A tegnapi bejegyzés után újabb kék kalandok várnak ma, hiszen fő programként a KÉK tó fesztiválon szalakóta gyűrűzésre invitáltuk a kilátogatókat. A fesztivál leginkább a lovakról szólt, hiszen a kéktói ménes gazdái versenyeket és bemutatókat szerveztek. Rengeteg program várta a kilátogatókat, szerintem egészen jó volt a rendezés, hiszen a család minden tagjára gondoltak. Voltak bohócok, malacfogó verseny, lovas bemutatók, kutyások, szögbeverő verseny, mondjuk ez utóbbit nem igazán értettem, de majd gondolkodom a lényegen még.
Mi, mármint, ha valaki még nem tudná: A Vásárhelyi Természetvédelmi Egyesület egy bemutatkozó standdal jelentünk meg. Elsősorban a madárvédelemről, gyűrűzésekről beszélgettünk a betérő vendégekkel, megnézhették a Győri Zoli és az én képeimet a paravánokon, belenézhettek a spektívbe, és a gyerekek mintegy 60 db előre kiöntött gipszfigurát festhettek meg maguknak a kis asztalon.
Nagy készülődés előzte meg a rendezvényt, extrém körülmények között, az kis akácos erdőben igen cuki lovak társaságában rendeztük be a kiállítást. Az asztalokon érdekes kiadványok, madárvédelmi eszközök, melyekből az odúkat folyton meg akarja venni valaki.
Két kis műkuvik kísérte a munkánkat, gondolkodtunk, hogy madarak hiányában a kb. 20m-re lévő száraz fára föl kellett volna erősíteni őket, és a teleszkópokat ráállítani. Ez elmaradt, de két fiatal parlagi sast sikerült megfigyelni velük. ( Na , jó, nagy duzzogva megnéztük őket!:)) Rengetegen érdeklődtek a munkánk iránt, szívesen beszélgettek velünk arról, ők mit tesznek a madarakért.Még a VTV-nek is nyilatkozni kellett, most én lettem a megrémült áldozat, az egyesület arca. Kutya meleg volt!
Fogytak a jelvények is és egy férfi támogatta a VTE-t, csak úgy alapon is. Remélem eljönnek idővel a gyűrűzésekre, sokan ígérték, talán be is tartják az ígéretüket, mert az ígéret szép szó!.....ez fontos!!!
A véletlen hozta úgy, hogy az egyik család talált a földön egy fecske fiókát.
Oda is hozták az asztalunkhoz népes kis társaság között, meg is lett gyűrűzve, majd visszakerült a fészek köré, ahol megtalálták.
Nagy segítség volt a csapatban új aktivistánk, Nóri, aki a gyerekeket foglalta le és életében először szalakóta gyűrűzésen vett részt. ( Mellesleg rögtön meg is kapta a szalakótás kitűzőt, ami azért nem semmi, hiszen nem vásárolható az MME-től, ki kell érdemelni.)
Erről a programról csak képekről tudok beszélni, mert én, mint a hófehérke mesében a helyet őrizve tartottam a frontot az érdeklődőkkel, akik egyre csak jöttek. A hőségben nem volt egyszerű eljutni, a kb. egy km-re lévő odúkhoz, melyekből az egyikben 5 kis szalakóta volt, különböző fejlettség szintben. Tetszett a kilátogatóknak a kis buksi fejük, nekem a képek is visszaadják a hangulatot, hát közzéteszem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése