Kicsit ismét elmaradtam a blog írással. Tényleg igaz, ha valamit csúsztatunk, akkor előbb utóbb a fejünk fölé érnek a dolgok!Nem rég vettem észre, miután végre megtaláltam a fényképezőt, hogy van rajta néhány ide illő kép. Vasárnap reggel kaptam egy sms-t, hogy a gyűrűzésen, amire most épp nem mentem sürgős kialvatlanság miatt, fogtak egy kis fakopáncsot, érdekelne-e?
Természetesen félretéve aktuális dolgomat gondoltam, legalább megnézem. Kiérve a kubikba kissé fáradt, de lelkes csapatot találtam, kis hősünkkel a kézben, aki rendkívül aktívan kereste a rést Erna kezein, bájosan pózolt, jó volt látni újra, ilyen szép is ez a legkisebb harkályunk. Csendesen keresgél a vastag ágak alsó felén, ezt írja róla a " zöld könyv" , mint egy nagyobb fakusz. Territóriumát dobolással és hanggal is védi, ami "ví-ví-ví-ví-ví-ví" néha elhalkulva. Szóval most már tudjuk, ha ilyet hallunk.
Ezen a rövid délelőtti gyűrűzésen még egy kardos lepke csapat aranyozta be a pillanatokat, először csak egy, de azután 2-3-4 a végén már majdnem meg is untuk őket :)
Sajnos a fotók, nem a legszebbek.
Rozika megfigyelései szerint idén a csipkebogyók narancssárgák, a rigók pedig eltűntek: (ha valaki tudja a megoldást, szóljon!)
Az elmúlt hétvége jön, mikor bár rengeteg minden történt a gyűrűzésen, sok volt a madár, sok kedves ember látogatott ki, nekem nem sikerült fotót készíteni mert a házunkban festés volt és mint ilyenkor egy rendes gazda, minden holmiját szépen dobozokba rendezi, így tettem én is a fényképezővel. Bocsi! De a pillanatok itt vannak a fejben, s talán annyit még erről a hétről, hogy örömmel látom, milyen sokat jelent az újonnan érkezőknek is, mikor egy madarat a kezében foghat, vagy szép képeket készíthet róluk. S, mi kell ahhoz, hogy a nád egy darabja az ember ujjában kössön ki? Neeeeeem is tudom, de nagyon fáj és sürgős orvosi beavatkozást igényel. :)
Beszámoló a kubik őrének( is):
Aki tegnap délután fontos teendői miatt nem jutott ki, de persze mindenre kíváncsi. Hattyú is van a képen, akit sikerült megetetni korábban!
Hálóállítás előtt ismét jött a hír, hogy Gábor nem lesz,( Mi van ezzel a fiúval? ) Így elkél a segítség. Sikerült is egy 7 tagú építő csapatnak megérkezni és egész gyorsan megtettük az első lépést, a madárgyűrűzés érdekében. A nádasban dolgozva, közvetlenül a fejünk felett húzott el egy verébcsapat,(100-200 fő?) valahogy érezni lehetett, kapunk mi még ebből ízelítőt! És valóban az első körben, bár csak a nádban volt madár, lehetett gyakorolni a madárszedést a 37 mezei verébbel. Egészen sokan jöttek a gyűrűzésre ismét, volt segítség, de eltartott így is egy darabig. Gondoltam, becserélhetnénk őket egy törpegém, barkóscinege, jégmadár,....stb. nemesebb fogásra, de sajnos nem én döntöm el.
Voltak poszáták még rajtuk kívül és először szedtem hálóból füstifecskét. Nagyon furcsa, mert az apró lábakat nem egyszerű átfogni a szárnyak viszont rendkívül hosszúak. Jól be is akadt az egyik, szóval volt munka rajta. De megérte, mert nagyon szép volt és iszonyú puha. Mint pl. egy cuki bébi patkány, mellesleg. Ez egy rendkívül fontos ismertető bélyeg.
Madarász körökben gyakori, hogy a terepen találva egyre gyarapodó
madártoll magángyűjtemények vannak. Mindenkinek van olyan, amire
büszke, esetleg, ha több is van egy fajból és érdekes, akkor még adni is
szokott másoknak. Így kaptam meg én is saját gyűjteményem legszínesebb
tagját, egy szalakóta tollat egy elpusztult madár néhai tollát. Köszönöm
Ernának, nagyon szép! Endre tervezi, hogy bár léteznek madártoll
határozók a neten, neki is lesz egy ilyen. Lefotózná a saját és más
tagok gyűjteményét, persze utána vissza is adná hiánytalanul! Majd
közzétenné ezeket a világ nagy örömére. Nem lehet, hogy Endre tanárnak készült? Van az az érzés, mikor tenni szeretnénk valamit mások és önmagunk épülésére. Valami ilyesmi formában:
Szalakóta:
Kis feladvány, mert én sem tudom, milyen madárból jöhetett ki:( származása egy kis görög szigetről, Pargával szemben)
És ez? (állatkert, madárház)megfejtést a szerkesztőségbe!
Elengedőben:
Seregélycsapat:
Ő meg talán a pohos gyászbogár. Remélem.
Egészen estig maradtunk, de a lappantyú sajnos ma sem érkezett be a hálóba, hiába a hangozás, ő inkább csendesen lapult valamelyik fa oldalán. Az is lehet, egész végig a gyűrűzőasztal alatt, pont az alján lappangott, és mindent hallott, jegyzetelt, gyűjtötte az emberekről a mindenféle információt. És viccből egyikünk üvegét eltette egy másik fa alá, ugyanis sokáig nem lett meg.Most már tudom hol kell keresnünk legközelebb!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése