Ez a cím sugallhatná valami focimeccs végeredményét is, egy képzeletbeli csata során. Vajon reális? No, hátha idecsaljuk a meccsnézők hadait az olvasáshoz! A sporthoz persze lesz köze, hisz kenutúráztunk a sulival a héten. 20 vállalkozókedvű elszánt és kevésbé elszánt ember fogadta el Robi bácsi kihívását, a 39 km-es táv lelapátolására.
Neki szíve csücske ez a téma, hiszen szegedi és tesi tanár lévén a vizes sportok mindig is fontosak voltak. Ha úszóverseny, vagy evezés, nekem sokszor ő jut róla eszembe. Mai napig egy héten legalább 3X lent van a SÁRGÁN, ami Szeged egyik legjobb helye, mint megtudtam. Túránk végén a célnál láthattuk az edzéseket, ahol sok gyerek és felnőtt lapátol lelkesen, hogy miért is? Talán az eredmények, csillogó érmek, vagy saját kondijának megtartásáért, esetleg az ismerkedés, vagy a Tisza szeretete a motiváció (az a fránya, vagy mi)
No, de kanyarodjunk vissza az elejére, hiszen Mindszent mindig jó ötlet, a maga hatalmas puha homokos strandjával, ahol olyan jó volt gyerekként a nyári szüneteket tölteni. Fagyi, a lángos mélyen olajos, de egyben a fokhagymával csábító illata. Égető nap fentről, és forró homok a lábnak, rohanás a vízig, érettségi előtt könyvek a fej alatt, Cumi bácsi méltán híres pacalja....(jó volt!) Itt tettük vízre a kenukat, (5db) és ismertük meg a szabályos evezés technikáját a víz szélében, na, jó ez menni fog, hiszen ha kenuzni még nem is, de kajakozni már sikerült párszor a vízen. Csak nem olyan nagy a különbség! Csak az erő legyen velünk!
Ezt szem előtt tartva Robi bácsihoz és a legerősebb borshoz sikerült csatlakozni és hármasban vágtunk neki a távnak. Gondoltam, irányítok majd én, hiszen ezt meg kellene tanulni, ha valaha is el akarok kötni egy ilyen hajót :)Cuki fekete-fehér mentőmellényben csak úgy suhantunk a Tiszán, még a csajoknak sem volt kifogásuk ellene.
Az első pár km után volt pár ember, akinél már jelentkezett, a na, jó, nekem ennyi volt mára a kenuzás érzés. Valahogy az erőlködés, meg a küzdelem kihozza a jellembéli problémákat. Aki lusta, az itt is az. Aki nyafogós, az itt duplán az és persze ez kedvét szegheti másoknak. Szóval jó, ha olyannal evezel, akit el tudsz fogadni, viselni, vagy jól bírod és kész.
Hiszen mi is az a dolog, ami küzdés nélkül meg van? Az kell valakinek egyáltalán? De ha sikerül elérni, amit akartál, az olyan nagyon jó tud lenni! :) Csak azt kell pontosan tudni, mit is akarsz és akarod-e tényleg, teljes szívedből.<3
Egy idő után rendeződtek a sorok, a lemaradókat hajó vontatta kis ideig , majd személycserés támadással egészen jól összerázódott a csapat.
Peti bácsi akrobatikus ugrásai beindították a homokzsákról induló fejes sorozatot a Vásárhelyi partnál, nem is tudom, ki élvezte leginkább? Fotózni is jó volt, főleg egy számomra új sorozatfotós alkalmazással, ami ott lapult a telefonomon és talán soha nem ismerem meg, ha nincs Zsombi :) Köszi, azóta a madaraknál is teszteltem és nagyon tetszik !
Tengelic a kubikból:
A parton hihetetlen mély iszappakolást kaptunk, cuppogott a lábunk, persze ezt lehet élvezni, belemászni, elsüppedni, hogy utána jobban lehessen értékelni a zokni cipő hangulatot. Hatalmas szaltók, vízibombák szorították egyre kijjebb a vizet, hát inkább indultunk is tovább. Soha nem láttam még vízről a 47-es utat és elmenni alatta, maga a nyugalom. Elfogott az érzés, most nem Szegedre rohanok éppen rajta, valami "hihetetlen" fontos dolog miatt, hanem túrázunk, ez a dolgunk, hogy evezzünk a Tiszán. Még mondja valaki, hogy a tanároknak rossz sorsuk van! (Ha-ha)
A táv vége felé meglepve vettük észre, milyen égető a szűrt napfény is, csalóka módon, ki sem nézett egész nap. Megfáradva, de boldogan kötöttünk ki a Sárgán, és élveztük az elismerő szavakat, hogy honnan jöttök? Mindszentről! Na, az jó!
Kissé befáradt csapat :
És tényleg! Jó dolog legyőzni magunkat, a kilométereket, és közösen megélni egy ilyen túrát! Jövőre ismétlés! És bármikor, ha tehetjük! A Mindszent-Szeged 1-1 arra akar utalni, hogy a túra végére sem sikerült eldönteni, melyik hely számomra a jobb, hiszen Mindszent remek a nyugalmával, a hatalmas parttal, Szeged pedig a sok lehetőséggel,a nyüzsgés negatívuma mellé.
Partifecskék költőüregei a falban, sajnos egyre kevesebb a Tisza mellett:
Visszafelé egy remek tiszavirágzás közben kb. másfél óra alatt értünk a motorcsónakkal, visszaforgatva az időt, a helyszíneket, beégetve a retinába az emlékeket. :)
Mert igenis kellenek az új élmények! Bár nem is értem, miért kell nekem mindenben benne lenni ? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése