Jó pár napja "süt már le tüzesen a nyári nap sugára az ég tetejéről a kubiki tájra.....", csak így költőiesen. Vajon, mi lehet ilyenkor a madarakkal? Gondoltuk, utána járunk a dolognak.
Hét óra körül értünk ki. Az első élmény a búbos vöcskök voltak, akik mit sem törődve meleggel, négyesben úszkáltak a tavon. Olyan volt, mintha a szülőpár tanította volna a két kicsit az úszásra, mert egyik az egyiket, másik a másikat követve éles kanyarokat tettek és mint egy vonat és pótkocsija összekapcsolva kŐröztek :) a tavon. Sokáig elnéztem volna még, mikor az úton szemünk elé került egy hatalmas szemétkupac. Láthatóan friss építésből megmaradt csomagolóanyagok, flakonok, .....bedobva egészen a tó mentén a nádasba.
Jó lenne megtudni, ki tesz ilyet.Úgy összeszedetném vele az összeset!!! Ráadásként készítenie kellene az összes flakonból etetőket és rendszeresen etetné a madarakat egy télen át, minden nap. No és személyesen kellene bocsánatot kérnie minden madártól azért, hogy belerondított az életükbe.
Talán ezzel megelégednék!
A séta második és egyben utolsó sokkoló élménye az újra és újra a kubikban feltűnő "cinkegácsér", aki figyelmét most erősen lekötötte az idő mérése, így ránk sem hederítve tovasuhant. :)
Szépek voltak a Nagy kócsagok, szám szerint 4 db, ahogy jöttünkre felszálltak a hátsó tónál, olyan tisztán, hófehéren és nemesen. A Barna rétihéják, akik időnként megjelentek a fejünk felett, már megszokott képe a kubiknak, de mindig megakad rajtuk a szemem.Jó lenne tudni, itt van-e még, amelyiket Erna meggyűrűzött. Vörös gémből, mostanában mintha több lenne, mint szürkéből. Párszor elmentek ők is felettünk, de lehet, hogy csak mindig ugyanaz a kettő. Bakcsóból is volt szép számmal és a ragadozók is dolgoznak a területen, próbáltuk a nyomaikat elemezni. Szétszedett galambtollak, fészekanyag, köpet...stb. A nádason átjutni nem egyszerű, lehet, hogy egyedül eltévedtem volna és azóta is ott kevergőznék. Jó volt csak úgy lenni a padon, nézni a berepülő madarakat és közben a csendet hallgatni! Vannak dolgok, aminek látszólag semmi értelme, de mégis van :)
A nádi sármány színei, mintája mindig is tetszett nekem, most a hangját is sikerült Ádámmal megtanulni, remélem nem felejtem el!
Jó volt először meghallani, majd egy száradó fán megpillantani a Barkós cinegéket, akik tagadhatatlanul még mindig a szívem központi része felé foglalnak helyet. Kis idő múlva meg is láttunk kettőt a nádas fölötti fára kiülni. Tojók lehettek, vagy fiatalok. Kell ennél jobb egy madarászatra?
Holnap gyűrűzés, mindenki szurkoljon, hogy fogjunk belőlük, bizonyítékként! Bocs a kevés fotóért
, de vagy madarászunk, vagy fényképezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése