Beindult a suli szezon, ami együtt jár sok vidám és nehéz pillanattal. Persze, hogy az ember melyiket hogyan éli meg az nagyon fontos. Gyerekként, ne stresszeljünk feleslegesen, hiszen a tanárok is emberből vannak, ha néha másnak is tűnnek. No és persze annak idején nem azért lettek tanárok, hogy másokat zargassanak, hanem mert szeretik a gyerekeket és a szakmájukat.
Induljunk ki ugyan ebből, ha netán tanárok vagyunk, emlékezzünk vissza, nem rég még mi koptattuk a padokat és néha nekünk is végeláthatatlanul hosszúnak tűnt egy-egy órát végigülni. S, hogy később melyik tantárgyat szerettük meg és miért? Ebben szerintem mindenkinek meg van a maga története, de sokaknak benne van az, hogy nagyon szerették az adott tárgyat tanító embert. Én például a biológiát szerettem :) és lenyűgöztek a tanárnő pulcsijai, amit elmesélése alapján ő kötött. Már ezért felnéztem rá, hiszen igazán nehéz norvég minták voltak rajta.
Emlékszem, milyen lelkesen mesélte el, mekkora is egy bálna és hány elefánt férne el benne. Az is beugrik róla, hogy beengedett a szertárba és hagyta, hogy délután be be látogassunk hozzá, mikor a másnapra készülve valamit kikészített onnan. Soha nem rohant el, ha éppen beszélgetni akartunk vele és nagyon sokat mosolygott. Jó lenne ilyennek lenni!
Szülőként megélni a sulit? Szerintem maga a rettenet! Azt érzed, elengedted a gyerek kezét és te hiába tudod, hogy okos, ügyes, udvarias, lehet a suliban pont nem az. Csak egy a tuti, bíznod kell a tanárban, hiszen többet látja majd, mint te éberen. Lehet, hogy furcsa, néha többet segíthet rajta, mint gondolnánk.
Így legyen!
Bocs a munkás bevezetőért, de épp ezen gondolkodtam írás előtt :)
A mai gyűrűzés igen rövidre sikeredett a szél miatt, remélem reggel több madár lesz. Lelkes segítőkkel nem volt baj. No és jó volt az egyesület ügyeit kicsit átbeszélni, örvendeztünk a sikeres pályázatnak, melynek következménye lesz 4 távcső és egy szuper spektív. A hattyúkat elkezdtük etetni, mivel a tojó még nem kapott színes gyűrűt. Szokás szerint kissé bátortalan volt és ez még így elsőre nem jöhetett össze.
Különleges vendég is volt a gyűrűzésen, szokja a terepet, már egy macskára majdnem rákattant. Az énekesek meg bújtak előle.
A madárszedésnél néha több ember is kellett, ha beakadtak a lábak, gombok. Nem tudom mit jelent a fotogén szó :) Különleges nem volt, de egy szép vörösbegy már nagyon kellett a lelkemnek. Zöldike, feketerigó, barátkák zárják a sort és egy különlegesen szép naplemente, ami már majdnem tökéletesen 100-as volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése