Mona Lisa mosolya

Talán meglepő az eddigi bejegyzéseket tekintve, de a mai madarászatról Leonardo híres, titokzatos mosolyú festménye jutott eszembe. Sokszor láttam már, persze nem élőben, de egyik alkalommal megnéztem az eredeti méreteit. Meglepődve tapasztaltam, milyen kicsi festmény.( mindössze: 53X77cm) Valahogy olyan tökéletes, kerek egész, a színek harmóniája, a háttér részletezése, a ruharedők pompás megoldása, hogy képzeletemben egy óriási kép hatását keltette.

 
Így voltam ma a Törpegémmel, aki a képeken olyan nemes, és tiszta, tökéletesen arányos. Véletlenül beleakadt ma reggel az egyik nádasos hálóba.  Azt gondoltam, hogy a többi gémhez képest persze kisebb, de , hogy belefér egy zsákba, amiben az énekeseket hozzuk a gyűrűző helyre! Ez igazán túlzás! Készítettünk róla pár képet, amin nekem megint csak nagynak tűnik. Mi van ezzel a madárral?

Kicsi létére védi az érdekeit, ha valaki közel megy hozzá, feléje szúr hegyes csőrével, jó lesz vele vigyázni! A csőre szélén apró szúrós képletek, nem engedik az áldozatnak a menekülést. A hálóból is nehéz lehetett kiszabadítani.

Ilyen csúnyán néz, ha haragszik:

Na persze hátszélben neki sem egyszerű makulátlanul kinézni!

Ha valaki a barátja szeretne lenni, előbb húzzon kesztyűt és talán énekeljen neki inkább simogatás helyett!

Reggel először hallottam a jól ismert táráp-táráp-csip csip, vagy karakara- kirkirkir-kerkerker hangot a nádasból, olyan jó ez a tavasz! Nádirigós szép napot mindenkinek: