Osztálykirándulós hosszú hétvégén jártam az egyik nyolcadikos osztállyal. A hetekben tartó rohanásban egész az indulásig nem igazán volt idő beszélni a részletekről, így azt gondoltam Gyomaendrődre megyünk, de nem! Merő fordulat, Soltvadkert a célpont, ott is egy tóparti szállás, a "büdös tó" mellett. Amúgy szívesen ajánlom, nagyon szép hely, Tókemping, Orgona u.1. http://www.szallaskiado.hu/tokemping-udulohazak-soltvadkert/
No, de mindegy is, induljunk, hisz az osztály, a főnök, a szülők alig várják, hogy a vizsgák után, az izgulós ballagás előtt legyen egy kis lazulás, amúgy utoljára közösen.
Szlovák tájházas pillanatképek.
A szervezésben láthatóan nem sok feladatom volt, inkább csak élvezetem, hogy kivételesen kicsit kevesebb felelősséggel a nyakamon indulunk neki, és részese lehetek az osztály és szeretett osztálya kirándulásának. Már a buszsofőrrel beszélgetve gondolkodtam el, milyen fura, hogy négy évig szinte minden nap találkozik az ember egy kis csapattal, mintha a családja lenne és egyszer csak útjára kell őket engedni.
Ötödikben még rengeteg a kérdésük, mikor indulunk, mikor érünk már oda, mivel megyünk.... visszautazva az időben, emlékszem, ahogy M. bácsi első osztályát megkapta. Nagyon örült, hiszen a hírek megelőzték ezt a kis csapatot, jó kis osztálynak gondolta mindenki az alsóban. Első osztálynak ilyen üzenetet kapni a legjobb :) Ifjú pedagógusként pedig bizonyára az izgalom, várakozás és a faladathoz való felnövés érzése lehet a legerősebb. Mit is kezdjek ezzel a sok gyerekkel, adminisztrációval, a szülőkkel, a problémákkal. De azt hiszem, talán a legfontosabb, mint oly sok mindenben a szakmaiságon túl szeretet, az őszinteség, az odafigyelés. Itt pedig ezekben nem volt hiány!
Jó volt látni, ahogy a kezdetben bizonytalankodó léptekből igazi vezérré válik az oszifő, (Isten? No ez azért túlzás!!!) minden gondjukat ismerő emberré és olyan társsá, akihez bizton mehet bárki az osztályból. Folyton viccel, de ha a himnusz alatt valaki nem áll vigyázzba, délután jöhet az infó terembe és ott áll majd egyedül és hallgatja you tube-on.
Petőfi szülőháza, ma : kegyetlen meleg volt.
No és a kis ötödikesek? Mostanra megértek arra, hogy továbbszálljanak a maguk útján és megértsék majd szép lassan mi miért is volt itt ebben a suliban, és megérezzék, hogy milyen, mikor már nincs mögöttük egy pótapuka, akitől mindig lehet kérdezni. No és M. bácsi? Hogy kissé párás lesz a szeme ezen a ballagáson, abban majdnem biztos vagyok, de a sok első gyerek után kapott az élettől egy sajátot, egy kicsi M-et, aki kitölti majd ezt az űrt.
Borostyán az akácon:
Az oroszok? mindenütt ott vannak :)
Fantasztikus volt a fagyi, 80 féle kínálattal Soltvadkerten azt éreztem, ezt már nem is kell megenni, elég volt végignézni. :)
Bócsán a Kukla csárda vezetőjének, Krisztinának és minden dolgozójának hálás köszönet :)
szuper hely, Magyarországon egyedülállóan egy kiszuperált repülőgép van a telken.Mint egy családtag!
Van az osztályban egy süni, aki az évek során időközben elveszítette a tüskéit és a kiránduláson nem csak a szülinapja miatt lett övé a legszebb "férfi láb" ugyanis versenyt rendeztünk ebben a témakörben, persze csak viccesen, a lányok pontozására. Íme egy elrettentő példa, a második helyezett, aki a kölcsön alkoholos filccel kissé túlzásba esett.
Van a Sanyi, aki Bogi és pár év múlva lesz a Bogi aki Sanyi volt egyszer :)
Vannak hősök, akik kiállnak önmagukért és akár a családjukért is. Van a PK-s aki nehéz lesz elfeledni, vakmerő ugrásai és kedves természete miatt.
Van a srác, aki nem bírja mozgás nélkül 45 percig, ezért a papírzsepi a legjobb barátja, minden alkalommal ki is próbálja és elviszi a kukába, csak úgy rendesen.Kívánnám az összes focistának a világon, legyen az életükben még ezen kívül is élet, mert ki tudja? Ráadásul van, akit ez a téma teljesen hidegen hagy . (Pl. én, bocsi)
Rengeteg tehetség és lehetőség van bennük és remélem kihasználják majd az életben. Orvos, asztalos, szakács, fotós, belsőépítész, talán még profi focista is. Nagyon nehéz ma tanácsot adni merre is menjenek, de az biztos, hogy szeressék, amit csinálnak majd, mert sok időt kell vele foglalkozni és ha nem szeretik, az nagy baj.
Viszlát 8b :) , rajtatok tartjuk a szemünket !
No, de mindegy is, induljunk, hisz az osztály, a főnök, a szülők alig várják, hogy a vizsgák után, az izgulós ballagás előtt legyen egy kis lazulás, amúgy utoljára közösen.
Szlovák tájházas pillanatképek.
A szervezésben láthatóan nem sok feladatom volt, inkább csak élvezetem, hogy kivételesen kicsit kevesebb felelősséggel a nyakamon indulunk neki, és részese lehetek az osztály és szeretett osztálya kirándulásának. Már a buszsofőrrel beszélgetve gondolkodtam el, milyen fura, hogy négy évig szinte minden nap találkozik az ember egy kis csapattal, mintha a családja lenne és egyszer csak útjára kell őket engedni.
Ötödikben még rengeteg a kérdésük, mikor indulunk, mikor érünk már oda, mivel megyünk.... visszautazva az időben, emlékszem, ahogy M. bácsi első osztályát megkapta. Nagyon örült, hiszen a hírek megelőzték ezt a kis csapatot, jó kis osztálynak gondolta mindenki az alsóban. Első osztálynak ilyen üzenetet kapni a legjobb :) Ifjú pedagógusként pedig bizonyára az izgalom, várakozás és a faladathoz való felnövés érzése lehet a legerősebb. Mit is kezdjek ezzel a sok gyerekkel, adminisztrációval, a szülőkkel, a problémákkal. De azt hiszem, talán a legfontosabb, mint oly sok mindenben a szakmaiságon túl szeretet, az őszinteség, az odafigyelés. Itt pedig ezekben nem volt hiány!
Jó volt látni, ahogy a kezdetben bizonytalankodó léptekből igazi vezérré válik az oszifő, (Isten? No ez azért túlzás!!!) minden gondjukat ismerő emberré és olyan társsá, akihez bizton mehet bárki az osztályból. Folyton viccel, de ha a himnusz alatt valaki nem áll vigyázzba, délután jöhet az infó terembe és ott áll majd egyedül és hallgatja you tube-on.
Petőfi szülőháza, ma : kegyetlen meleg volt.
No és a kis ötödikesek? Mostanra megértek arra, hogy továbbszálljanak a maguk útján és megértsék majd szép lassan mi miért is volt itt ebben a suliban, és megérezzék, hogy milyen, mikor már nincs mögöttük egy pótapuka, akitől mindig lehet kérdezni. No és M. bácsi? Hogy kissé párás lesz a szeme ezen a ballagáson, abban majdnem biztos vagyok, de a sok első gyerek után kapott az élettől egy sajátot, egy kicsi M-et, aki kitölti majd ezt az űrt.
Borostyán az akácon:
Az oroszok? mindenütt ott vannak :)
Fantasztikus volt a fagyi, 80 féle kínálattal Soltvadkerten azt éreztem, ezt már nem is kell megenni, elég volt végignézni. :)
Bócsán a Kukla csárda vezetőjének, Krisztinának és minden dolgozójának hálás köszönet :)
szuper hely, Magyarországon egyedülállóan egy kiszuperált repülőgép van a telken.Mint egy családtag!
Van az osztályban egy süni, aki az évek során időközben elveszítette a tüskéit és a kiránduláson nem csak a szülinapja miatt lett övé a legszebb "férfi láb" ugyanis versenyt rendeztünk ebben a témakörben, persze csak viccesen, a lányok pontozására. Íme egy elrettentő példa, a második helyezett, aki a kölcsön alkoholos filccel kissé túlzásba esett.
Van a Sanyi, aki Bogi és pár év múlva lesz a Bogi aki Sanyi volt egyszer :)
Vannak hősök, akik kiállnak önmagukért és akár a családjukért is. Van a PK-s aki nehéz lesz elfeledni, vakmerő ugrásai és kedves természete miatt.
Van a srác, aki nem bírja mozgás nélkül 45 percig, ezért a papírzsepi a legjobb barátja, minden alkalommal ki is próbálja és elviszi a kukába, csak úgy rendesen.Kívánnám az összes focistának a világon, legyen az életükben még ezen kívül is élet, mert ki tudja? Ráadásul van, akit ez a téma teljesen hidegen hagy . (Pl. én, bocsi)
Rengeteg tehetség és lehetőség van bennük és remélem kihasználják majd az életben. Orvos, asztalos, szakács, fotós, belsőépítész, talán még profi focista is. Nagyon nehéz ma tanácsot adni merre is menjenek, de az biztos, hogy szeressék, amit csinálnak majd, mert sok időt kell vele foglalkozni és ha nem szeretik, az nagy baj.
Viszlát 8b :) , rajtatok tartjuk a szemünket !
Mi is emlêkezni fogunk önre tanárnő. Viszlát. <3 :')
VálaszTörlésKöszönöm Erik.! :-) Aranyos vagy!
VálaszTörlés