Összes oldalmegjelenítés

2013. május 11., szombat

Blog Rozikának,avagy kell néha egy kis lazítás

Van úgy, hogy az ember csak rohan, azt sem tudja, hol áll a feje és így telnek a napok, hetek és észre sem veszi, milyen fontos dolgok maradnak el. Nem ér rá madarászni, blogot írni, beszélgetni, csak úgy ülni egy kicsit a padon és elmélkedni, milyen jó, hogy újra virág illat van.
Ha nem jut idő ilyesmire, előbb-utóbb megszólal a vészcsengő a testben és behúzza a kéziféket valami fondorlatos módszerrel. Tudja a cselt, hogy is állítsa meg a rohanó vonatot, nem kérdezi az utast, hogy akarja-e.
Aki magára ismert, csak a véletlen műve lehet!!!
Szóval, hiába a füstölgő mosógép, most megírom azt a blogot, ami elmaradt és remélem sikerül egy-két jó pillanatot hozni a pihenő expressz vonat tulajdonosának. Egy hete bizony ismét szép madarász hétvége volt, amiben a madarak mellett a kilátogatóknak is nagy szerep jutott. Furcsa találkozások, pillanatok adódnak néha. Jöjjön valaki bármilyen háttérrel, bármilyen környezetből vagy  akármilyen rossz, vagy jó hangulattal, ugyan az a jó érzés fogja el, ha bekapcsolódik a madarászatba. Itt nincsenek győztesek és vesztesek, nincs verseny, csak közös cél. Ezt nagyon lehet szeretni!



Madárdaltól hangos a kubik egy ideje, párkereső, fészekrakó időben így kell ennek lennie. Hallgatni is jó, az ember mindenféle boldog gondolatokat képzel a dalok mögé, ami persze nem is éppen így van, hiszen a területfoglalás problémája nem lehet ilyen egyszerű "madáréknál" sem. De ez bennünket, a hallgatókat cseppet sem zavar.
Gémes Lehel fotója, a madárelengedés valami ilyesmi, köszönjük:
Füzikék, fülemülék, nádiposzáták, rigók a gyűrűzőasztalon, mosolygós emberek a környékén. A közelben zajló állattenyésztési napok gazdag programjai ellenére egész sokan voltak a kubikban, és szerencsére volt, aki teli memóriakártyával a gépében érkezett, így semmiből sem volt hiány! :)

Újdonság a kubikban két juhar fácska, talán ezeken is fészkelnek egyszer a madarak, vagy alatta ülve jó lesz ezekre a madarászatokra visszagondolni. Szép dolog a faültetés, hiszen egy élő emlék a jövőnek egy fa,  sokáig él, egyre nagyobb, ki tudja milyen állatoknak nyújt majd menedéket, lakhelyet, alatta ülve sok embernek jól esik talán az árnyéka nyáron.  Így legyen, csak locsolni kellene nagyon és nem letörni senkinek!!!
Kása erdei történet:
 Menekülő madarász:
Az első odú:
Ha már a fészekrakás előjött, bemutató odúellenőrzést tartott egyesületünk a Kása erdőben. A és B típusú odúkat helyeztek ki jó pár éve már, megkönnyítve a madarak sorsát. A madaras táblától indult a program, némi ismertetéssel, majd az első odúban egy jókora lódarázs fészekkel. Még jó, hogy kirepültek a lakók.
Végig a csatorna parton haladva újabb és újabb meglepetésekkel teli volt a séta, Zöld küllő, Nagy fakopáncs, Fülemüle, Kékcinke fészkek két helyen, az egyikben egész fiatal, a másikban már idősebb fiókákkal. Szám szerint 12 kicsi várta a betevő falatot hangos csipogással, mikor megérkeztünk. Na, ezeknek a szülőknek sem lehet egyszerű! Alig várták, hogy odébb menjünk és folytathassák a kemény munkát, az etetést.


Sok segítő kéz volt az út során, a létrát két Minimentő cipelte nagy serényen :)
A program címe lehetne, kölykök a kölykökért!
Szúnyog ellen jó kis "odú", a legkisebb odú ellenőrnek:


 A túra vége az erdő széléig tartott, ahol egy szépen kitakarított alagút fut át az út alatt. Még, hogy száraz lábbal átmenni alatta? No, Peti ezt megnézném! Pókember 4 az út alatt.
Sok mindent gondoltam, de azt végképp nem, hogy egy új recept ötlettel is gazdagodunk a végén. Szóval, ha palacsinta tésztát beleöntjük a serpenyőbe, rászórunk bodza virágot, majd újra tésztát csorgatunk rá és megsütjük, nagyon finom lesz a végeredmény. Kár, hogy kóstoló nem volt, de ki lehet próbálni!










3 megjegyzés: