Szarvas nagyon kellemes kirándulási célpont. Mindenkinek javaslom, aki vágyik a nyugalomra, fürdőzésre, horgászatra, nagy sétákra, gyönyörű és hatalmas fákra, ami mellett közvetlenül érezhető, milyen kicsinyek is vagyunk.Sikerült ebből ezen a héten mindent kipróbálni szerencsére.
Különleges formák, vannak bőven errefelé, persze madarak is, rigók, fakopáncsok, kis kócsag a Körösnél,rengeteg az örvös galamb és ennyi sárgarigót még soha nem láttam, mint Szarvason.
Az arborétum minden évszakban elvarázsolja az idelátogatókat, talán a nyár a színek szempontjából nem a legnyerőbb, de most volt egy alkotó tábor, amelyhez minden nap csatlakoztam egy kicsit.Megismertem egy két fogást a " nagyoktól". Személyesen a tévémaci és mirr-múr a kandúr megalkotója vezette a tábort, Szabó László, akivel jó volt beszélgetni,és tőle tanulni, mert szívesen mesél és rengeteg története van. Rá kellett jönnöm, nem vagyok egyedül, akinek a festés örömet okoz, de mindenki más és más indíttatásból kezdte el.
Az volt a célom, hogy a madarak festéséhez a háttérben ügyesedjek. Persze az erdő, mint téma alapvető ezen a helyen, gondoltam én. Meg is lepődtem, hogy a vendégházba lépve első nap nem kint találtam az alkotókat, hanem egy teremben, ahol hat nagy asztal körül festegettek, rajzoltak, és egyikük sem a fákat, hanem minden egyebet, aminek köze nem volt a helyhez. Na, gondoltam, ez nem az, amire számítottam, de megnyugtattak, mindenki azt csinálja itt, amit akar. Erre fogtam magam, és egy nagy sétával kezdtem a napot. Jó volt ráismerni egy-két helyre, ami kedves nekem, Végül egy nagy tölgyfánál kötöttem ki, leültem elé rajzolni kezdtem.
A látogatók pillantását és megjegyzéseit kicsit furcsa volt először tapasztalni. Egy gyereknek azt mondták a szülei, látod, itt festeni is lehet. De rengeteget kell érte fizetni. Jót mosolyogtam magamban, hiszen ingyenes volt az egész még a belépés is, pedig ki be jártam mint aki itt dolgozik.
A hét végén berendeztük a festményeimből a kiállítást a vendégházban. Aki teheti, nézze meg! Ilyen távol még soha nem voltak tőlem! Októberig nem látom őket! Kénytelen leszek újakat festeni :)
Az arborétum minden évszakban elvarázsolja az idelátogatókat, talán a nyár a színek szempontjából nem a legnyerőbb, de most volt egy alkotó tábor, amelyhez minden nap csatlakoztam egy kicsit.Megismertem egy két fogást a " nagyoktól". Személyesen a tévémaci és mirr-múr a kandúr megalkotója vezette a tábort, Szabó László, akivel jó volt beszélgetni,és tőle tanulni, mert szívesen mesél és rengeteg története van. Rá kellett jönnöm, nem vagyok egyedül, akinek a festés örömet okoz, de mindenki más és más indíttatásból kezdte el.
Az volt a célom, hogy a madarak festéséhez a háttérben ügyesedjek. Persze az erdő, mint téma alapvető ezen a helyen, gondoltam én. Meg is lepődtem, hogy a vendégházba lépve első nap nem kint találtam az alkotókat, hanem egy teremben, ahol hat nagy asztal körül festegettek, rajzoltak, és egyikük sem a fákat, hanem minden egyebet, aminek köze nem volt a helyhez. Na, gondoltam, ez nem az, amire számítottam, de megnyugtattak, mindenki azt csinálja itt, amit akar. Erre fogtam magam, és egy nagy sétával kezdtem a napot. Jó volt ráismerni egy-két helyre, ami kedves nekem, Végül egy nagy tölgyfánál kötöttem ki, leültem elé rajzolni kezdtem.
A látogatók pillantását és megjegyzéseit kicsit furcsa volt először tapasztalni. Egy gyereknek azt mondták a szülei, látod, itt festeni is lehet. De rengeteget kell érte fizetni. Jót mosolyogtam magamban, hiszen ingyenes volt az egész még a belépés is, pedig ki be jártam mint aki itt dolgozik.
A hét végén berendeztük a festményeimből a kiállítást a vendégházban. Aki teheti, nézze meg! Ilyen távol még soha nem voltak tőlem! Októberig nem látom őket! Kénytelen leszek újakat festeni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése