Ebben a gyönyörű napos időben kis kényszerpihenőn vagyok, így több időm jut a gondolkodásra. No, ez néha nem hátrány, de máskor meg nem is előny, jajj ez egy elég bonyolult mondatra sikeredett :) A lényeg, hogy agyaltam, mint rendesen, de most a kreativitás és az új dolgok volt a témakör a kézműves és alkotó munkában.
Rá kellett jönnöm, olyan vagyok néha mint egy folyton nyughatatlan kis robot, aki addig megy, amíg el nem dől, vagy nem talál valami neki való újdonságot. Dőlés helyett, így voltam most egy új technikával, a transzferálással. Ez egy olyan dolog, ami kicsit helyettesíti azt a nyomtatót, ami közvetlenül egy anyagra tudná nyomtatni egy képet. Persze az lenne a profi, de nekem olyanom nincs, meg nem is szeretnék, mert nem tudnám abbahagyni a próbálgatását, de érdekel a módszer.
Bizonyos képeket, ami inkább szerintem grafikai jellegű, átfordítva a tükörképére lézer nyomtatóval (ez fontos!) kinyomtatjuk közönséges papírra, majd kivágva a megfelelő méretre az anyagra fektetjük. Rögzítjük , majd egy transzferáló oldattal, a hátulján fültisztítóval beledörzsöljük az anyagba. Íme hősünk:
Ha szerencsésen választottunk nyomtatót és oldatot, szépen rákerül pár perces simítgatás után a textilre, fára, fémre a kép. Igen tetszetősek a végeredmények szerintem, van az a dolog, amihez egészen jól passzol. Nekem a receptes füzeteimre került fel most elsőként. Szerencsére mosható is, kipróbáltam.
Persze ilyenkor kell megálljt parancsolni magamnak, hiszen nem elég elkezdeni, ügyeskedni, vissza is kell fogni azt a vágyat, hogy ne akarjak mindent így megoldani. Előbb utóbb a kutya hátára is tennék egy transzferált képet , mondjuk csak bosszantásként egy macskát, akiket rémesen utál, vagy egy jól nevelt kutyát, hátha átalakulna. Itt még nem is sejti mi vár rá :)
Jó az is, ha meghallgat az ember másokat, nekik vajon mennyire jön be a dolog, vagy egyáltalán van-e értelme ezen kattogni.
Annyit emlegetem ezt a szót manapság, hogy Nóri néha transzformersznek nevez. Önmagam átalakítani még nem sikerült, kibújni a bőrből nem egyszerű, de rajta vagyok az ügyön. :) Na, nem ...
Van még egy veszélye az újdonságoknak ezen a vonalon. Az ember szeretne minden részletével megismerkedni, kipróbálni és nehéz megállni, mi az, ami már sok. Csábító a sokféle szín, forma lehetősége, vagy éppen egy új technika, amivel akár egy sima fotóból festményt készíthetünk. Vagy fából akarunk vaskarikát, de miért akar valami más lenni, mint ami? Előbb utóbb betápláljuk a számítógépbe, vagy a fényképezőbe, hogy legyen kedves fotózza le azt a naplementét, de gyorsan, szuper minőségben és alakítsa már át Van Gogh stílusára, vagy mondjuk Daliéra. Persze ehhez a stílusjegyeket jól be kellene programozni. Azt hiszem törhetné a kis processzorait a szürrealista elemeken.
Szóval vigyázzunk az újdonságokkal, ne akarjunk szalonnásrágó ízű fagyit a cukrászdában! Remélem ez nem az, de az idő majd eldönti. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése