Összes oldalmegjelenítés

2013. július 1., hétfő

Szertem a levendulát ( avagy végtelen hosszú történet)



 Mi köze is van a levendulának hozzám, vagy ehhez a bloghoz? Nagyon is sok, hiszen egyszerűen szeretem. Gyönyörű a formája, az illata, megnyugtató a színe, meghitt barátságos növény. Szép dolgokat lehet belőle készíteni, rengeteg téren felhasználható és valahol mindig a provanszi romantikus tájakat juttatja eszembe, ahova bármikor szívesen elmennék. Zamatosak a gyümölcsök, édes illat keveredik a kellemesen párás levegőben. Ahol nem kell sietni sehová, hiszen úgy érzed, ide jöttél.

Természetesen a kertben is helye van, szerencsére idén rájöttem, hogyan is lehet szaporítani ( érdeklődni a szerkesztőségben) és talán egyszer egy levendula sétány is lesz belőlük. Lehet kaspóban, szárítva, emlékbe( köszönöm Juditnak), az órán( SK) vagy bárhol, csak legyen és adja hírül, hogy végre nyár van és Tél Úrnak üzenem, ezt nagyon is lehet szeretni!
Ha már kert, jöjjön néhány fűnyírós pillanat, ami közben legalább lehet gondolkodni, tervezgetni a madarászatokat, énekelgetni közben, hiszen senki nem hallja. Bár a cipő lyukacsain folyamatosan száll be az apró fűdarabkák sokasága és a zoknid, ha vettél, inkább hasonlít egy szénakupachoz a végén, mint zoknihoz. Végeredmény, 9 zsák, 400m" focipálya Zsöminek.
Na, jó nem csigázom a kedélyeit a madár kedvelőknek, jöjjön egy kis madarászás, sajna a teljesség igénye nélkül.
Gólyagyűrűzésről érkezett a hír a hét elején. Ezt mindig izgalommal várjuk, hiszen kicsik és nagyok ilyenkor a felkeresik a város magas kéményein fészkelő gólyacsaládokat és annak rendje és módja szerint egy fém és egy színes gyűrűvel látják el a fiókákat. Érdekes élmény ilyen közelről látni gólyát és meggyőződni, nincs náluk kisbaba. Persze inkább ők azok, akik még egy kicsit bátortalanul, kisbabaként viselkednek, szorosan a földre simulva várják, mi lesz ennek az egésznek a vége.

  Idén lett egy felvétel a kémény tetejéről is.Érdekes lehet a fiókáknak először ilyen magasról megismerni a világot, nem csoda, hogy nagy korukban is szeretnek a levegőben jó magasan körözni. Az alukonnál és a növényvédő állomáson történt ezen a napon a gyűrűzés. Ha jól emlékszem 4-4 fióka volt összesen a fészkekben. Lent igen sok vendég, akik nem csak a gyűrűzést, a környék más állatait is felfedezték. Volt itt apró béka, és még egy teknős is, aki a végén új kis gazdára is lelt.
Nevezetes napként vonul be a mai a történelembe, legyen elég annyi, hogy L.P.  ( Lehetne: Láttam Papagájt, Lelőttem egy  Piócát....de nem! Csak egy félelmem legyőzésére utal.)
Természetesen a jó kis kubik már nagyon hiányzott, ezért még egy rövid, és kicsit sem félős, sétát tettünk arrafelé. Tövisszúró gébics, sárgarigó (ezt még nem láttam, de elhiszem) , nádirigó tömegesen, sirályok, fülemüle ( furcsa hanggal), rétihéja, bakcsó, bölömbika (csendben ült, de miért ne lett volna), hegyi gorilla( a bokorból, de szerencsére nem jött elő), sarlósfecskék, nagyon sokan, pár parti és füsti köztük. Hattyúk sehol, ( nem fogadtunk), zöldike, törpegém ( nagy nehezen elfogadva), cuki seregélyek, tőkés réce,feketerigó, meg énekes is, bizony! A nádból valami bagolyszerű sipítás jött a szürkületben, tipikusan az a na most már induljunk,mert sötét van hang. Kifelé menetben denevér ( de ez nem számít állítólag) és jó pár bagoly, amiből csak egy-egy szárnycsapást sikerült felfedeznem. Nem volt rekord számú faj....de nem baj, azt hiszem azért még lehet jó.

Ha van, aki kint merne aludni, valószínű a dombot választaná, vagy a kilátót talán, innen jó messzire ellátni.De lenne olyan ember? Fura esti hangokban lehet, hogy az álmát őrizném egész este a madaraknak, vagy a baglyokkal vadászgatnék "csendesen.........mert ők az én kedvesem" ( By Alex után szabadon :)
Másnap gyűrűzés a kubikban, csupa olyan nap, amiből néha kellene csak egy fél óra és már is jobb lenne az egész! Kár, hogy nem lehet megrendelni őket. Csak beszólna az ember, hogy bocsi, kellene egy szabad óra és elmegyek madarászni és máris ott teremne mindenki és kész. Persze lehet, hogy egy óra múlva más valaki szólna és akkor nekem kellene rohanni ugyanezért. Na, ne álmodjunk!
A hálóállításra kissé késve érkeztem, de az évzáró értekezletről nem illik túl hamar lelépni. De mondanom sem kell, a nap hátralévő részét sokkal jobban vártam. Igen sok azonos kezdőnevű ember érkezett a kubikba, nem tudom mit szólnak ehhez a gyűrűző központban, ha meglátják az aláírásokat? De ez itt egyáltalán nem meglepő! Egyikük minden áron meg akarta tanítani a madarat, szálljon át a kis lyukon, amit a másik kezével formázott. De nem sikerült neki!
A madarak mellett az egyik kör után az odúellenőrzés okozott meglepetéseket. Kettőben is mogyoróspelék laknak, az egyikben egy vemhes nőstény, a másikban sok sok kicsi, de olyan fürgén ugrottak Gábor nyakába, hogy pontosan meg sem tudtuk őket számolni. 




Nem tudom, a kicsi patkányok is ilyen aranyosak? Mert akkor megnyugodhatnának a Klauzál utcai Zoo igazgatói, sok nagyon aranyos állatuk van. Amúgy a hírek szerint gyöngyösök, kis fácánok, új nyuszik érkeztek, belépőjegy még most sincs, bár én zárás után érkeztem az egyik gondozóval nem rég.



Másnap reggel rövid időre kiszaladtam újra, sajnos a hajnal inkább reggel lett, de szép volt így is. Új faj a kubik felett a Lócsér, amit én sajna nem láttam, de Ernában megbízom! 100% no és a disznóvágás hangú Vörösnyakú vöcsök, aki azért okozott némi fejtörést mindenkinek, köszönet érte a sasszem kubik őrének.Nádirigó, sok fekete rigó, tövisszúró gébics és egy megfejtetlen titkos feladat. Szóval: Erna megkért bennünket, hogy úgy pár percenként mozgassuk meg a kis mérleget, mert kikapcsol különben. Ez pedig nem lenne jó, mert nagyon nehéz visszakapcsolni. A lényeg, hogy ne kelljen mindig kézzel piszkálni, kitalálta valaki, tegyünk bele egy mobiltelefont. A másikkal meg csörgessük meg néha és ez biztosan mozgatja majd helyettünk. És most jön a feladat: Hogy lehet az, hogy még csak tárcsázott valaki, meg sem szólalt a mérlegen lévő telefon, nem is rezgett, már is elkezdett csökkenni a tömege, amit a kijelző persze mutatott. Aztán a csörgés után oda vissza játszott a mérleg. Aki tudja a megfejtést árulja már el!!!! :) Persze az sem mindegy kinek a telefonja hív kit. Ja, van egy csomó nem fogadott hívásom!


 Úgy döntöttem, a Kéktó fesztiválról is írok, de csak röviden, mert a programok a tavalyihoz igencsak hasonlítottak. Egy standdal készültünk a Vásárhelyi Természetvédelmi Egyesület színeiben, hogy népszerűsítsük a madarászatot ezen a helyen is.

Édesek voltak:






Volt kuvik gyűrűzés, ami sokaknak nagyon tetszett! Sokan érdeklődtek a munkánkról és mindig meglep egy-két ember, akik nem tűnnek esetleg természetbarátoknak és mégis egészen tájékozottak madárfajokról, etetik, sőt itatják is őket, simán teljesítik a madárbarát kert teendőit és közben nem verik a mellüket, hogy ők bezzeg milyen klassz emberek. Ez természetes annak, aki szereti őket. Ez olyan jól tud esni.
 Nem értem:
Régi ismerősök:


Persze vannak csalódások is, mikor anyuka a védett Fecskefarkú lepkét a szemünk láttára teszi zacskóba, hogy a rovargyűjteményüket gyarapítsa. Sajnáltam azt a gyereket, aki bár szerintem érdeklődik a természet iránt, de hogyan tanulja meg, hogy hogy is kell szeretni? Inkább ne is tanulna semmit, majd rájön magától, ha akar, de anyuka, aki mellesleg miután rászóltunk, hogy nem kellene, eléggé elszégyellte magát, szépen elsettenkedett a gyönyörű vergődő lepkével.
Kuvikgyűrűzés:




Amúgy pont ekkor sikerült lefotózni a kertben is egy Kardost, meg a fesztiválon a Fecskefarkút. Elég lenne ennyi, nem? Rovargyűjtemény? 10 év múlva kidobják, mert leporosodik. Különben is, ki néz döglött állatokat nap mint nap?

Biztosan maradt ki valami, ja a vércse gyűrűzés,de azt legközelebb, mert megyek aludni...... Jó éjt! :)



2 megjegyzés:

  1. Igen is maradt!
    A Lócsérek és a Vörösnyakú!
    (Meg, hogy féltél este! :D)

    VálaszTörlés