A hosszú hétvége alkalmat adott, hogy rendezzük sorainkat, ültessünk fát, látogassuk rokonainkat, vegyünk ki a vízből pár halat, verseny kíséretében. ( Győzött Nóri, sokkal!!!)
Végül sikerült kétszer is madarakat fogni és gyűrűzni, egész nagy társaság kíséretében.
Milyen nehéz is egy ilyen gyűrűzés?
Hálóállítás, ez még csupa könnyed dolog, Gáborral elég csak félállásba kapcsolni, hiszen ő elvégzi a feladat jó részét, mire észreveszi, hogy hálót állítunk. ( Tőle idéztem!) Szóval már akár álmában is sikerülne neki. Beszélni sem muszáj, belőle áradnak a gondolatok, közben megtanulja az ember, hogyan kell elpakolni a kőművesek előtt, milyen nagy por száll fel, ha flexeli valaki a téglát.
A madarak befogása már nehezebb feladat: hiszen titkon bízunk egy-két faj megjelenésében, ami persze koránt sem biztos, hogy be is jön. A bokorból időnként királykákat lehet hallani, zöld küllőt és két szajkót, akiknek valami égedelem ronda rikácsoló hangjuk van. Nekem már ezt meghallani is élmény volt és persze lehet, szerencsésebb is, hogy nem jöttek be a hálóba, mert félek, ellenállhatatlan vágy támadt volna bennem a kék-fekete mintás tollaiból begyűjteni.
További nehezítés:ha az ember beígéri, hogy biztosan lesz madár ebben a körben. Miután mindig szokott lenni, nem tűnt ez olyan nagy ígéretnek, de vannak egyes madarászok, akik büntetéseket akarnak kiszabni, ha mégsem lesz. Rögtön elkezdtem izgulni.Egy körből kimaradni? Bele se merek gondolni! Ott kellene ülni az asztalnál, miközben lehet éppen az év madarát szedi ki valaki.( vagyis Gábor) Na neeeeeee! Még sírnék is. Micsoda kegyetlenség! Szóval megörültem az egy szem madarunknak és Ramónnak, aki végre kijutott a kubikba. Igaz, hogy lemerítette a fényképezőmet, de pont időben! Ja, nem Ő az a lenti képen, hanem a fentin, kissé takarásban.
Ez itt Meggyvágó Márton:
A két nap alatt rengeteg vörösbegy, rigó (fekete, énekes), foltos nádiposzáta, barátposzáta, zöldike, kék cinke kapott gyűrűt, érdekes volt újra látni meggyvágót, nádi sármányt, erdei szürkebegyet.
Miért van az, hogy akinek madár van a kezében, mosolyogni kezd?
Második nap reggel a köd sokáig ült a kubik felett. Elég zordnak tűnt már a látványa is a kesztyűmnek, ami a kubikig kiérve a hajammal együtt csupa víz lett. A kubik őre elaludt kissé, majd megjelent párás szemüvegében inkább egy autóhoz hasonlított, amiben elromlott a ventilátor és a szélvédőn át nem látni ki vezet.
Már-már lemondtam a szép napos madarászásról, mikor végre legyőzte a nap a ködöt és vidám délelőttöt varázsolt nekünk, hattyúetetéssel, gyűrűzéssel, bicajozással, madármegfigyeléssel együtt.
Talán a mai pólóválasztás lehetett az oka. Ebben a pólóban nem lehet az ember szomorú, nem???
Szép ez az ősz. Jó lenne még elcsípni ezt a Vándort.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése