Süvöltő szél, Kis bukó a tavon

Tegnap még úgy éreztem, a hétvége összes madaras élménye az lesz, ha festek magamnak egy madarat, amit a meleg szobában nézegetek majd. A választásom a Süvöltőre esett. Miért is? Csak úgy!

 
Ma végre sikerült újra a Kubikban sétálni. Az előzetes hírek alapján újra megjelent a fás tavon egy Kis bukó, leginkább ő izgatta a fantáziámat. Persze itt mindig lehet valami különlegessel találkozni!Erősen süvített a szél a tó körül.  Első meglepetés egy Kerecsensólyom volt, aki már máskor is megjelent az út menti tanya fölött. Jellegzetes röpképe, tarka mintázata szépen látszott.

Az első tavon azonnal megláttuk a Tőkés récék csapatát, majd kis időt távcsővel szemlélődve egy világosabb torkú, vöröses barna fejtetőjű, sötét hátú kis madár akadt a keresőbe. Végre meg van a Kis bukó, amire oly sokáig vártam. Persze a tojó után jó lenne még a hímet is begyűjteni, furcsa, hogy ezek soha nincsenek egy helyen? Régebben a hím jelent meg hasonlóan ehhez. A második képen középtájon, egy magasabb fácska mellett balra, ott van! Ha megtalálod, jutalom a szerkesztőségben.

 Tovább sétálva néhány fagyos élmény következett. Ha süt a nap a jégre, gyönyörű dolgok képesek kirajzolódni. A mélyebb részeken vékony jégréteg alatt sarjadnak a növények. Furcsa dermedt, zárt világ.

Két tollat találtam az úton, jó lesz a gyűjteménybe. Talán fácán.

Az etető körül időztünk még kicsit, rengeteg Kék cinege és Szén cinege volt , Zöldikék, majd nem sokára egy Karvaly, aki láthatóan ismerte a terepet. Egerészölyv is akadt az égen legalább négyszer, meg egy egér, aki már nem élvezi a januári napsütést, bár a képen olyan, mintha mosolyogna.