Erős szalakótás kezdés, esős befejezés

Az időjárás néha szeszélyesen befolyásolja az ember terveit, nem volt ez másként a mostani héten sem. A nyári záportól persze nem kell  mindig megijedni. Pénteken szalakóta gyűrűzésre sikerült eljutni, ami idén is nagy élmény volt számomra. Itt az ember saját szemével is megtapasztalhatja, hogy milyen is a természetvédelem. Hogyan lehet mesterséges odúk kihelyezésével költőhelyet biztosítani ezeknek az gyönyörű és ritkán látható madaraknak, mint a szalakóta. Megpróbáltam lefesteni :)

Hódmezővásárhely környékén sok olyan élőhely van, ami alkalmas a szalakótáknak, de az odúk kihelyezésével valódi otthont biztosítanak számukra. Sokat dolgoznak ezen Szűcs Péter és Molnár Ádám, akik egész évben figyelik, gondozzák ezeket az odúkat, majd így július végén, mikor a fiókák már majdnem kirepülnek, Erna segítségével színes gyűrűkkel meg is gyűrűzik őket. Olyan ez, mintha kicsit a saját fiókáik is lennének, hiszen ha ők nincsenek, ki tudja sikerül-e a szülőpárnak alkalmas természetes odút találni.

 Jövőre is erre kell ám repülni!

 A szárnyakon lévő kékek nagyon szépek! Szeretem ezt a színt.

 A fiókák visszahelyezése, összesen hét fióka kelt itt sikeresen idén, de a területen több pár is van. Íme a csodabot újabb felhasználási lehetősége.

Maximális tisztelet a fiúknak és Ernának ezért a munkáért!!! Szerintem  a fiókákat elnézve, megéri!

A kubik egy kicsit csalódás volt ma, persze nem is a kubik, vagy a madarak, hanem az emberi butaság, amivel szét lehet egy kukát rugdosni, cigizni lehet, majd eldobni mindent a kézből. Az eső, ami persze kell, de pont mikor a gyűrűzésre igyekeznék, akkor tud esni :(

Néhány szomorú fotó, de aki figyelmes, meglát rajta pár madarat is.

 Hattyúk a távolban, jó szeműeknek:

 Sirálycsapat, miniben a ködben:

A  kis, aranyos, piros biciklikormány és a sokat próbált hátizsák találkozása a kedves útnál:

:) :) Süss fel nap!...

Kis vízicsibés hétvége

A hétvége legnagyobb attrakciója a kb. 110 madár meggyűrűzése és a Kis vízicsibe begyűjtése, gyűrűzése volt. A gyűrűző csapat leglelkesebb része az utolsó ellenőrzésnél találta meg, majd másnap reggel engedték el. A kubikban új fajnak számít és persze nekem is. Ezért, bár vasárnap igen korán kellett menni, és utána szaladtam is tovább, de azt hiszem megérte megnézni. Persze szuper fényképezőm most sem tagadta meg önmagát, egy képet készítettem, amin éppen elfordul, majd kikapcsolt.

Így, a fenti képet a legszebb évszak nevét viselő madarász kollégámtól, Ny. Endrétől kölcsönöztem. ( Köszi Endre még egyszer!)

A szombati hálóállításon a meleg ellenére jól éreztük magunkat. Lassan kitanulom a méhész szakmát, Gábor részletes élménybeszámolóinak következtében. Megcsodáltam még egy madár és egy ember alkotta építményt, ki-ki a maga igényeinek megfelelően.

Mindkettő a maga nevében páratlan és megismételhetetlen. Azt hiszem Endre komoly veszélybe kerül a legkreatívabb madarász címed, ezzel az Imi alkotta ülőkével, ami kényelmes, árnyékos, könnyen szétszedhető és még a hátizsákot is megtartja.
 ROKONLELKEK!

Nyár van, végre :)

A csodaszép hajnalról képek nélkül beszélni elég merész dolog, de megpróbálom. Öt órakor kezdődik szombaton a gyűrűzés, ami azt jelenti, hogy kiérve a kubikhoz éppen akkor ébred a nap. Álmos, szétterülő korongja sötét rózsaszínben nyújtózkodik fölfelé az ég aljáról, lilássá varázsolva az előtte lévő fákat, házakat. Valahogy minden olyan csendes, de reménnyel teli, mint egy  mosoly, ami azt sejteti,  még rengeteg érdekes és szép dolog vár ma. Nem is értem miért nem kelek minden nap ilyenkor?

Jól esett, hogy fázhattam, hiszen az előző napon a forró délutánban másfél órás egészen gyorsnak mondható hálóállításon voltunk túl. A gyűrűzés nyolc óráig tartott, ahol  számomra a legérdekesebb faj a Tövisszúró gébics volt. Összesen a két napon kb. ötven madarat gyűrűztünk meg . Barátposzáta, Nádirigó, Fülemüle, sok Feketerigó, Cserregő, Énekes és Foltos nádiposzáta.  Jut eszembe, aki még nem hallotta:

Belga - Dal a magyar madártani egylethez

 http://www.youtube.com/watch?v=0NRzDF5dN9Q&playnext=1&list=PLF153A098748E9127


Jó volt ismét kinn lenni, és látni a változásokat. Végre találkoztam a kis hattyúkkal, akik még szürkésen, de nagy biztonságban úszkálnak szüleik között. Erdei cankó repült el felettünk, Fattyúszerkő, aki nekem a  csérekre ( pl. Kacagó csér..)annyira emlékeztet, hogy idő kell, mire rögtön rávágom, hogy melyik-melyik. Szépek a Feketenyakú vöcskök, akik a Szárcsák mellett nem látszanak túl vaskosnak. A fiatal Barna rétihéják egészen közelre bevártak, kissé még ügyetlennek tűnő szárnycsapásokkal közlekednek hátul a nádas hálók közelében. Reggel az első ellenőrzésnél egy Nádirigóra, ami már beakadt a hálóba, a szemünk láttára vágott rá egy Erdei füles. Már kezdtem elhinni, hogy ő is meglesz, de egészen ügyesen lepattant róla.Előbb vagy utóbb mindenki megfordul itt a kubikban.

Végül egy kis beszámoló Puszedliről, aki mindeközben szépen kezd felcseperedni és beváltani azt a tulajdonságot, ami már a nevéből is sejthető: LÓGÓFÜLŰ törpe nyúl. Azt hiszem a legkedvesebb nyuszi lett, akit eddig csak ismertem. Szeret mindenkit, lehet simogatni, ha futtatjuk, óriásiakat ugrándozik.Ha nagy lesz, bizonyára belsőépítész, vagy lakberendező válik belőle, mert , már is ügyesen rendezkedik, pakolgat, bizonyos tárgyak csak ott lehetnek, ahova ő gondolja.
Akinek még nincs nyuszija, gyorsan szerezzen magának! Ez már foglalt!