Randa Vizes kutya

Ismét eltelt egy év. Mármint az iskolában, amit a héten igen hosszú értekezletek sorával lezártnak tekinthetünk. A mérlegvonások ideje ez, és az elcsendesülésé, hiszen minden munkahelyen biztosan hasznos néha megállni és átgondolni, az előzetes tervek vajon beváltak-e, mit érdemes megtartani és mi az, ami helyett valami más koncepciót kell kitalálni. Ilyenkor jövök rá általában mennyi minden is történt velünk ebben az évben, és elgondolkodtató, miből volt idén több sírásból, vagy nevetésből, tanításból, vagy nevelésből, befejezésből, vagy kezdésből, ötletekből, vagy egyszerűen csak időtöltésből, ami jó, de még jobb, ha az értelmesen telik.

Kiszabadulva a percek rabságából fura magamnak beosztani immár az időmet, de ezt a részét meg tudnám szokni, ha egyszer nagy leszek és elmegyek mozdonyvezetőnek, villanypásztornak, vagy ....papucs orrán pamutbojt. (Pom-pom után szabadon)

Eléggé melankolikus hangulatban, mindenféle gondolattal a fejemben indultam neki a nagy és hosszú,  irigylésre méltó szabadságnak. Most aztán az összes szabadon kószáló ötletemet lekötöm, egyszerre leszek kézműves, irodalmár, forradalmár, és minden év közben kötelező vizeken evező boldog kreativitást a magam és remélhetőleg mások örömére használom majd.

De .....valahogy a szikra nem akar előjönni. Pedig keresem, tényleg, mert ovis kis kezeknek méretezett kicsi tatyókat már készítettem, csupa cuki mintával.

 Bevállaltam egy komplett reagens doboz sorozatot, amit "valami hasznossá" kellene varázsolni. Szóval  hajrá! Segítségül ez a kutya jutott , valahonnan ismerem :) aki tegnap legalább 100 -szor megrázta magát előttem a Tiszánál, lecseppenve szőréből az összes felesleges vízcseppet, koszt és amit akarsz. Remélem megtanulom egyszer tőle ezt a remek fogást, de még nem megy jól.

Imádom ezt a randa  Vizes kutyát. :)