Mese a dühös és barátságos hattyúról, a lyukakról, szobrokról, testőrökről:)

Az ősz, ha nem a ködös zord reggelek és egyre hűvösödő esték évszaka is lenne, legkedvesebbnek tartanám az évben. A színek és formák valóságos tobzódása ez az időszak, ha tehetném az összes percét a szabadban tölteném, begyűjtve magamba ezt a sok szépséget, madárdalt a tél előtt. Mintha a természet egy utolsó nagy szelet dobostortát vágna nekünk, mielőtt a teljes koplalásra ítélne, legalábbis színekből és melegből.

Aki teheti, használja ki ezt az időt és töltse azzal, amit leginkább szeret ebben az évszakban!

Persze nehéz megérteni, ha ez a tevékenység valakinek nem a madarászás, de ki mint gondolja! Múlt héten volt szerencsém kétszer is gyűrűzésre menni, de sajnos képeim nincsenek a szombatról, így a mostani szombattal egyszerre írok róla. A gyűrűzött fajok úgy is hasonlóak voltak, leszámítva azt a Tüzesfejű királykát és Zöld küllőt, amit vasárnap reggel gyűjtött be Gábor nagy boldogan.Azt mondta, furcsa volt a nagy madár után a kicsit kiszedni, de gondolom nem bánta! Énekes rigó:

 Általában jó kedvemet  gyűrűzés után nem nagyon tudja elrontani semmi, most megpróbálta a piros biciklim, aki szánt szándékkal beletekerte magát valami szúrós dologba és kilyukadt ( 3 helyen!) Nem értem, egyszer elbújik a bokorba néhány ember segítségével, majd megsajnál és visszajön. Még meg is öleltem! Erre most ezzel a kilyukadással próbálkozik? Szerencséje, hogy kedvelem, más már lehet, eladta volna. Na, de mindennek van valami értelme, ennek is megvolt. :)

Gyűrűzött fajok zöme Vörösbegy, Énekes rigó, Fekete rigó, Zöldikék, Kék cinke, akik valóságos harapófogóval a csőrükben bújnak ki a tojásból. Barátposzáta, Kis poszáta is berepült, aki most visszafogás volt, még nem indult el a nagy útra, de a lába már előző alkalommal, gyűrűzésekor is törött volt valamitől. Remélem áttelel majd, vagy még útra kel időben!

Jót játszottunk egy Hattyúval, aki szereti a kekszet és nagyokat fúj, ha a közelébe merészkedik valaki. Ő biztosan nem az itteni költő pár tagja, mert azok elég félősek. Ezt etették valahol az emberek.

Számomra most az Erdei szürkebegy volt újdonság, mert régen láttam. Jó volt gyakorolni a madárszedést is, mert első körben 44 madár volt. A hétvégén meg lesz a 110 biztosan. A Tüzesfejűt meg hang alapján azonosítottuk és meg is láttuk hátul a kedvenc padom felett repült a nyolcas felé. Este még egy denevér is beszállt a hálóba, de ezt a hírt már csak útközben kaptam és nem fordultam vissza, mert sietnem kellett. Biztosan jó volt látni, de minden nem megy egyszerre.
Íme a szürkebegy, ha valaki már látott és nem akarja újra, csukja be a szemét! 

A héten átadták Vásárhely három új köztéri szobrát, elálmélkodtam kicsit rajtuk, miután az átadón elég sokan körülállták. Jó, hogy ezzel a sok új szoborral ismét kivívjuk a hajdan nem a legjobb hangzással ránk ragasztott "Paraszt Párizs" címet, amit Ady Endre mosott tisztára azzal, hogy méltatta a város irodalmi és művészeti életét. Szóval legyünk rá büszkék. Tényleg sok szép van az új köztéri szobrok között.Talán V. Nagy Nándor : Nézőpont c. szobra van rám legnagyobb hatással közülük.
No és mi is a művészet? Valami olyan csoda, amit valaki megalkot és csupán ezzel egy sor másik ember szívében elindít valami változást. Nekem ez a szobor indít el valamit. Ha látom, folyton gondolkodásra késztet. Egyszer csodálom az anyagát, a kidolgozás módját, máskor a tükröződő felületekben veszem el. Szeretem, ahogy testőrként áll a múzeum előtt, milyen jó is annak, akinek testőre van! :) Úgy érzem, bár csak nézője vagyok, mégis benne vagyok valamennyire. A közepén lévő lyuk, mint a fényképező blendéjének nyílása rácsodálkozik a világra. Ez olyan is lehet, mint akár egy felkiáltójel. Tegyél valamit, ami érdemes arra, hogy felfigyeljek rá! Hogy lefotózzam.

A résen át átlátni rajta, akár át is lehetne nyúlni, (ezt érdekes lenne kipróbálni) vagy megfogni egymás kezét. Elválaszt, de egyben össze is köt. Na jó, befejezem a magasröptű gondolkodást, nehogy elmeneküljenek az olvasók......ez a blogíró, eddig normálisnak tűnt, de most......három év után :)

Egészen megkedveltem ezt a sétáló utcát. Még kedvenc világítós kockát nem választottam magamnak, de érzem, eljön ez a pillanat!