefagyott. Nem lenne jó ezt az évet egy lábtöréssel indítani, ezért inkább visszavettem a tempóból és figyeltem az ébredező kertvárost, találgattam, vajon ki merre mehet ilyenkor. Biztosan nem sokan terveztek mára madárgyűrűzést, de nekem erre volt most szükségem, nem részletezem az okokat, de volt rá több is és eléggé nyomósak.
A kubikhoz érve nem lettem túl vidám a látványtól, ami fogadott. Az egyetlen valamirevaló facsoportot okos emberek eltávolították, nem is tudva talán, hogy itt számos alkalommal telepedtek le ragadozó madarak zsákmányra lesve. Na, nem is láttunk egyet sem egész idő alatt. Mint megtudtam, ide terveztek vércseodúkat felszerelni, de ez már csak álom. A tóhoz érve enyhült a harag, a sok réce és Kis kormorán láttán, akik nagy robajjal meneteltek odébb.
Beljebb haladva egy színesfémmel bíbelődő újabb okos emberbe futottunk. Szép ez a világ!
Makacsul hiszem, hogy tényleg szép! Szép, ahogy a tavon a fagy vékony jégréteget fúj a nádszálak közé.Még jó, hogy ide is húzunk hálót, mert így megláthattam. Szép a sok színes madártól, akik valószínűleg jól érezték magukat ezen a napfényes téli napon.
Sokan kaptak ma is fényes gyűrűt, zömmel cinkék, és mezei verebek.
Volt aki el is fáradt eközben.
Aranyosak, csípősek, és gyönyörűek.
Őszapó sorozat, a hófehérke, a csíkosfejű és a durcás.
Így indult ez az év, de teli vagyok reménnyel, jó lenne idén sok szép napot eltölteni ezek között a fák közt, a tónál, persze minél több madárral, emberrel, akik szeretik a kubikot és nem csak ki akarják használni.
No és persze szeretnék pár ilyen különlegesen szép lemenő napot, mint ami ez volt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése