Várkert Bazár

Igazán nem szeretném túl feszíteni a húrt a tanárok szabadságolásával kapcsolatban, de azt hiszem ennek a bizonyos szabadságnak van egy hatalmas előnye. Év közben sokszor el is felejtjük kik is vagyunk. A tanár egy olyan szakma, jó esetben hivatás, ami igen csak egész embert kíván. Nem csak a gondolataidat, mozdulataidat uralja, hanem sokszor a lelked is, hiszen a sok gyerek, a maga sorsával valahogy bennünket is alakít, hiába hisszük azt, hogy mi formálunk rajtuk. A rengeteg év közbeni program, a szabadidő beosztást is elintézi, nem kell törődni, holmi szórakozással, majd ő megoldja. :)

Most viszont, lassan kezd eszembe jutni, hogy van pl. a test, amit nem ártana néha azzá formálni, ami lehetne, a szabad agykapacitás, ezt jó lehetőség fejleszteni, olvasni, vagy alkotni valamit a köz javára, vagy csak úgy-ból. Ja és az eperfagyi evésről még nem is szóltam, pedig az sem egy rossz dolog:)

Ahogy látom, a szünet persze az egyetemistáknak lehet a legszuperebb, főleg, ha nyüzsgős életet élnek. Egy ilyen típusú egyént közelről ismerek. :) Épp csak hazaevickélt huszadmagával az irigylésre méltó Horvátországi stoppos Zadari nyaralásról, megengedte, hogy haza költöztessük egy időre Pestről. No, ha az ember gyerekei nőnek és még ráadásul érdekli is őket az építészet, remekül kombinálható a költöztetés a Budapesti nézelődéssel. Célpont a Várkert Bazár volt, amit nem régiben adtak át a nagyközönség számára. 

Ez a hely egy igazi  ékszerdoboza a fővárosnak, ahol művészet és természet együtt, egymást kiegészítve él. Olyan építészeti alkotás, amely egyidejűleg képes történelmi, kulturális és természet közeli élményt nyújtani. Ha itt laknék azt hiszem minden este itt sétáltatnám a kutyát, vagy csak eljönnék és újabb részleteket fedeznék fel ezen a remek helyen. Gyönyörű a kilátás is Persze a Dunára a rakpartra. 

Tetszik, ahogy a múlt és jelen, klasszikus és modern, valami fantasztikus harmóniában létezik. Nem tudom mit szólna Ybl, aki az eredeti neoreneszánsz épületet tervezte az új megoldásokhoz, de szerintem lehidalna attól a bátorságtól, amit a tervezők a mesterségesen rozsdásított részletekkel bátran odatettek ahova kell és talán épp annyit, amennyit szükséges volt. Az egykori vízhordó lépcső tetejét burkolták vele, a mozgó lépcsőt, ami meglepően begyorsul, ha rálépsz. A lift oldalát, egyéb felületeket, részleteket. Direkt hozzáértem a rozsdás dolgokhoz és tényleg nem sárgítja be a kezem, vagy a ruhát, csak ha nagyon dörzsöltem. Remélem az ipari kamerákat nem szokták elemezni, de ha igen és egy ideig nem frissíteném a blogot, tudjátok hol vagyok. :)

A Várkert Bazár területén található kiállító termek, különböző többfunkciós terek, neoreneszánsz kert, az éttermek és a kávéház mind azt a célt szolgálja, hogy aki ide téved, az év minden időszakában megtalálja magának a szórakozás, kultúrprogramok nyújtotta időtöltést, vagy  találkozás lehetőségét és milyen fontos is ez.

Egy 1962-es belépési szabályzatból idéznék, mert teszik :)

Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban:

Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos.

Kitiltást eredményeznek a következő kihágások:

Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés.”   AJJAJJ!!!!!!!

Szóval jól esett sétálgatni itt, szívesen megtenném akár mikor, büszkén vállalva, hogy ez a város egy kicsit sem rosszabb bármelyik környékbeli fővárosnál, itt Európa közepén. Olyan volt ez a séta, mint egy mini nyaralás, hozzákapcsolva azt az élményt, hogy még magyar szót is ritkán hallani a környéken. Felfelé haladva a várnegyedben lyukadtunk ki, a Mátyás templom, Halászbástya persze mindig szép, de csak végignézve ebben a városrészben a házakat, kocsikat, azt hiszem nem átlagemberek lakják a környéket. Minden ház egy-egy történelem, stílus, megoldás. Különlegesek a copf stílusúak, de van itt városvédő Pallas Athene...fura sün....titkos kert...Áder rezidencia, ja beköszöntünk az ablakon, miután jól becsapta a huzat az egyik felét.

Igazán  érdekes szoborra lettünk figyelmesek a Hilton szállótól lefelé sétálva egy lépcsőnél a fal oldalára tapadva. Mint utólag rákerestem, Melocco MIklós : Mansfeld Péter szobra ez, a Hunyadi János út és a Szabó Ilonka utca találkozásánál. Esti megvilágításban talán még hatásosabb, a hullócsillagként ismert fiú szobra. Ő volt az 56-os forradalom legfiatalabb köztörvényes bűnözőként elítéltje. 18 éves volt, egy igazi vagány gyerek lehetett.  Apját és nagyapját is  málenkij robotra vitték.  Ő pedig igen korán dolgozni kényszerült, de haverjaival lopásokon is elkapták, majd az 56-os eseményekben szórólapokat szállított, bár jogsija sem volt, de kocsival.

A lefelé lépcsőkön sötétben egy pesti macska nézte még a távozásunkat, és egy parkoló automata nézett rám érdekesen. Olyan jó lenne a környezetünk tárgyait  néha vidámabbá tenni. Beszívtuk a hely szellemét, remélem inspirálva vele a jövő kis és nagy építészeit. Ja, a kicsi már oviban az egyik babáját Ybl-nek hívta és nem véletlenül!

Ha nem lennének árnyékok, honnan tudnánk, hogy vannak fények?

Afféle katasztrófa turizmusnak indult ez a délután. A hihetetlenül forró napok után vészjósló felhők gyülekeztek az égen. Minden és mindenki a közelgő felhőszakadásról, viharos szélről beszélt. No, de vannak, akik incselkednek a veszélyes dolgokkal. :) Nem is kellett több, csak egy hívás, hogy induljunk Mártélyra, hiszen a mező szélén 4 költőláda került kihelyezésre és a hírek szerint kettőt be is foglaltak a szalakóták, annak rendje és módja szerint. Ez a madár az egyik legszínpompásabb a hazai fajok közül. Egyszer meg is festettem, de a háttérrel nem vagyok kibékülve. (Alul, az a kék, ott feszít a többiek között, a Bütykös ásóludaktól balra és a Hoacintól jobbra:)

No,és eredetiben, Szűcs Peti fotóján, ahogy épp szöcskét visz a kicsiknek:

Szóval  cél a Mártélyi bevezető út, a vasúton átmenve rögtön az első út balra. Ahogy bekanyarodunk, kb. 2-300méterre van az első láda, benne 3 fiókával, akik a jövőhéten talán már ki is repülnek, mert már egészen szépen megindult a tollasodás. 

Ezekkel a költőláda kihelyezésekkel a VTE egy nemzetközi program részese, hiszen a Bird Life International, szalakóta védelmi programjának egyik fontos állomása a Dél-Alföld, ezen belül is a Vásárhely környéki pusztaság, ahol a szalakóták a legnagyobb egyedszámban fordulnak elő. Legyünk rájuk büszkék! Igazán meglepő fotózási lehetőség a láda környéke, hiszen van egy szürke marha csorda is, akiknek akár a szarvaik közt is lehet fotózni a Vásárhelyi látképet tiszta időben. 

Nem akármilyen hely!

Lenyűgöző a látvány, és ha valaki azt hinné, nem lehet szeretni egy villanypásztort,

 hát óriásit téved! :) 

 Remek lenne a fotó, hát még, ha egy szalakóta is épp etet a környéken :) De kellene az a nagyobb obi! 

A gyűrűzés amúgy mindenkit lenyűgözött, még az ott legelésző szürkéket is, bár ők nem igazán értették, mire ez a nagy felhajtás?  :)

A program végére érkezett meg a várva várt lehűlés, jó kis széllel, és port kavarva magával. No és igen, léteznek még a fények, és nem is akár milyenek :)

Randa Vizes kutya

Ismét eltelt egy év. Mármint az iskolában, amit a héten igen hosszú értekezletek sorával lezártnak tekinthetünk. A mérlegvonások ideje ez, és az elcsendesülésé, hiszen minden munkahelyen biztosan hasznos néha megállni és átgondolni, az előzetes tervek vajon beváltak-e, mit érdemes megtartani és mi az, ami helyett valami más koncepciót kell kitalálni. Ilyenkor jövök rá általában mennyi minden is történt velünk ebben az évben, és elgondolkodtató, miből volt idén több sírásból, vagy nevetésből, tanításból, vagy nevelésből, befejezésből, vagy kezdésből, ötletekből, vagy egyszerűen csak időtöltésből, ami jó, de még jobb, ha az értelmesen telik.

Kiszabadulva a percek rabságából fura magamnak beosztani immár az időmet, de ezt a részét meg tudnám szokni, ha egyszer nagy leszek és elmegyek mozdonyvezetőnek, villanypásztornak, vagy ....papucs orrán pamutbojt. (Pom-pom után szabadon)

Eléggé melankolikus hangulatban, mindenféle gondolattal a fejemben indultam neki a nagy és hosszú,  irigylésre méltó szabadságnak. Most aztán az összes szabadon kószáló ötletemet lekötöm, egyszerre leszek kézműves, irodalmár, forradalmár, és minden év közben kötelező vizeken evező boldog kreativitást a magam és remélhetőleg mások örömére használom majd.

De .....valahogy a szikra nem akar előjönni. Pedig keresem, tényleg, mert ovis kis kezeknek méretezett kicsi tatyókat már készítettem, csupa cuki mintával.

 Bevállaltam egy komplett reagens doboz sorozatot, amit "valami hasznossá" kellene varázsolni. Szóval  hajrá! Segítségül ez a kutya jutott , valahonnan ismerem :) aki tegnap legalább 100 -szor megrázta magát előttem a Tiszánál, lecseppenve szőréből az összes felesleges vízcseppet, koszt és amit akarsz. Remélem megtanulom egyszer tőle ezt a remek fogást, de még nem megy jól.

Imádom ezt a randa  Vizes kutyát. :)