Naplementéig a pusztában

Egy kisebb madarászokból álló csapattal Kardoskútra mentünk délután. Már az úton nézelődve Fenyőrigók és "kedvenc" Seregélyeimből álló vegyes csapat került elénk. Miért "kedvenc"? Mert egy szemtelen, hangoskodó párocska tavasszal belakta a kertünket, tojást raktak kettesben az eresz mögé, majd a kikelő édes fiókákkal feldúlták az udvar nyugalmát. Ha kiléptünk a teraszra, hangos rikácsolással adták tudtunkra a nem tetszésüket. Azt hiszem azt gondolták, hogy alapvetően ők laknak ebben a házban és nagy kegyesen eltűrnek bennünket, embereket is.
Az úton többször is megálltunk és nézelődve távcsővel, spektívvel, különféle ragadozókat láttunk. (A közeli képek Wikipédiás illusztrációk.) Számomra legnagyobb élmény egy egészen közel felettünk szálló Gatyás ölyv volt, akit most már egészen biztosan el tudok majd különíteni az Egerész barátjától. Gyönyörűek voltak a fények a madarak tollain, jól látszott a fehér farok, sötét szegéllyel. Voltak Kékes rétihéják is, majdnem mind tojó, a hímeknek máshol akadt dolguk.  Jó kimenni olyanokkal, akik ismerik a fajokat, el lehet tőlük tanulni egyet, s mást.

A magasabb kilátó tövében és persze az egész területen hatalmas a belvíz,nem is mentünk fel, csak a tövéből figyeltük a felettünk elhúzó Nagy lilikeket és Darvakat. Mi lesz itt tavasszal? Gólyatöcs paradicsom!

 

Az idő egyébként olyan őszies volt, a fényektől, meg a rengeteg ökörnyáltól. A legtöbb fotót a régebbi kilátónál készítettem. A közelben a Lilikek a vízen pihentek, majd hatalmas csapatokban szálltak tovább. Nagy kócsagok, Szürke gémek is vizsgálgatták a vizet. Gyönyörű volt a még egyszer előbukkanó, majd újra lemenő nap látványa a felhőkkel és a tocsogókkal. Nagyon romantikus ilyenkor ez a hely!