A blog írásról

Azt gondolom a blogok írása alapvetően mindenkinek más és más alapötletből indul ki, de bizonyára van benne egy olyan közös szál, ami kicsit a naplóírást juttatja eszünkbe. Kinek is írunk naplót? Leginkább magunknak, hogy ne feledjük el a velünk történő pillanatokat. Jókat és rosszakat egyaránt. Persze nem baj, ha a leírásban  több a jó, mert később visszaolvasva sokkal jobban esik ezekre emlékezni. Ha egy eseményt, ami történt velünk azonnal leírnánk, biztosan részletesebb az emlék, de ha később tesszük, az sem baj, mert kis idő elteltével végigjárja bennünk a szűrési folyamatot, amely során már csal k a legfontosabb részek maradnak meg.

Nézzük, mi a helyzet a bloggal? Avagy tanácsok olyan kedves embertársainknak, akik kedvet kapnak az efféle íráshoz:
1. Nem kell minden nap írni, csak ha történik valami igazán érdekes, hiszen a napi átlag dolgainkra csak valami reklámcég lenne kíváncsi, vajon számunkra mit adhatna el könnyedén, olcsón. ( pl. ma a kubik felé tekertem a kis piros bicajommal és nagyon kiszáradt a szélben a bőr a kezemen= szóval ennek a nőnek sürgősen egy zsírosító krémre van szüksége!)

2. Itt egyértelmű, hogy titkaink, ha lennének is egyáltalán, nem írhatjuk meg, vagy csak abszolút kódolt formában, hiszen akkor már nem lennének azok. Volna értelme közölni a világgal, hahó világ, éppen körömgomba van a lábunk ujján, vagy valami hasonló csúf történet.Ilyenkor alkalmazzuk a kódolást, pl. nem értem, ma sokszor eszembe jutott a lábam.
Ez itt egy ugyancsak titkos és ronda eset illusztrációja, csak úgy! :) Mindenkit megnyugtatnék, semmi közöm az ügyhöz!

3. Ha madarászok vagyunk, igen könnyű a dolgunk, hiszen sokszor teli vagyunk élményekkel, ami feszít belülről és egész egyszerűen ki akar jönni. Ekkor csak várjuk meg a kedvező pillanatot, vagy köszönjük meg legkedvesebb barátainknak, hogy figyelmeztetnek rá, régen olvasták már a blogot, hol az új bejegyzés?
( hálás vagyok érte..... :)

4. A fotókról sem lehet elfeledkezni! Jó lenne minél profibb géppel minél jobb fotókat készíteni! Ha ez nem jöhet össze, személyiségünk varázsával próbáljuk meg elfedni a képek apró hibáit. ( pl. nem látszik rajta a lényeg, rondák a fények, bemozdult a madár.)

5. Kifejezetten fotós blogíróknak szól: nektek a legbénább képetek is ezerszer jobb, mint amit az olvasóitok többsége valaha is készíteni tud, szóval ne szégyenkezzetek folyton, nekünk tetszenek azok is és értékeljük a  cél érdekében tett küzdelmet! Persze nagyon jó kicsit beleélni magunkat a problémába, sokat tanulunk már csak abból is, amit elmeséltek! Köszi! 

6. Végül: miért is jó a blog írás? Ha valaki ennyiből nem jött rá, annak elég nehéz lenne megmagyarázni, szóval: CSAK!-os választ elfogadtok, remélem!
 Törpegém is volt a nyári táborban:

Több kubikos madaras nap is volt azóta a nyáron, de Miki szavaihoz igazodva azt gondolom, kedvenc időszak azért nem a forróság a madarászathoz. Sokkal inkább a most következő, mikor a madarak már vonulóban vannak és nem kell a gyűrűzésre 2 liter jeges vízzel érkezni kiszáradás ellen a 40 fokos hőségben. A hálóállítás ilyenkor kissé nehezebben megy, és a karók leszúrása olyan, mintha az aszfalt tetejét szurkálnánk egy fogpiszkálóval.  Legemlékezetesebb, mikor egy kör ellenőrzésnél egy új társasággal mentem és feljött egy karó a 10-es hálónál. Hátra maradtam, mondván ó majd megigazítom menjenek csak nyugodtan tovább. Ekkor vettem észre, a háló éppen egy vadrózsa közepén landolt, fél óra bogozás után egy laza kis leszúrás jöhetett volna, de a karó derékszögben megadta magát. Nem értem őket utol egy ideig, de megérte, mert fogtunk benne.

Időnként fantasztikus gépekkel érkeztek a kubikba, nagyon jó lehet próbálgatni a fényeket, az elengedés pillanatait. Gébics:

Vannak, akik telefonos segítséget kérnek a halvány sarlósfecske egyedi bélyegeiről a vonal túl oldalán lévő szakértőtől.( vagy mégsem?)

Legutóbb már megjelentek a vonulóban lévő fajok a kubikban, a gezék, füzikék, a poszáták( mezei, kerti, kis, barát), volt még fülemüle, szürke légykapó és másnap reggel a füsti fecske és először idén a nádban a gyönyörű jégmadár.

A hálóállítás most könnyebben ment, bár gyűrűző kisasszonyunk majdnem leütötte párját egy hosszú rúddal, de ez még belefér madarász körökben. Legalább van miért békülni :)

Jó lenne most jönni nyári szünetre, hiszen olyan gyorsan vége lett, akár kinn is aludnék a kubikban. Hiszen most, hosszú idő óta először bátorságpróba volt, koromeste is bent ragadtam a tónál, félve kibicajozni egyedül. Szóval mentünk a sötétben, nagy bátran és senki sem látta, de csak egyszer fordultam hátra! Meggyőződtem, oké, ha lenne is itt valaki, nem látnék belőle semmit. Jó volt kinn lenni újra, élvezni a nyár végi estét, és az élet nagy dolgait megtapasztalni együtt.