Montenegró számomra eddig a szürke foltok helyét jelezte a térképen. Valami ködös elképzelésem volt az országról, de leginkább a viszontagságos, autópálya nélküli utak jutottak eszembe róla, és Szerbia a maga emlékeivel, mikor még a rendőrök sportot űztek a magyar rendszámú autók leállításából és persze megbüntetéséből.
Az idei nyár gyökerestől tépte ki ezeket a dolgokat a fejemből. Az út, tényleg nem egy szupersztráda, de kárpótol a kb. 300 km-nyi kanyargós szakaszért a látvány. Az út elvezet például a Dumitor nemzeti park mellett, ami Európa legmélyebb kanyonja, a Tara -szurdok , melynek mélysége eléri néhol az 1300 métert. Sokan ide jönnek a vadvízi evezést kipróbálni. A Montenegró, fekete hegy elnevezés valószínű, hogy a sűrű fákkal benőtt hegytetőkre utal. Völgyeiben csodás folyók, a magasban romantikus vasútpálya húzódik, ezt még Titó idejében építették, hogy könnyebben lejusson az "öreg " kedvenc tengerparti helyeire.
Madarász szívem kicsit sajnálta, hogy nagy igyekezetünkben kevés madarat figyelhettem meg, de a csúcsok felett időnként ragadozók termikeltek, keringtek a felszálló meleg levegőt kihasználva. Néhány kellemes tó is a láthatárba esett, itt kócsagok, gémek, récék különböző fajai hűsítették magukat. Jó lenne ide egyszer egy spektívvel kiülni.
Most azonban a tengerpart volt a cél, egy gyors merülés, nézelődés, fotózás vagy ami jön. No, és tényleg a pár napos sűrű, emberektől hemzsegő partok után végre sikerült megtalálni valamit, ami egy kinccsel felér.
Petrovác a hely, ami igazán tiszta, rendezett volt már első látásra is az albán határhoz közelebb lévő partok után.
A kirándulás spontán indult egy sétával, majd egyik csodás hely a másik után ért bennünket. Mikor már azt hittük, nem lehet fokozni, a forróságban csábított egy barlang.
Persze, menjünk be, huzat az elején, egyre sötétebb beljebb, majd néhány kijáró, közben érezhetően ereszkedünk lefelé a hegyről.
kb. 200 méter lehetett a gyalogos barlang, majd kiérve egy varázslatos strand, láthatóan egy félbehagyott építkezéssel a háttérben, egy hatalmas szálloda lesz egyszer, de félek akkor már nem lesz ilyen klassz.
Alig páran a strandon, háttérben egy rozzant büfé, amiben később az egyik legfinomabb tengeri halat ettük, pedig először félve kérdeztük meg, mit lehet itt kapni.No, a ne ítélj elsőre dolog itt is bejött.
Két kamaszodó lánykával nem egyszerű a strandolás, és maga az élet, valahogy előbb utóbb mindenki őket nézi. :)
Az itt élő emberek szívesen belépnek a másik aurájába, vagy nekik olyan nincs is. Egyik esti sétánál megálltam nézelődni egy kicsit, majd két ember tapadt a verejtékes felsőtestével egyszerre rám és a kirakat üvegre. No, ezt nem lesz egyszerű elfelejteni. :) De őket ez egy kicsit sem zavarja. Ulcijnban ha jól számoltam 5 minaret van, és pontos időben este a müezzin hatalmas mikrofonnal szólítja a hívőket.
A nők kívülről nézik a szertartást, beburkolózva sűrű ruhába, amiből a tengeri fürdőzéshez fürdőruha verzió is van. Komplett üzletek nekik kínálnak ruhákat, ékszereket.
Van egy varázslatos kis galéria a várban, ami egy kis sikátorokból álló negyede a városnak.Tudod, mikor azt érzed, igen ez az, haza értél.
A galériában egy magányos festegető lány, afféle Grincs tanya, női verzió, néha elvonulnék ide hatodik óra után, vagy csak úgy-ból. Tiszta romantika ez a környék. Nóri álomhelynek nevezte. Van benne valami :)
A színek, a fények, a formák szerencsére mélyen beivódnak a retinába, a téli napokon kárpótolva a szürkeséget. Ízelítőül néhány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése