Várkert Bazár

Igazán nem szeretném túl feszíteni a húrt a tanárok szabadságolásával kapcsolatban, de azt hiszem ennek a bizonyos szabadságnak van egy hatalmas előnye. Év közben sokszor el is felejtjük kik is vagyunk. A tanár egy olyan szakma, jó esetben hivatás, ami igen csak egész embert kíván. Nem csak a gondolataidat, mozdulataidat uralja, hanem sokszor a lelked is, hiszen a sok gyerek, a maga sorsával valahogy bennünket is alakít, hiába hisszük azt, hogy mi formálunk rajtuk. A rengeteg év közbeni program, a szabadidő beosztást is elintézi, nem kell törődni, holmi szórakozással, majd ő megoldja. :)

Most viszont, lassan kezd eszembe jutni, hogy van pl. a test, amit nem ártana néha azzá formálni, ami lehetne, a szabad agykapacitás, ezt jó lehetőség fejleszteni, olvasni, vagy alkotni valamit a köz javára, vagy csak úgy-ból. Ja és az eperfagyi evésről még nem is szóltam, pedig az sem egy rossz dolog:)

Ahogy látom, a szünet persze az egyetemistáknak lehet a legszuperebb, főleg, ha nyüzsgős életet élnek. Egy ilyen típusú egyént közelről ismerek. :) Épp csak hazaevickélt huszadmagával az irigylésre méltó Horvátországi stoppos Zadari nyaralásról, megengedte, hogy haza költöztessük egy időre Pestről. No, ha az ember gyerekei nőnek és még ráadásul érdekli is őket az építészet, remekül kombinálható a költöztetés a Budapesti nézelődéssel. Célpont a Várkert Bazár volt, amit nem régiben adtak át a nagyközönség számára. 

Ez a hely egy igazi  ékszerdoboza a fővárosnak, ahol művészet és természet együtt, egymást kiegészítve él. Olyan építészeti alkotás, amely egyidejűleg képes történelmi, kulturális és természet közeli élményt nyújtani. Ha itt laknék azt hiszem minden este itt sétáltatnám a kutyát, vagy csak eljönnék és újabb részleteket fedeznék fel ezen a remek helyen. Gyönyörű a kilátás is Persze a Dunára a rakpartra. 

Tetszik, ahogy a múlt és jelen, klasszikus és modern, valami fantasztikus harmóniában létezik. Nem tudom mit szólna Ybl, aki az eredeti neoreneszánsz épületet tervezte az új megoldásokhoz, de szerintem lehidalna attól a bátorságtól, amit a tervezők a mesterségesen rozsdásított részletekkel bátran odatettek ahova kell és talán épp annyit, amennyit szükséges volt. Az egykori vízhordó lépcső tetejét burkolták vele, a mozgó lépcsőt, ami meglepően begyorsul, ha rálépsz. A lift oldalát, egyéb felületeket, részleteket. Direkt hozzáértem a rozsdás dolgokhoz és tényleg nem sárgítja be a kezem, vagy a ruhát, csak ha nagyon dörzsöltem. Remélem az ipari kamerákat nem szokták elemezni, de ha igen és egy ideig nem frissíteném a blogot, tudjátok hol vagyok. :)

A Várkert Bazár területén található kiállító termek, különböző többfunkciós terek, neoreneszánsz kert, az éttermek és a kávéház mind azt a célt szolgálja, hogy aki ide téved, az év minden időszakában megtalálja magának a szórakozás, kultúrprogramok nyújtotta időtöltést, vagy  találkozás lehetőségét és milyen fontos is ez.

Egy 1962-es belépési szabályzatból idéznék, mert teszik :)

Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban:

Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos.

Kitiltást eredményeznek a következő kihágások:

Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés.”   AJJAJJ!!!!!!!

Szóval jól esett sétálgatni itt, szívesen megtenném akár mikor, büszkén vállalva, hogy ez a város egy kicsit sem rosszabb bármelyik környékbeli fővárosnál, itt Európa közepén. Olyan volt ez a séta, mint egy mini nyaralás, hozzákapcsolva azt az élményt, hogy még magyar szót is ritkán hallani a környéken. Felfelé haladva a várnegyedben lyukadtunk ki, a Mátyás templom, Halászbástya persze mindig szép, de csak végignézve ebben a városrészben a házakat, kocsikat, azt hiszem nem átlagemberek lakják a környéket. Minden ház egy-egy történelem, stílus, megoldás. Különlegesek a copf stílusúak, de van itt városvédő Pallas Athene...fura sün....titkos kert...Áder rezidencia, ja beköszöntünk az ablakon, miután jól becsapta a huzat az egyik felét.

Igazán  érdekes szoborra lettünk figyelmesek a Hilton szállótól lefelé sétálva egy lépcsőnél a fal oldalára tapadva. Mint utólag rákerestem, Melocco MIklós : Mansfeld Péter szobra ez, a Hunyadi János út és a Szabó Ilonka utca találkozásánál. Esti megvilágításban talán még hatásosabb, a hullócsillagként ismert fiú szobra. Ő volt az 56-os forradalom legfiatalabb köztörvényes bűnözőként elítéltje. 18 éves volt, egy igazi vagány gyerek lehetett.  Apját és nagyapját is  málenkij robotra vitték.  Ő pedig igen korán dolgozni kényszerült, de haverjaival lopásokon is elkapták, majd az 56-os eseményekben szórólapokat szállított, bár jogsija sem volt, de kocsival.

A lefelé lépcsőkön sötétben egy pesti macska nézte még a távozásunkat, és egy parkoló automata nézett rám érdekesen. Olyan jó lenne a környezetünk tárgyait  néha vidámabbá tenni. Beszívtuk a hely szellemét, remélem inspirálva vele a jövő kis és nagy építészeit. Ja, a kicsi már oviban az egyik babáját Ybl-nek hívta és nem véletlenül!