Összes oldalmegjelenítés

2013. október 13., vasárnap

Zöldfülű, a zöld kezű, a zöld kövű meg a zöld szívűek....

 
Újabb kihagyást követően teli van a fejem történetekkel, hiszen közben rengeteg minden történt. Sikerült pár napot egészen természet közelben tölteni a Mártélyi erdei iskolában. Olyan ez a táborozás, mint egy nagy családos kirándulás, hiszen a négy nap alatt magunknak gondoskodunk sok mindenről. Persze órákat is tartunk, de emellett folyamatosan etetjük a kamaszokat, programokon veszünk részt, túrázunk, beszélgetünk, játszunk, és élvezzük, hogy részei lehetünk a természetnek.

Az oktatóközpont rengeteg szuper dologgal van felszerelve, így nem hagyhattuk ki ezek használatát. Vannak távcsövek, amiket magunkkal vittünk a tanösvényre. Igaz, nem túl sokféle madárba futottunk, de távcsővel vizsgálódni mindenki megtanult. ( Kis kormoránok, bakcsók, tőkés és barátrécék, barázdabillegetők, erdei pintyek sirályok mozogtak a területen.) Gyönyörűek a fák ebben az őszi színpompában.
Távcsővel, ki így-ki úgy:
Éjszakai túráztunk is, ahol a bátorságpróbán mindenki átment és jelesre vizsgázott. A magam részéről bebizonyosodott, semmiképpen nem lennék egyedül egy sötét erdőben. Miért is tenném? Hiába ezek a szuper cukortornyocskák a szemben, amiket a sötétben termelünk magunknak, a sötét azért mégiscsak sötét. Az éjjellátóval viszont igen vicces szemlélni az amúgy vakoskodó társaságot, akik azt hiszik bármit megtehetnek, most nem látja őket senki. Ha meg rád néz valaki, miközben éjjellátóval a szemeden figyeled, a zöldes képben két világító szempár tekint rád. Mint egy macska.

Vannak mikroszkópok, amivel megnéztük az ujjunkon lévő barázdákat.Amiről általában kiderült, hogy hiába látszik teljesen tisztának és üresnek, teli van apró vízcseppekkel, fehér kis szöszökkel, ami egyáltalán nem látható szabad szemmel. Nagy élmény volt ugyanebben a sztereomikroszkópban a gitárhúrt, a rovarszárnyat, madártojást megvizsgálni, meg mindent, ami éppen a kezünkbe akadt. Volt olyan, aki még másnap is hozta a vizsgálandó alanyokat. Persze vannak hagyományos mikroszkópok,  igen nagy nagyításra képesek, remekül lehet vízmintát vizsgálni velük, és az itt lévő metszeteket is élmény végignézegetni. Azt hiszem ezt sokan megszerették.
Szerencsére a kenukat is sikerült használni, amibe hárman férnek egyszerre. Jól mutatott a csapat az egyforma mentőmellénnyel, és persze a mosollyal az arcukon, hogy sikerült megtanulni evezni.Fantasztikus látni azt, hogy egyes gyerekek önmagukat jóval túlszárnyalva, legyőzve félelmet, gátlásosságot, mégis beleülnek a csónakba, majd egy óra múlva boldogan érkeznek vissza, hogy megcsinálták. Remélem ezzel sikerül erőt meríteni otthon is a hasonló nehéz helyzetekben.

Volt egy-két nehéz pillanat, amire előre persze soha nem lehet felkészülni, de azt hiszem az élet mindenkivel tanított pár dolgot itt, velem is. Örülök, hogy részese lehettem! Jó kis csapat lett ez.
Sok idő nem maradt kint az elmélkedésre, mert a folyamatos "Mónika nénizések " a következő napirendet juttatták eszembe. Csak kis szobám mélyén volt idő egy kis gondolkodásra, mielőtt belezuhantam az álomba. Ajtón a felírat: madarász-lak, belépni csak madarászoknak ( és gitárral érkezőknek, mert 3 hangszer volt az alvós társam)
Tudtam, ha hazajövök, ki kell menni madarászni, ebben a gyönyörű időben, és tényleg így lett! Igen gyors hálóállítás után egy érdekes kis egyéniség érkezett a kubikba. Békés megyéből jött egy kisfiú, meg az apukája. Elmondása szerint születése óta madarászik, madárhatározóval a kezében született. ( Ő mondta, én meg eléggé képekben gondolkodom....)
Igen profi módon beszél a madarászásról, ismeri az összes madarászok által használatos internetes oldalt, ötödikes létére. A Szegedi múzeumban kiszúrta, hogy a kontyos récét összekeverték az üstökössel a feliraton. A tárlatvezető ajánlatára beírta a látogatók könyvébe az észrevételt, mire ki is javították, neki pedig postáztak hálából egy szép könyvet! Ilyen is van! Legjobb általa látott fajok, a vörösfejű gébics, törpesas, és számtalan partimadár...stb. Vajon aki ilyen korán kezdi, vajon megmarad ez a szeretet? És milyen messzire jut el a megismerésben? Remélem még találkozunk a kis "zöldfülűvel"?

"Zöld kezű" az íródeákunk, mert új kaptárakat fest szórópisztollyal, és persze nem hajlandó kesztyűt húzni.Gyanítom, csak miattunk van az egész, hiszen nem akarja mindenkivel közölni egyesével, hogy dolgozott, így legalább anélkül is látszik. Remélem a gyűrűzővizsgára is ilyen szorgalmasan készül!

" Zöldszívű" az egész társaság, hiszen a természet védelme mindenkinél szívügy.

Ja és ki a "zöld kövű"? Hát az, akinek kő van a szíve helyén....is.


Füzikék voltak ma a hálóban,( sajnos nem a vándor, aki nemrég a környéken járt), vörösbegyek, énekes rigó, őszapó. Nagyon meleg volt , lehet ennek a hirtelen jó időnek köszönhetően volt kevesebb a madár, de ezt nehéz előre megjósolni, viszont remek volt sétálgatni pólóban még egy kicsit.
Igen megokosodtunk a japán haderők légicsapásaiból, és az amcsik kódfejtő technikáiból Endrének köszönhetően, most már értek mindent. A lényeg: 4:1-re az amcsik győztek, kb így: TYÜ_TYÜ_TYÜ_TYÜ_PFFFF-PFFFF-PFFFF  

Kis történet a Midway-szigetekről:
A Hawaii-szigetsorhoz kapcsolódó, attól azonban 1850 km-re az északnyugatra fekvő, az Északnyugati Hawaii-szigetek közé sorolt atollcsoportot az amerikaiak fedezték fel 1859-ben. 1867 óta tartozik az Egyesült Államokhoz.
1942-ben itt volt az egyik legnagyobb második világháborús tengeri ütközet, a midway-i csata.
A kisebb szigeten haditámaszpont működött, amit 1993-ban felszámoltak. Ma természetvédelmi terület, jelenleg semmilyen katonai vagy gazdasági tevékenység nem folyik. Jó ezt tudni!

Jöjjön néhány őszi szín még a végére a kertből, töltődjünk a Tél Úr beköszönése előtt!









:) Szép!