Van egy cikksorozat a delmagyar.hu oldalon, melyben ismert emberek vallanak arról, nekik mi tetszik a városból, mely részét kedvelik, vagy egyszerűen miért szeretnek itt lakni. Eljátszottam a gondolattal, mit is válaszolnék, ha valaki egyszer tőlem kérdezné ugyanezt.
Na persze rutinos blogolvasók máris a kubik nevét mondanák, talán csukott szemmel is, és valószínű igazuk is lenne, de várjunk csak!
Egy város hangulatában rengeteg minden beletartozik. Mindszenti születésű lévén régen csak ritkán jártam erre, de már akkor is szimpatikusabb volt sok környékbeli városnál. Mikor Szegeden jártunk, gondolom a benzinszag miatt, szinte mindig belefájdult a fejem, mire hazaértünk. Túl nagy volt a nyüzsgés. Vásárhely pont jó méretű és kellően pörgős is tud lenni, programokkal, élményekkel, üzletekkel, piaccal, iskolákkal. De ha vágyik az ember a nyugalomra, azt is megtalálhatja benne. Fontos, hogy az itt élők hogyan fogadják be az újonnan érkezőket és ebben sincs hiba szerintem. Alapvetően sok ember kedves és segítőkész ebben a városban.
Kedvenc helyek/1.:
Szeretem a kőfalat. Egyszer végigmennék a tetején, már amennyire lehet. Máshol végigsétálnék mellette teljes hosszában. Milyen is lehetett, mikor alul a víz mosta és hajókkal kötöttek ki nála? Az 56-os emlékműnél láthatók még a falban egykori kikötő helyek. A tájház felé venném az irányt, ahol van egy geoláda, az ottani kapu mellett a falban.
"A kőfalon négy kocsi és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót vágtak
anno. A gyalogos kapukból csak a Csillag, Száraz, Királyszék és Árpád
utcáknál lévők maradtak fenn. Az utóbbit a Szerelmesek Kapujának nevezi a
népnyelv, garantálva azok boldogságát, akik alatta ..... :)"
Szép része a népkerttel szemben a Bethlennél, innen a kórházig. Jó lenne itt ücsörögni néha és nézni a forgalmat.
Érdemes beleolvasni:
http://geocaching.hu/caches.geo?id=2323
Legközelebb másik kedves helyet választok, de legyen egy kis madarászás is a végén, a kék vizű Kubik tenger partján.
Unokatesókkal megerősített csapat gyűjtötte a madarakat a két napon.
Elkelt a segítség kedden, a kék cinkékből a hetes hálóban harminc körüli akadt bele egyszerre. Ritkán lehet Ernától ezt a mondatot hallani madárszedésre: " Jó lenne, ha segítenétek!" Inkább fordítva szokott ez lenni.Vörösbegyek, őszapó, ökörszem, barátposzáta, függőcinkék tarkították még a sort. Ez az ökörszemes kép a Rozikáé, de olyan szép, hogy be kell tennem:
Meglepő látni ilyenkor Nádirigót, nullás zsírral, lehet, szegény elpusztul a télen, ha itt marad.A tél már jelzi érkezését, majdnem végig lefagyott kézzel, szedtük a madarakat. Persze reggel a napsütésben minden hideg barátságosabb egy kicsit.
Kedvenc barkóscinegéktől hangos volt a nádas, sikerült is egy gyűrűs hímet visszafogni és lefotózni.
Szép volt ez a nap a legkedvesebb helyen, ami valószínűleg sok embernek kedves, de mindenkinek másért. Láttunk ma erre is pár meglepő példát. A "cinkegácsér", aki már régen volt erre, a futásért szereti. A fotós a különleges háttér miatt. A horgászok a vizet vallatják. A bús emberek a cipőjüket igazgatják órákig a pad tetején, lógó orral.Közben a félős madarászokat ijesztgetik. Vannak, akik egészen közelről nézik egymást. A színesfém tolvajok a lemenő napot nézik szívesen. :) vagy valami ilyesmi.
Ja és a madarászok ? Madarásznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése