Ma valami nagyon furcsa dolog történt. Újságíró szakkört vezetek a suliban, és az egyik gyerek cikket ír a vándorsólyomról. Mondhatom, jó kis csapat gyűlt körém idén, hiszen egyre többen járnak ki a madárgyűrűzésekre és bármilyen rosszcsontok is, a madarászás kezesbáránnyá szelídíti őket is. Nem is akartam elhinni, mikor egyre többen madártollgyűjteményt kezdtek hozni a suliba. Egészen addig fejlődött az iparág, hogy órák között mennek a cserék, kinek van újabb tolla, melyik az értékesebb...stb. Olyan jó látni, hogy komoly madaras témákról osztoznak a kicsik, néha persze kikérik a véleményem a dolgokról.
Ja, az újságíró szakkörre visszatérve beütötte a keresőbe a vándorsólyom nevet a legkisebb madarász, és ni csak, ki virít egy képen? Hát bizony én, ahogy épp a Tatai vadlúd sokadalmon a templomtornyot fogom éppen. No és beugrott elhanyagolt blogom, ami csak árválkodik itt nekem.
Szóval jelentem igen is, lesz rá időm, írok a dolgaimról, hiszen vannak, jó bőven, remélem lesz, aki elolvassa :)
Madaras szép estét mindenkinek :) folyatás rövidesen......
Na végre, ideje volt már! :)
VálaszTörlés